DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt gondolom, ez az ügy sokkal komolyabb annál, mint hogy pártpolitikai csatározásoknak a tárgyává lenne érdemes tenni. S azt hiszem, azt sem érdemes méricskélni, hogy melyik rendeletet és melyik törvényt kellett milyen gyorsasággal módosítani és visszahozni. Azt azonban, hogy itt reális problémafelvetésrõl van szó, mindannyian elismerjük. Én a magam részérõl meggyõzõnek tartottam azokat az érveket, amik elhangzottak.
Számomra, aki nem vagyok a díjmegállapítás szakértõje, nem volt meggyõzõ azonban a megoldás, hiszen egy magántársaság díjpolitikájába a kormánynak és a parlamentnek nem sok mozgástere van beleszólni. Ugyanakkor ez az ügy sokkal fontosabb annál, mint ami egy magántársaság magánügye lehet, hiszen ezek az autópálya-építések - amiket államtitkár úr is említett - egy egész nemzet számára jelenthetik a kibontakozás, illetve régiók számára az elmaradás kérdését. Olyan megoldásokat kell tehát találni, amelyek nem büntetik azokat, akik az autópályát használják, hanem bizonyos értelemben jutalmazzák. Az a cél, hogy eljusson a forgalom mondjuk a borsodi vagy a szabolcsi térségbe, és akkor az arra menõ embereket nem lehet minden egyes útért valamilyen szempontból büntetni.
Én tehát fontosnak tartottam a miniszter úrnak azokat a nyilatkozatait, amelyekben nyitottságát fejezte ki valamilyen átfogó rendezés és megoldás szempontjából. Ha ez visszavásárlás, akkor visszavásárlás. Ha nem visszavásárlás, akkor nem az. De mindenesetre minden létezõ, elképzelhetõ megoldást alapvetõen meg kell vizsgálni, és ennek a fényében hozni meg a döntést. Nyilvánvaló, hogy Svájc, Ausztria, Csehország és Szlovákia környezetében sok híve lesz a matricás megoldásnak; de hogy ez jobb vagy rosszabb, mint amit Barsiné javasolt, erre most itt felelõtlenség lenne nyilatkozni. (Taps az ellenzéki oldalon.)