DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Midõn a kormány megbízásából elõterjesztem a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatot, egy olyan javaslat megvitatását és elfogadását indítványozom, amelyhez hasonlókat a magyar törvényhozás ezt megelõzõen 1901-ben fogadott el.
Az 1901-ben elfogadott VIII. és XXI. törvények teremtették meg annak feltételeit, hogy az akkori Magyarországot a gyermekek védelme tekintetében felzárkóztassák a nemzetközi gyakorlathoz; ma inkább úgy mondanánk: az európai normákhoz. A törvények elõterjesztõje: Széll Kálmán, akkori miniszterelnök a gyermekvédelmet az emberiség nagy és szent ügyeként és emellett nemzeti ügyként jellemezte. Expozéjának egy mondata, mely szerint "a gyermekvédelem a közigazgatás költészete", szállóigévé vált.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az önök elõtt fekvõ törvényjavaslat szellemiségében elõdjének tekinti az 1901-ben elfogadott törvényeket. Csak sajnálhatjuk, hogy az évtizedeken át ható törvények alapján kialakított gyermekvédelem fejlõdése - az önök elõtt is ismert okok miatt - megtört. A ma nemzetközileg elfogadott elvek és a megõrzésre érdemes hazai hagyományok érvényre juttatása, illetõleg megerõsítése a törvény legfõbb hivatása. Elfogadásával minden bizonnyal új korszakába lép a gyermekek védelmét szolgáló intézményrendszer. Itt és most szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy ez a törvény nem a súlyosan veszélyeztetett, családi hátteret nélkülözõ gyermekek ügye. Minden, Magyarországon élõ gyermek érdekét védelmezi, de - érthetõ okokból - megkülönböztetett figyelmet fordít azokra, akik valamely okból különleges védelemre szorulnak.
Tisztelt Országgyûlés! A törvény elõkészítésében részt vevõk túlnyomó többsége azzal a meggyõzõdéssel végezte munkáját, hogy a gyermekek védelmét szolgáló intézményrendszer minden szempontból megérett az átalakításra, sõt bizonyos értelemben késésben vagyunk. Késésben vagyunk, mert az utóbbi években lezajlott társadalmi- gazdasági átalakulás következtében a jelenleg hatályos szabályozás és az ennek alapján mûködõ intézményrendszer környezete lényegesen megváltozott, a diszharmónia egyre élesebb. Az új követelményekhez igazított alkotmány az állam alapfeladataként jeleníti meg a család és ifjúság érdekeinek védelmét, a 67. §-ban pedig a gyermek jogaként rögzíti a család, az állam és a társadalom részérõl azt a védelmet és gondoskodást, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéshez szükséges.
Ugyanennek a paragrafusnak a (3) bekezdése a családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések körébe utalja. A hatályos rendelkezéseknek - az alkotmány szelleméhez és betûjéhez igazodó - új rendelkezésekkel való felváltása mindmáig várat magára. Nem másról van tehát szó, mint az alkotmány által már garantált jogok egy részének kibontásáról. Erre ösztönöz bennünket a gyermek jogairól 1989-ben New Yorkban elfogadott és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett egyezmény is, amely egységes rendszerbe foglalja a gyermek jogait és a gyermek támogatására és védelmére vonatkozó kötelezettségeket.
Tisztelt Országgyûlés! A családok és a gyermekek sorsát alapvetõen befolyásolja az õket közvetlenül körülvevõ környezet, a társadalom és a gazdaság állapota. Sokan és sokhelyütt leírták már: a rendszerváltás, az átmenet idõszaka a gyermek számára ez idáig inkább csak veszteségekkel járt. Közismert továbbá az a tény is, hogy a családok számára a szegénység kockázata egyenes arányban nõ a vállalt gyermekek számával, és fordítva: a szülõk jövedelmi viszonyai alapvetõen meghatározzák a gyermekek helyzetét, életesélyeit.
(10.10)
Mindezekrõl a tavaly lezajlott családpolitikai vitanapon is sok szó esett.
Hazánkban a 18 év alatti gyermekek száma az ország lakóinak körülbelül egynegyede. A veszélyeztetettként nyilvántartott gyermekek száma sajnos folyamatosan növekszik; számuk az elmúlt év végén 313 ezer volt. A legtöbb gyermeket érintõ veszélyeztetõ ok maga a szegénység, vagy arra visszavezethetõ. Az elmúlt években jelentõsen megszaporodtak a gyermek- és fiatalkorú devianciák, az alkohol- és drogfüggõség. Szakértõi vélemények szerint a magyar 16 évesek közel 10 százaléka kipróbált már valamilyen illegális kábítószert. Körülbelül 22 ezer gyermek esetében - ez a 18 év alatti korosztály 1 százaléka - a családpótló, teljes ellátást biztosító gondozás, nevelés az állam felelõssége. Közülük legtöbben most is a régi, korszerûtlen, nagy létszámú otthonokban élnek. Az állami gondoskodás alatt álló gyermekek körülbelül 42 százaléka nevelkedik nevelõszülõknél, noha ez az arány a második világháború elõtt körülbelül 90 százalék volt.
A települési önkormányzatoknál körülbelül 2300 elsõfokú gyámhatóság mûködik; a gyermekek sorsát érintõ legsúlyosabb döntések - például a családból való végleges kiemelés elrendelése - itt születnek. Az elsõfokú gyámhatóságokon dolgozó gyámügyi elõadók száma körülbelül 3 ezer.
Tisztelt Országgyûlés! A ma mûködõ gyermekvédelem egyre nagyobb arányban bizonyul alkalmatlannak a gyermekek védelmének szolgálatára, mert hiányoznak a szilárd, a hosszú távú tervezést is lehetõvé tevõ feltételek. A rendelkezésre álló források szûkössége mellett külön gond, hogy az elavult intézeti struktúra egyre több pénzt emészt fel anélkül, hogy a gyermekek sorsa valamelyest is javulna.
Az elmúlt idõszakban megindultak bizonyos reformfolyamatok és kezdeményezések, de mára - éppen a törvényjavaslat késése miatt - azok is elbizonytalanodtak, akik e területen korábban élen jártak. A továbblépéshez ezért is elengedhetetlen és sürgõs a feltételrendszer megújítása.
Az önök elõtt levõ törvényjavaslat alapvetõen azt a célt kívánja elérni, hogy a gyermekek védelmét, minden rászoruló gyermek esélyegyenlõségét növelõ intézményrendszer alakuljon ki. A nemzetközi tapasztalatok tanulmányozása során meggyõzõdhettünk arról, hogy mennyire sokféle, egy-egy ország adottságaihoz és lehetõségeihez alkalmazkodó változat képzelhetõ el. Itt is igaz, hogy nincs egyedül üdvözítõ megoldás, de vannak szilárd értékek, amelyeknek minden ország gyakorlatában célszerû érvényre jutniuk.
Mindezekre tekintettel fogalmazódnak meg a törvény alapelvei, amelyek közül most csak a következõket emelném ki. A gyermek nevelésére elsõsorban a családja jogosult és köteles, amelyhez segítséget nyújt az állam és az önkormányzat. A család életébe hatósági eszközzel történõ beavatkozás kizárólag akkor engedhetõ meg, ha a gyermekek védelme más módon nem valósítható meg. Meg kell elõzni a gyermekek veszélyeztetettségét, a gyermeket csak törvényben meghatározott esetekben lehet családjából kiemelni. Hatékony eszközökkel segíteni kell a gyermek családjába történõ visszahelyezést, illetõleg a védelembõl kikerülõ gyermek utógondozását, önálló életkezdésének támogatását. A gyermek személyi és vagyoni érdekeinek közvetlen védelme érdekében kell kialakítani korszerû gyámügyi igazgatást. Végül a gyermekkel kapcsolatos minden eljárásban és ügyben jusson érvényre a gyermekek érdeke mindenekfelett.
Összességében a törvényjavaslat egy hosszabb távon fenntartható, családi nevelésre orientált védelmi rendszer kialakítását helyezi elõtérbe. Kiemelkedõen fontos szerepet szán a családok erõsítését szolgáló területi gondozásnak, az önkormányzatok ellátásra irányuló szolgáltatási tevékenységének, valamint a gyermekek védelme ügyében felelõsséget vállaló és feladatot ellátó állami, önkormányzati és társadalmi szervek együttmûködésének.
A törvényjavaslat terjedelme, a gyermekvédelem minden területére kiterjedõ változtatási igénye nem teszi számomra lehetõvé, hogy minden kérdésrõl részletesen szóljak. Szeretnék azonban néhány ügyre rávilágítani. A törvényjavaslat mindenekelõtt új munkamegosztás kialakítását szorgalmazza az állami, önkormányzati és társadalmi szervek között; különösen számít a társadalmi szervezõdéseknek az eddigieknél erõteljesebb közremûködésére. Szándékaink szerint a törvényjavaslat lebontja ennek összes akadályát - jogi és adminisztratív értelemben egyaránt. Az érthetõen szigorú szakmai feltételek mellett, a törvényben megállapított kivételektõl eltekintve a gyermekvédelem minden területén vállalhatnak feladatot. Az állammonopólium ma lényegében csak a közhatalmi jogosítványok gyakorlására szorítkozik.
Az önkormányzatok viselik változatlanul a gyermekek védelmének fõ súlyát, de változó munkamegosztásban. A települési önkormányzatok elsõsorban a törvényben rögzített szolgáltatásokat és támogatási formákat mûködtetik, különös tekintettel a megelõzésre és a családok erõsítésére. A megyei önkormányzatok lesznek továbbra is felelõsek az otthont nyújtó ellátásokért. A családi hátteret ideiglenesen vagy véglegesen nélkülözõ gyermekek számára biztosítani kívánja a javaslat, hogy a lehetõ legrövidebb idõ alatt más családhoz kerüljenek. Intézményben történõ tartós elhelyezés csak ennek meghiúsulása esetén kerüljön elõtérbe.
A törvényjavaslat intézményesíti az állami nevelésbõl kikerülõ, nagykorúvá vált fiatalok otthonteremtési támogatását, amelynek segítségével reális eséllyé válhat az önálló otthon megteremtése. A törvényjavaslat szorgalmazza a gyámügyi igazgatás korszerûsítését, amely nélkül a gyermekek személyi és vagyoni érdekvédelme, illetõleg a gyermeki jogok érvényre juttatása érdemben nem lehetséges.
Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a gyámügyi igazgatás a gyermeki jogok egyik legfõbb védelmezõje, és e tekintetben valóban minden gyermek érdekében cselekszik. A társadalom jelentõs része elõtt még ma sem ismeretes igazán, hogy a gyámhatóságok a szûken értelmezett gyermekvédelmen túl milyen feladatokat látnak el. Példaként kívánom említeni, hogy közel 40 ezer gyermek vagyoni érdekeit védelmezik, és ennek keretében több mint 12 milliárd forint letétet kezelnek, és több mint százezer ingó- és ingatlantulajdonos kiskorút tartanak nyilván.
A tervezet a területi államigazgatás reformjával összhangban tesz javaslatot az átszervezésre, amelynek vezérlõ elve, hogy a gyermekek életét lényegesen befolyásoló döntésekhez jobban rendeljük hozzá a megfelelõ szakértelmet. Az elsõfokú gyámhatósági feladatok jelentõs részét - éppen a speciális szakmai felkészültségi igényre tekintettel -
egyes városok, illetve fõvárosi kerületi polgármesteri hivatalok ügyintézõi látnák el. A javaslat szerint az elsõ fázisban nem minden városban mûködik majd elsõfokú gyámhatóság. A másodfokú gyámhatósági feladatokat a megújított közigazgatási hivatalok látnák majd el. A hatáskörök megoszlására és az egyes gyámhatóságok illetékességére a törvény pontosan javaslatot tesz.
A gyámügyi igazgatás korszerûsítésének további fontos eleme új, korszerû nyilvántartás meghonosítása, összhangban a személyes adatok kezelésének törvényi szabályozásával. A gyámügyi igazgatás korszerûsítéséhez szorosan kapcsolódik a hivatásos pártfogói feladatok újrafogalmazása is. A megyei gyámhivatalok mellett pártfogó irodák jönnek létre, és reményeink szerint ezzel hosszú távra sikerül a megelõzés és az utógondozás szempontjából nélkülözhetetlen pártfogói munkához a jelenleginél jobb személyi és tárgyi feltételeket biztosítani.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslatban foglalt jogok és alapelvek, új ellátási formák hathatós segítséget és támogatást abban az esetben jelentenek a családok és a gyermekek számára, ha a megvalósítani kívánt célokhoz megfelelõ anyagi eszközöket rendelünk. Korántsem közömbös azonban, hogy az újonnan kialakítandó intézményrendszer közgazdasági szempontból mennyire lesz hatékony. Meggyõzõdésem, hogy e területen is mérhetõ a felhasznált források társadalmi hasznosulása.
A törvény-elõkészítés során hatásvizsgálatokat is végeztünk. Ennek két tanulságára szeretném felhívni az önök figyelmét. A nemzetközi adatok egyértelmûen arra utalnak - és ezt erõsítette meg az elsõ alkalommal elvégzett ilyen hazai vizsgálat is -, hogy a prevenciós eszközök fejlesztése ugyan költségigényes, invesztíciót igényel, de messzemenõen olcsóbb, mint az ennek elmaradása esetén szükségszerûen belépõ következmények kezeléséhez szükséges intézmények fenntartása.
(10.20)
Magyarországon ilyen irányú teljes költséghaszon-elemzés még sohasem készült, de szebb terveink szerint a gyermekvédelem szakmai irányítására a Népjóléti Minisztérium mellett létrejövõ új országos intézmény a magyarországi viszonyokhoz igazítja a nemzetközi gyakorlatból átvehetõ ilyen irányú szakmai és módszertani eszközöket. Egy másik hatásvizsgálat szerint a jelenleg mûködõ gyermekvédelmi intézményrendszerben öt év alatt annyit fordítunk minden gyermek nevelésére, amennyit a családokban a gyermekek 18 éves korig használnak fel.
Tisztelt Országgyûlés! Az 1997. évi állami költségvetés az év során várhatóan hatályba lépõ törvény végrehajtásának elsõ üteméhez biztosít többletforrásokat. Az összesen több mint 6 milliárd forintos többletforrás - ez nem foglalja magában a költségvetésben biztosított normatív támogatások összegét - legnagyobb részét a családok új pénzbeni támogatásának eszköze: a rendszeres gyermekvédelmi támogatás igényli, körülbelül 4 milliárd forintot. A többi a gyámügyi igazgatás és a pártfogói hálózat átalakításának, a gyermekvédelmi intézményrendszer fejlesztésének, a gyermekjóléti szolgálatnak a családsegítõ szolgálattal összehangolt kialakításának és az otthonteremtési támogatás bevezetésének 1997. évi feladataihoz biztosít fedezetet. A kormány véleménye, hogy a törvény végrehajtásához, a belépõ új ellátási formák mûködéséhez szükséges forrásokról a következõ években is megfelelõen gondoskodni kell.
Tisztelt Országgyûlés! Külön szeretnék szólni azokról, akik a mai nehéz körülmények között hivatásként végzik gyermekvédelmi tevékenységüket, és e helyrõl is szeretném megköszönni lelkiismeretes, áldozatos munkájukat. Szeretném biztosítani õket arról, hogy a törvényjavaslat nem szorgalmaz olyan intézkedést, amely egyes szakmai rétegekben munkanélküliséget eredményez. Ellenkezõleg, szinte minden területen folyamatosan új munkahelyeket teremt, éppen annak következményeként, hogy a jelenleginél szélesebb körû és erõteljesebben mûködõ szolgáltatásokat hoz létre. Kétségtelen azonban, hogy sokak számára a törvény életbelépése, hatálybalépése változást, új ismeretek elsajátításának kényszerét jelenti majd. Új szellemiséggel és szakmai tudással az érintettek döntõ többsége - meggyõzõdésünk szerint - képes lesz a javasolt reformok megvalósítására, a gyermekek védelmének hosszú távú stabil biztosítására. A törvényjavaslat nem titkolt célja az, hogy újra felépítse a gyermekek ügyében eljárók társadalmi elismertségét, presztízsét.
A beterjesztett törvényjavaslat esetében, tisztelt képviselõtársaim, nem üres frázis az, hogy az elõkészítõ munkába széleskörûen bevontuk az elméleti és gyakorlati szakembereket, a társadalmi és szakmai érdek-képviseleti szervezeteket. A viták eredményeként alakult ki a most már önök által is megismerhetõ, a törvényben megtestesülõ konszenzus. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden kérdésben lezártnak tekinthetõk a viták. Ahhoz, hogy a gyermekek védelmét hosszú távon szolgáló törvénnyé válhasson a beterjesztett javaslat, szükség van képviselõtársaim tevékeny közremûködésére is.
Meggyõzõdéssel vallom, hogy a gyermekek védelmének ügye mindannyiunk közös gondja. Ennek a gondolatnak a jegyében kérem önöket, hogy javaslataikkal járuljanak hozzá a törvényjavaslat további jobbításához.
Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy az elõterjesztett törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.)