KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Köszönöm a szót elnök úr. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 1996. december 5-ei ülésén határozott a gyermekvédelemrõl és a gyámügyi igazgatásról szóló, 3204. számú törvényjavaslat általános vitára bocsátásáról. A bizottság tagjai - és nálunk sem volt parázs vita - egyetértettek abban, hogy nagyon fontos, nagy horderejû és közérdeklõdésre számot tartó törvénytervezet van elõttünk. Évek óta készülõ tervezetrõl van szó, ami társadalmi viták, a szakemberek véleményének kikérése alapján sokat változott, és elõnyére változott. A törvénytervezet készítõi mindemellett elfogadják a benyújtás óta megfogalmazott javaslatokat, nyitottak a törvény szellemét erõsítõ módosításokra.
A törvény szellemével kapcsolatban két gondolatot szeretnék kiemelni a bizottságban elhangzott vélemények alapján; a gyermekek jogát arra, hogy saját családjukban nevelkedhessenek, és ehhez a társadalmi környezetnek, a hivatalnak minden támogatást meg kell adnia. A gyermekjóléti szolgálat mint szolgáltatás a helyi önkormányzatok feladata lenne. Hiszen a gyermek közvetlen környezetében van mód arra, hogy a segítség, legyen az életvitelhez nyújtott tanácsadás a család számára, vagy szociális vagy pénzbeni támogatás, hatékony csak akkor lehet, ha a közvetlen környezetben adódik.
A törvény szelleme, a törvénytervezet alkotóinak szándéka, hogy ne csak a bekövetkezett vészhelyzetben, hanem azt megelõzõ segítségre is nyújtson lehetõséget. S ez nagyon fontos gondolata a törvény szellemének, nagyon fontos a törvény szellemében. Ugyanakkor a szándék nem mindig olvasható tisztán a tervezet szövegébõl. Módosító javaslatainkkal ezt a szándékot szeretnénk majd megerõsíteni.
A másik gondolat, ami nálunk is felmerült, a finanszírozás kérdése. A '97-es költségvetésben már jelentkezik az az összeg, amivel elindíthatjuk a szervezet kialakítását. Ugyanakkor a gyermekjóléti és szociális normatíva, ismerve egyes önkormányzatok helyzetét és a lakosság igényeit, félõ, hogy a szociális kiadásokra fordítódik elsõsorban, és a gyermekjóléti szolgálat mûködésére kevés maradhat. Ebben az önkormányzatokat mindenképpen érdekeltté kell tenni.
Még egy gondolat a szakszerûségrõl. Ha az érintett hivatalok, intézmények, megfelelõ jogkörrel és szaktudással rendelkezõ szakemberek segítségével társadalmi szintre tudjuk emelni a gyermekvédelem gondolatát, akkor hatékonyabban tudunk a megelõzéssel is foglalkozni, és csak a legvégsõ esetben kell a hatóságnak, az államnak beavatkozni a család és a gyermekek életébe.
A bizottság ezekkel a gondolatokkal, 2 tartózkodás mellett, 12 igen szavazattal a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps a bal oldalon.)