CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Számos kutatás temérdek adata bizonyítja: Magyarországon a rendszerváltás legnagyobb vesztesei a gyerekek. Azok a gyerekek, akiket a legkevésbé sem kell hogy érdekeljen a felnõttek csatája a hatalomért, akik a jogszabályok szerint cselekvõképtelenek, vagyis nem képesek érdekeiket, jogaikat segítség nélkül érvényesíteni, akik védtelenek, hacsak meg nem védjük õket. Minden negyedik állampolgár 18 év alatti, közülük csaknem félmillióan valamilyen okból hátrányos helyzetûek vagy veszélyeztetettek.
A gyermeknek alapvetõ alkotmányos joga van a védelemhez, a biztonsághoz. E jog érvényesüléséhez járulhat hozzá az elõttünk fekvõ törvényjavaslat. Ahogy a miniszter úr is említette, 96 évvel ezelõtt foglalkozott a magyar parlament utoljára a gyermekvédelemmel - azóta nem született a gyermekvédelemrõl törvényi szintû jogszabály.
A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény elõkészítése - különbözõ címek és különbözõ kormányok alatt - lényegében egy évtizedig tartott. A koncepcionális vitákra volt tehát idõnk. Az ellenzéki és kormánypártok szinte valamennyi szakértõ álláspontját megismerhették és felhasználhatták; még arra is volt idõ, hogy fejlõdjenek, változzanak a szakértõi álláspontok.
A Szocialista Párt országgyûlési képviselõcsoportja - figyelembe véve a különbözõ szakértõi javaslatokat, illetve a gyermekvédelemben dolgozók észrevételeit és javaslatait - összességében támogatja a kormány által az elmúlt év októberében benyújtott törvényjavaslatot. Jó okunk van erre, ugyanis olyan szemléletet tükröz és olyan változásokat javasol, amelyek eredményeként sûrûbb szövésû lehet a gyermekeket védõ társadalmi háló, humánusabb körülmények között folyhat, és így vélhetõen eredményesebb lehet a gyermekek nevelése.
A tervezet alapja és legfontosabb erénye, hogy a gyermekek nevelésében biztosítja a család elsõbbségét. A javaslat szerint vitathatatlan joga van a gyereknek a családban történõ nevelkedéshez, és az állami, önkormányzati szerveknek mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne kelljen õt saját családjából kiszakítani - különösen ne anyagi okokból. Manapság, amikor igen sok család kerül nehéz anyagi helyzetbe, amikor a jövedelemszerzés lehetõsége meglehetõsen különbözõ, különös jelentõsége van annak, hogy törvény mondja ki: anyagi okokból egyetlen gyermek sem választható el a családjától. Nem egyszerû deklarációról van szó, hanem arról, hogy egy ilyen törvényi követelmény át kell hogy alakítsa a helyi önkormányzati, a gyámhatósági intézkedések sorrendjét, fontosabbá tegye a családsegítést, mint a családok életébe történõ hatósági beavatkozást.
Persze nem könnyû minden esetben pontosan tisztázni, hogy a gyermek azért van-e családjában veszélyeztetett helyzetben, mert ellátása anyagi okokból nem biztosított, vagy azért, mert ezek az anyagi okok, a szegénység, a család életét már más pontokon is megmérgezték. A családon belüli agresszió, a gyermekbántalmazás, az elhanyagolás vagy netán a gyermekek kizsákmányolása mögött, ha nem is közvetlen, de közvetett okként a legtöbb esetben tetten érhetõ a szülõk kilátástalan szociális helyzete.
(11.10)
Nem mindegy éppen ezért, hogy az állami, önkormányzati, társadalmi segítség mikor érkezik. Akkor-e, amikor már válság van, esetleg közvetlen életveszély, vagy akkor, amikor még csak éppen hogy látszanak, a családon belüli viszonyokon esett hajszálrepedések. Éppen ezért a tervezet nagy elõnye, hogy a legnagyobb jelentõséget a megelõzésnek, a prevenciónak tulajdonítja, amelyet csak messzirõl követhet a hatósági eszközrendszer, illetve a gyermekek intézményes ellátása.
Persze nem elég deklarálnunk a problémák megelõzésének fontosságát. A tervezet nemcsak beszél a prevencióról, hiszen a hatáskörök és pénzeszközök döntõ többségét a veszélyeztetettség megelõzésére irányítja. Az élet már többször igazolta, a gyermekek védelmében a hátrányos helyzet, a veszélyeztetettség megelõzésére fordított összegeknél sokkal többe kerül késõbb a szenvedélybetegségben szenvedõk gyógykezelése, a bûnözés által okozott kár; olcsóbb az iskoláztatás elõsegítése, mint a szociális és munkanélküli ellátórendszer üzemeltetése.
Ha most átmenetileg eltekintünk attól, hogy egy egészséges társadalom megóvja tagjait egészségük károsításától, a bûn elkövetésétõl, és csak szigorúan gazdasági szempontból nézzük a megelõzés hasznát, akkor is azt tapasztaljuk, hogy kevesebbe kerül és nagyobb az eredményessége, mint a késõbbi, sokkal drágább válságkezelésnek. Magam is támogatom a törvényjavaslatnak azt a felfogását, amely szerint a legfontosabb a megelõzés, s csak annak eredménytelensége után következhet fokozatosan a hatósági beavatkozás, és csak mindezek után, a legvégsõ esetben képzelhetõ el a gyerek intézményes nevelése, elválasztása a családjától.
Ahhoz, hogy a családot és alapvetõen a problémák megelõzését elõsegítõ gyermekvédelem mûködjön Magyarországon, jelentõs szervezeti korszerûsítésre van szükség. A törvényjavaslat erénye, hogy vállalja a gyermekvédelmi rendszer reformját. "Reformját" mondtam, pedig a szakértõ szemek egy sor olyan elemet találnak a törvényben, amely nem új. Sõt, a javasolt gyermekvédelmi ellátórendszer, intézményrendszer és igazgatási rendszer elemeinek többsége a gyakorlatban létezett már valamikor Magyarországon.
A magam részérõl szívesen támogatom azt a felfogást, amely szerint nem az a reform, amikor fenekestõl felforgatunk mindent, hanem az, amikor a rendelkezésünkre álló tapasztalatok, modellek elemzése alapján olyan régi és új megoldások elegyét alakítjuk ki, amelyek együtt, egymáshoz illeszkedõ hatékony modellt eredményeznek.
A szocialista frakció támogatja a kormányt abban, hogy útját állja a jelenlegi helyzet sokszor személyes okokból vagy presztízsszempontból történõ konzerválásának. Az ellátási, igazgatási és intézményi reform semmit nem ér azonban, ha annak szakmai tartalma nem világos, ha nincsenek garanciák arra, hogy szakmailag igényes munka folyjék egy megreformált rendszerben. Könnyen belátható az az egyszerû követelmény, hogy a gyerekekkel csak a nevelésükhöz értõ személyek és intézmények foglalkozzanak.
A törvényjavaslat - nagyon helyesen - a gyermekvédelem rendszerének minden elemében fontosnak tartja a szakmai követelmények betartását, és vállalja, illetve több esetben a kormány számára elõírja szakmai elõírások, követelmények, képesítési elõírások megfogalmazását.
A gyermekvédelem reformját a tervezet összeköti a hatósági igazgatási rendszer átalakításával is. Szocialista párti képviselõtársaimmal egyetértve vallom, igen fontos változás, hogy a gyermekellátási, családtámogatási szolgáltatások és a hatósági beavatkozás, intézkedés elválik egymástól. Ne ugyanott, ne ugyanazok játsszanak egyszerre segítõt és hatóságot, hiszen e feladatok keveredése - mint tapasztalhattuk már sokszor - mind a szolgáltatások, mind a hatósági beavatkozások eredményességét csökkenti, és számos esetben vezet lelketlenséghez, jogsértésekhez.
Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Bármennyire is nem szeretnénk, bizony elõfordul, hogy egy gyermeket akkor védünk meg a káros befolyástól, esetleg az erõszaktól vagy az elhanyagolástól, ha kiemeljük a családjából. A természetes ész és szív ebben a helyzetben is azt diktálja, hogy a szülõktõl való elválasztás csak átmeneti legyen, mindaddig, amíg helyre nem állítható a család mûködõképessége, hogy legalább a családban, rokonoknál nevelkedjen a gyerek, vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy másik családban. A törvényjavaslat ezt a természetes gondolkodást követi akkor, amikor megállapítja a különbözõ hatósági intézkedések és intézményes ellátások rendjét.
Igen, minden szakmai és gazdasági elemzés azt mutatja, hogy a nevelés eredményesebb a családot helyettesítõ rokonnál vagy nevelõszülõknél, mint gyermeknevelõ intézményekben, és eredményesebb a családias jellegû kiscsoportos formákban, mint a nagy kastélyokban mûködõ állami nevelõotthonokban. Az Állami Számvevõszék több mint egy évvel ezelõtti vizsgálata nemcsak a szakmai eredményesség fokozataira mutatott rá, hanem arra is, hogy a nagy osztatlan állami nevelõotthonok fenntartása és mûködtetése rengeteg forrást elvon a gyerekektõl. Ugyanaz a pénz sokkal inkább fordítódik a gyerekre a családban vagy a család jellegû nevelõotthonban, mint a nagy létszámú intézményekben.
Két adatra emlékeztetném önöket ennek igazolásául. Az egyik: a miniszter úr által is említett adat, amely szerint a családok 19 éve alatt költik közvetlenül a gyerekre azt a pénzt, amit az állami nevelõotthonok öt év leforgása alatt. Vagy egy más adat: az állam mintegy 300 ezer forinttal támogatja a megyei önkormányzatok által fenntartott nevelõotthonokat, egy gyerek tényleges bekerülési költsége ugyanakkor meghaladja a 700 ezer forintot is. Gondoljanak bele, ha ennek csak a felét megkapnák a nehéz helyzetben lévõ családok, mennyivel jobb körülményeket tudnánk a gyerekeknek teremteni. Üdvözlendõ ezért, hogy a tervezet határidõt tûz ki az intézményrendszer kötelezõ átalakítására, és támogatandó a kormány azon gyakorlata is, hogy ezt az átalakítást anyagiakkal is ösztönzi.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az új alkotmány koncepciójának vitájakor teljes egyetértés volt e Házban a tekintetben, hogy a gyermekek jogait a Magyar Köztársaság által aláírt és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezménynek megfelelõen minden körülmények között biztosítani kell. A törvényjavaslat ennek a követelménynek kíván megfelelni, következetesen prioritást adva a gyermekek jogainak, megfogalmazva a jogvédelem szükségességét is.
Ugyanakkor - megítélésünk szerint - e szabályok további pontosításra szorulnak. Egyfelõl az általános elvekben megfogalmazott gyermeki jogokat végig kell vinni a gyermekvédelem egész rendszerében, valamennyi intézményében, másfelõl pedig biztosítani kell a jogvédelmet, jogorvoslatot minden eljárásban, éppen a gyerekek védelmében.
A tervezet fontos erénye, hogy nem áll meg a szolgáltatás, intézkedés és intézményrendszer kialakításakor a tizennyolcadik életévnél. Tapasztalatból tudjuk, hogy semmit nem ér az egész gyermekvédelem, ha egyik napról a másikra elengedjük a gyerek, illetve a fiatal felnõtt kezét, ha betöltve tizennyolcadik életévét, rábízzuk boldogulását. Saját erõforrások, támasz hiányában sem a pályakezdés, sem az önálló otthonteremtés, sem a családalapítás nem lehetséges. A törvényjavaslat felismerve ezt törekszik arra, hogy intézményes segítséget nyújtson a fiatal felnõtteknek, az intézményes ellátásból kikerülõknek, másolva ezzel egy átlagos család magatartását, vagyis fokozatosan engedjük el a fiatalok kezét, áldozatot vállalva annak érdekében, hogy megkezdhessék önálló életüket, és apró, de nélkülözhetetlen segítséget nyújtsunk az önálló élet kezdetén mindaddig, amíg nem képesek a fiatalok a maguk lábán állva önmagukat is ellátni és eltartani.
Az elmúlt tíz évben a magyar társadalom nálunk, törvényalkotóknál gyorsabban felismerte, hogy felelõssége és tennivalója van a gyermekek védelmében. Számos civil kezdeményezés, szervezet, mozgalom, akció jött létre ebbõl a célból. A törvényjavaslat erénye, hogy számol a civil kezdeményezésekkel, helyet, lehetõséget biztosít számukra a közremûködésre, ugyanakkor megfogalmazza a nem állami közremûködõk tevékenységének szakmai követelményeit is. Magunk is azt erõsítjük, hogy a gyermekvédelemben is feladatarányos, szektorsemleges finanszírozást kell támogatni, vagyis azt, hogy mindenki, akinek van szakértelme, elképzelése és elszántsága részt venni a gyermekvédelmi munkában, az megtehesse, és az általa vállalt feladathoz rendelt forrásokhoz is hozzájuthasson, függetlenül attól, hogy állami, önkormányzati vagy civil szervezetrõl van szó.
Tisztelt Országgyûlés! Szocialista párti képviselõtársaimmal egyetértve nem állítom, hogy a benyújtott törvényjavaslat tökéletes így, ahogy van, a maga 181 paragrafusával már csak szavazásra vár. A számos jó tulajdonság mellett megítélésünk szerint van mit javítani még a törvény szövegén. Módosító indítványainkkal szeretnénk pontosítani a különbözõ törvényi definíciókat annak érdekében, hogy egyértelmû lehessen a jogalkalmazás, hogy a törvény érvényesítéséhez ne kelljen külön hosszadalmas értelmezéseket fûzni.
(11.20)
Annak érdekében, hogy a törvényalkotói szándék érvényesüljön -
amely szerint a megelõzés, a családsegítés a legfontosabb -, pontosítandók, egyértelmûen tisztázandók a közoktatási intézményrendszer gyermekvédelmi feladatai is. A szabályozás egyik részét nyáron elvégeztük. A közoktatási törvényben tisztáztuk, hogy az iskola fontos helyet tölt be a gyermekek védelmében. Akkor azért nem részleteztük a tennivalókat, mert várható volt, hogy hamarosan, e törvény tárgyalásakor ismét napirendre kell tûzni az iskolák gyermekvédelmi feladatait is. Most következett el az idõ, ezért úgy gondolom, nem kerülhetjük meg e kérdés pontos, alapos tisztázását.
Megítélésünk szerint pontosításra szorul a törvényben a gyermekek elátásának minimuma is. Nem tartjuk elegendõnek a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80 százalékában - közvetett módon - megállapítani azt a szociális minimumot, amit minden gyermeknek biztosítani kell. Tudjuk, hogy nem könnyû forintban vagy naturáliákban meghatározni, egy társadalmilag elfogadható gyermekellátási minimumot. De arra kérem képviselõtársaimat, hogy kíséreljük meg közösen annak érdekében, hogy a késõbbiekben ehhez minden kormánynak és önkormányzatnak - függetlenül annak politikai összetételétõl - alkalmazkodni kelljen. E nagyívû, kódexjellegû törvény érvényesülésének fontos garanciáját kell biztosítanunk azzal, hogy a már létezõ és a gyermekvédelem mûködését meghatározó törvényeket összhangba hozzuk egymással. Ezért képviselõcsoportunk fokozott figyelmet fordít e törvénynek az önkormányzati, a szociális, a családjogi és a közoktatási törvénnyel való harmonizálására.
Befejezésül: mérlegre téve a törvényjavaslat erényeit és hiányosságait, a Szocialista Párt országgyûlési képviselõcsoportja támogatja a törvényjavaslat legtöbb részét, aktívan kíván részt venni a törvény végleges megszövegezésében. Megítélésünk szerint a parlamenti pártok felelõssége közös a gyermekekért. Nem használhatjuk az õ helyzetüket, õket magukat eszközül a magunk politikai küzdelmeihez. Ezért az értelmetlen szócsaták helyett jó lenne, ha e törvény esetében sikeresen tudnánk a közös munkát elvégezni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)