BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim, végre elõttünk van egy törvény, aminek örülhetünk. Végre egy olyan törvényrõl beszélhetek, aminek én valóban tiszta szívvel tudok örülni. És ha már ilyen személyes hangvétellel kezdem a mondandómat, engedjék meg, hogy azt is hozzáfûzzem, mennyire örülök, hogy az eddig elõttem megszólaló ellenzéki képviselõtársaim is inkább dicsérõleg és elismerõleg szóltak a törvényrõl. Én a magam részérõl biztos vagyok benne, hogy azok a módosító indítványok, amelyeket mi magunk is, szabaddemokraták és többi képviselõtársam megfogalmazunk majd, nem koncepcionálisan érintik a törvényt. Azt gondolom, hogy végre egy olyan mû van a kezünkben, aminek az alapelveivel, alapértékeivel egyet tud érteni a Ház - és ez valóban öröm.
Ennek a törvénynek a megszületése mérföldkõ a magyar gyermekvédelem történetében. Az elõzményekrõl miniszter úr expozéjában már részletesen hallhattunk. Alkotmányunk a legáltalánosabb síkon rögzít gyermeki jogokat és védelmet; a többi törvény fõként arról szól, hogy mi a teendõ, ha baj van. Az önálló törvény megszületése régóta esedékes, és valóban, nemzetközi kötelezettségünk is sürgette, hogy erre végre sor kerüljön.
(11.40)
Én beszédemben egyrészt és fõként arról szeretnék szólni, hogy nekem miért tetszik az elõttünk fekvõ törvény, másrészt persze szólni szeretnék néhány olyan kérdésrõl is, amit valóban nem old meg a törvény, illetve amirõl azt gondolom, hogy nem lehet számon kérni ezen a törvényen - ezek természetesen elsõsorban a finanszírozás kérdései.
Ez a hat részbõl, 23 fejezetbõl, 181 paragrafusból álló törvény logikus, az alapelvekhez következetesen ragaszkodó gyermekvédelmi rendszert épít fel.
Mindenekelõtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy teljes mértékben egyetértek a törvénytervezet szemléletmódjával, alapelveivel. Legfõképpen azt tartom dicséretesnek, hogy nemcsak arról szól, hogy mit lehet tenni, ha már baj van, hanem arról is, hogy mi mindent lehet és kell tenni, hogy ne legyen baj.
A törvénytervezet készítõi jól érezhetõen és nagyon bölcsen a megelõzésre, a prevencióra próbálták helyezni a hangsúlyt.
Az alapelvek közül a legfontosabb a gyermek családban tartása. Többen méltatták már elõttem azokat a jogokat, amiket a törvény értelemszerûen, indításképp rögzít. Nem szívesen bocsátkozom ismétlésekbe, de nem kerülhetem meg, hogy magam is mint legfontosabbakat, ezeket ki ne emeljem.
Alapelv, hogy csak anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt gyermeket nem lehet kiemelni a családjából. Hatósági beavatkozásra a gyermek családból történõ kiemelésére csak végsõ esetben kerülhet sor, és az elhelyezést akkor is lehetõség szerint családban kell megoldani örökbefogadás útján vagy nevelõszülõknél, illetve legvégsõ esetben családias gyermekotthonban.
Segíteni kell a gyermek családjába történõ visszahelyezését, és ha lehetséges, utógondozást is biztosítani a védelembõl kikerülõ gyermek számára.
A gyermeki jogok között elsõ helyen kerül rögzítésre az, hogy a gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlõdését, jólétét biztosító saját családi környezetben történõ nevelkedéshez. Joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történõ nevelkedéshez, a fejlõdését veszélyeztetõ helyzet elhárításához. Joga van a bántalmazással, fizikai, szexuális vagy lelki erõszakkal és az elhanyagolással szembeni védelemhez.
A 9. § tíz pontban részletezi az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek jogait. Egyebek között a gyermek joga, hogy támogatást kapjon gondozójától, törvényes képviselõjétõl családi környezetbe való visszatéréséhez.
Felmerül a kérdés, hogy lehet érvényt szerezni majd ezeknek a szép alapelveknek és jogoknak, hogy lehet érvényt szerezni annak, hogy csak anyagi okból veszélyeztetett gyermeket ne emeljenek ki a családjából.
Ismeretes, hogy az elszegényedõ családok körében hatványozottan jelentkeznek a gyermekek védelmével kapcsolatos problémák. Éppen ezért rettentõ fontos, hogy a törvény második nagy része az ellátásokról szól, azokról a pénzbeni, természetbeni ellátásokról, amelyek a személyes gondoskodást nyújtó alapellátásokkal együtt a gyermek családban tartásához tényleges segítséget jelenthetnek.
Jogi szempontból ezek az ellátások adják meg a kereteit a hátrányos helyzetû, rászoruló gyermekek esélyegyenlõsége növekedésének.
Ezen a ponton már magam is áttérek a problémákra, azokra a kérdésekre, amelyek nemcsak ellenzéki képviselõtársainkat foglalkoztatják, hanem engem is.
A legfontosabb pénzbeni ellátási forma, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mértéke valóban rendkívül szerény. A jogosultsági feltétel ezúttal is, mint annyi más szociális ellátás esetében, az öregségi nyugdíjminimumhoz van kötve, sõt fõszabályként annak csak nyolcvan százalékához. Ez ugye - hogy érthetõen beszéljek - számokban kifejezve azt jelenti, hogy az idei adatok szerint a család egy fõre jutó jövedelme 9200 forint alatt kell legyen ahhoz, hogy erre az ellátási formára valaki jogosultságot szerezzen, s ez esetben a támogatás legkisebb összege 2300 forint lehet.
Magam is úgy gondolom, meg kell vizsgálni, hogy meg lehet-e emelni egy kicsit ezt a jogosultsági szintet. Módosító indítványaink egyike ezzel kapcsolatos lesz.
Hasonlóképpen nagyon szerény összegû az otthonteremtési támogatás is, bár mindenképpen jó, hogy létrejön ez az ellátási forma.
A törvény egyértelmûen legfontosabb része az alapellátásokról szóló fejezet. A gyermekjóléti szolgálat a szíve ennek a törvénynek. Ha ez nem fog mûködni, akkor mindaz, amit az alapelvekrõl, a megelõzésrõl a bevezetõben elmondtam, írott malaszt marad, illetve maradhat.
A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a családban történõ nevelés elõsegítése, a tájékoztatástól kezdve a tanácsadáson keresztül a hivatalos ügyek intézésében nyújtott segítségig. Feladata a veszélyeztetettség megelõzése, illetve megszüntetése, s ha végképp nincs más megoldás, a hatósági beavatkozás kezdeményezése.
Itt azonban még mindig nem ér véget a feladatsor, mert a gyermek visszasegítése a családba és az utógondozás is a feladatok közé tartozik.
Sokan talán azt gondolják, hogy túl szép, túl idilli, ahogy a törvény a családgondozást elképzeli, hiszen a települések többségében nem mûködik még családsegítõ szolgálat, és kérdés, hogy a törvénytervezetben leírt gyermekjóléti szolgálatot mikor, mennyi idõ alatt, kikkel lehet létrehozni. Nyitott kérdés, hogy fog mûködni, amit sikerül majd létrehozni. Forrás és szakember kérdése, mi valósul meg a törvénybõl.
Képviselõtáraim! Ha az ember valamit létre akar hozni, alapvetõen két út közül választhat. Dönthet úgy, hogy elõször apránként megszerzi a hozzávalókat, kialakít egy tevékenységet, és utána hozzáigazítja a jogi szabályozást. De történhet ez fordítva is. Kialakíthatjuk elõbb a jogi kereteket, és utána kiharcolhatjuk a hozzávalókat. Ehhez a létrehozott jogi keretek a legjobb hivatkozási alapot szolgáltathatják.
Nos, jelen esetben ez utóbbi megoldásról van szó, kár lenne tagadni. Most csak annyi bizonyos, hogy megvannak az induláshoz szükséges feltételek, az induláshoz szükséges források, a '97. évi költségvetés tartalmazza ezeket... (Az elnök a csengõt megkocogtatva jelzi az idõ leteltét.) - elnézést, nagyon rövid leszek, befejezem -, szólt errõl miniszter úr is, Lukovics képviselõtársam is, való igaz, szerények ezek a források, de az induláshoz mindenképpen elégségesek.
Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy ez a törvény létrehozza azokat a kereteket, felépíti a gyermekvédelemnek azt a szerkezetét, amelyben valóban hatékony gyermekvédelmi munka folytatható. Megteremti a lehetõségét annak, hogy a ma és a holnap gyermekei testileg és lelkileg egészséges felnõtteké nõjenek fel. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)