T. ASZTALOS ILDIKÓ, ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Országgyûlés! Magam is úgy gondolom, nem érdemes firtatni, hogy mely törvényt mely kormány hozott meg, mert ez nem vezet tulajdonképpen semmire. De azért szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyûlést arra, hogy a villamos energiáról szóló 1994-es új törvényt az elõzõ kormány terjesztette be az Országgyûlésnek, és április 6-án az utolsó ülésen szavazta meg.
Ennek a törvénynek az "A" fejezete kötelezte az új kormányt és annak tagját, az ipari és kereskedelmi minisztert arra, hogy költségfedezetû árakat alakítson ki. (Közbeszólás a jobb oldalról: Nem külföldieknek!) Már az akkori Országgyûlés képviselõi elõtt is és természetesen a következõ Országgyûlés képviselõi elõtt is nyilvánvaló volt, hogy az energiaár emelése mindenképpen társadalmi feszültségeket okoz, nehézségekkel jár. Éppen ezért hagyta az Országgyûlés azt a két és fél éves idõszakot, amely 1997. január 1-jéig terjedt, hogy a minisztérium áttekintse, illetve a kormány megfelelõen megalapozottan meghozza a döntését. Ennek megfelelõen az erre hivatott szervezet kialakította az új költségfedezetû árakat, amelyek tartalmazzák az indokolt beruházásokat, az engedélyesek indokolt költségeit és természetesen a biztonságos mûködéshez szükséges költségeket. Ezek az árak azonban még nem tartalmazzák például az új fogyasztó bekapcsolásához szükséges beruházási pénzeket, fejlesztési költségeket. Tehát az '97. január 1-jével kihirdetett és hatályba lépett villamosenergia-ár elõkészítése és megállapítása a törvényben foglaltak szerint történt. A költségeknél az árak alkotói elismerték a legkisebb költség elvét, azaz csak megfelelõ költségeket ismert el a minisztérium. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)