DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az energiaárakról sokat szóltunk a parlamentben, a közvélemény elõtt igazán széles körben felfokozott érdeklõdés kíséri minden évben azt, hogy milyen mértékû és milyen nagyságrendû lesz az energiaár-emelés. Ugyanakkor viszonylag keveset szólunk arról, hogy ennek mi az oka. És ez nem a mindenkori kormányok "megtették vagy nem tették meg" kérdéséhez tartozik, hanem ahhoz a triviális tényhez, hogy az energiaiparunk olyan állapotban van, amilyen állapotban van. (Dr. Szabad György: Negyven év!) És mikor meg kell kérdezni azt, hogy miért kell energiaár-emelés, akkor választ kell adni arra a kérdésre, hogy miért kell privatizáció.
Ennek az országnak az energiaipara 60 százalékban széntüzelésû erõmûveken vagy olajtüzelésû erõmûveken alapszik. A széntüzelésû erõmûveknek pedig ott van hátterükben az a bányászat, amelyet jól- rosszul mindenkori kormányok felfejlesztettek, vagy egyoldalú energiastruktúrát alakítottak ki, de ezt a bányászatot magukkal kell cipelni a hõerõmûveknek. A privatizáció során az a kérdés merült fel minden esetben, hogy az új tulajdonosok a hõerõmûvet nagyon szívesen vitték volna, a szolgáltatást nagyon szívesen vitték volna, azokat a bányákat viszont, amelyek több ezer munkahelyet adnak, eltartanak térségeket senki nem kívánta a magas mûvelési költségek miatt magával cipelni a privatizáció során. A kormánynak és a privatizációs szervezeteknek ma is az a dilemmája, hogy bányákkal vagy bányák nélkül értékesítsük az erõmûveket, és amennyiben bányákkal értékesítjük, világos, hogy garanciákat kérnek arra is, hogy az árakban tudják realizálni azokat a magas termelési költségeket, amelyeket különösen például Komló térségében egy mélymûvelésû bánya okoz. Teljesen természetesen a mindenkori kormánynak mérlegre kell tenni azokat a foglalkoztatáspolitikai szempontokat, azokat a termelési szempontokat, amelyekrõl viszonylag kevés szó hangzik el az energiaár-emelés során. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)