DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Amikor ezt a törvényt a kezembe vettem, ezt a javaslatot elõször elolvastam, egyik szemem sírt, a másik nevetett.
Kezdem azzal, hogy miért nevetett. Ha én közigazgatási jogász lennék, akkor napi olvasmányom lenne, annyira szép, kerek rendszer ez. Alig huzatos - csak néhány helyen... De azt hiszem, amikor a gyermekek védelmérõl szóló jogszabályt alkotjuk meg, akkor nem elég szigorúan szakmainak lenni - már közigazgatási jogászként szakmainak lenni -, hanem meg kell azt nézni, hogy teljesíti-e ez a törvény azt a követelményt, hogy a gyermek a gyermekvédelmi eljárásoknak ne a tárgya, hanem az alanya legyen. Azt hiszem, nem jogász képviselõtársaim is jól értik, hogy mit mondok itt. A gyermeki jogok alkotmányos és nemzetközi egyezményekben rögzített köre és annak hazai megvalósulása közötti többéves ellentmondást ez a törvény feloldani látszik.
Szeretnék két megjegyzést tenni arra, ami nekem nagyon tetszett. Tetszett az, hogy a 3. §-ban megfogalmazott, bármilyen hátrányos megkülönböztetést tiltó, nagyon pontos rendelkezés is van. Majd késõbb visszatérek rá, hogy nem tetszett azonban, hogy késõbb ez a nagyon jó rendelkezés sérült. Nagyon jó a gyermeki jogok megfogalmazása a 6. §- ban. Valóban megfelel a nemzetközi egyezményeknek és megfelel mindannyiunk igényeinek is. Azoknak az embereknek az igényeinek, akik számára a gyermekek valóban mindenek fölött álló értéket jelentenek, a jövõnket jelentik.
Nem látom azonban biztosítottnak azt, hogy ez a körültekintõen kidolgozott, bár kicsit nehézkes eljárási rend nem lesz-e a közigazgatási reform áldozata. Elsõként említem ezt meg. A törvény indokolása megemlíti ugyan, de én rossz tapasztalatokat szereztem már a közigazgatási reformtörekvéseket illetõen más jogágakban, és ezért szeretném a szakemberek figyelmét arra fölhívni, hogy a reformtörekvésekben ne felejtsék el meglátni a gyermeket, mert bármilyen jó egy rendszer, ha nincs tartalma, akkor már semmit nem ér.
Szeretném - a Néppárt ennek érdekében fog is javaslatokat készíteni -, ha a 6. §-ban megfogalmazott gyermeki jogok érvényesülése érdekében a prevenciót segítõ intézkedések nem lennének annyira hézagosak és hiányosak.
Miért mondom, hogy ezek hézagosak és hiányosak? Egyszerûen azért, mert ennek a törvénynek, ha valóban a gyermekek védelmét szolgálja, akkor nagyon pontos, végrehajtható összhangban kellene lennie a közoktatási törvénnyel, a NAT-tal, a drogprevenció szabályaival, az alkoholizmus elleni jogszabályokkal, a családjogi törvénnyel és egyebekkel. Én ezt rendszerében hiányosnak érzem.
Egyébként az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is, melynek tagja vagyok, az általános vitára alkalmasság tárgyalásakor ezt a kérdést feltette, hogy vajon kellõképpen érvényesülnek-e a prevenció igen szükséges elvei.
(12.20)
Most röviden arról szeretnék beszélni, hogy melyek azok a tételek, amelyeket kifogásolunk vagy amelyeket nem találunk a törvényben, holott benne kellene hogy legyenek.
Az otthont nyújtó ellátás címû fejezetben egyetlen dolog tükrözi a nevelõszülõknél történõ ellátás fontosságát - talán elsõdlegességét - az, hogy a felsorolásban ez szerepel elöl - semmi több. Azt hiszem, nagyon fontos volna, ha ez a törvény konkrétan tartalmazná azt, hogy akkor, amikor akár ideiglenes hatállyal, akár átmeneti jelleggel, akár tartósan nevelésbe kell venni a gyermeket, akkor elsõdlegesen a nevelõszülõknél történõ elhelyezés lehetõségét kellene keresni, természetesen úgy, hogy az intézményrendszer ennek a dominanciáját megteremtse; nemcsak azért, mert a szakma képviselõi szerint ez jobb, alkalmasabb arra, hogy a gyermek nem steril környezetben, hanem családban felnõve, anya-, apamodellt kapva egészséges lelkû, szellemû felnõtté váljon - nemcsak ezért, és nemcsak azért, mert ez olcsóbb. Egyszerûen azért, mert a gyermek felkészítése az életre így teljesebb.
A másik, amit kifogásolunk - és ezt nagyon súlyos dolognak érzem -, az az, hogy a finanszírozásról szóló fejezet részletezi, hogy az
llami költségvetés és az önkormányzati szerepvállalás és - bizonyos esetekben, amikor ez lehetséges - a gondozási díj a forrása ennek a rendszernek.
Én is szeretném megismételni azt, amit egyik képviselõtársam megfogalmazott, hogy nem kaptunk arra adatokat, hogy nagyjából mibe kerül ez az egész. Egy törvényt meghozni komoly munkával lehet. Az lehet jó is, de ha források híján nem megfelelõ, nem a jogalkotó szándékának megfelelõ a végrehajtás, akkor nem túl sokat ér az egész.
Lukovics Éva képviselõtársam azt mondta, hogy az önkormányzatok kõkemény szerepvállalására van szükség. Ebben neki elvben igaza van, csak szeretnék valamit itt most megkérdezni; ez pedig a következõ. Vannak olyan országrészek, ahol nemcsak a lakosság, hanem az önkormányzatok is szegények, még szegényebbek, elnyomorodottak. Vannak konszolidált körülmények között, jó anyagi biztonsággal mûködõ önkormányzatok. Nincs ebben a törvényben garancia arra, hogy akkor is legyen forrása ennek a munkának, ha az önkormányzat ezt a kõkemény szerepvállalást nem olyan könnyen vagy egyáltalán nem tudja vállalni.
Kérdezem én akkor: nem az fog történni, hogy egyáltalán nem lesz mindegy, hogy hová születik a gyerek? Általában sajnos így is van. De próbáljuk meg ezt ellensúlyozni egy olyan törvénnyel, amire egyébként joggal büszkék az elõttem szólt képviselõtársaim is, sok helyütt én magam is. Úgy gondolom, kicsit farizeusok maradunk, ha ez a törvény enélkül születik meg. A biztonságos ellátás lehetõségét kell megteremteni.
Bizonyára nem vagyok egyedül, aki hallottam a rádióban azt az egyébként iszonyú hírt, hogy Bács-Kiskun megyében hivatásos nevelõszülõket kényszerült az önkormányzat elbocsátani, apellálva a tisztességükre. Tudniillik nem adták vissza a gyerekeket, hanem fizetés nélkül tovább gondozták. Ez több, mint amorális. És ha nem teremtjük meg ebben a törvényben azt a biztonságot, hogy ilyen helyzet ne álljon elõ, hanem legyen garanciája annak az ellátásnak, akkor azt hiszem, a szép szavakat el lehet mondani, de szégyellhetjük érte magunkat.
Az átmeneti rendelkezések adnak bizonyos mozgásteret arra, hogy ez az átmenet zökkenõmentesen történjen. Nem érzem egészen jónak ezt. Ugyancsak hiányosnak vagy talán kis aggodalomra okot adónak tartom az örökbefogadás családjogi törvényben megváltozó rendelkezéseit. Szerettem volna nyomát találni annak, hogy talán a magyar jog meg tudja teremteni annak a - sok ország jogrendszerében szintén hiányos -
helyzetnek a feloldását, hogy az örökbefogadási eljárás minden biztosítékadás mellett is lehetõleg gyors legyen. Gyorsnak kellene lennie, mert az volna a kívánatos, ha a kisgyermek még csecsemõkorban örökbefogadó szülõkhöz kerülne és nem hároméves korában, amikor már pszichésen sérült; olyan sérüléseket szenvedhet, amelyeket legjobb örökbefogadó szülõi gondoskodás mellett sem biztos, hogy felnõtt korára ki tud heverni.
Ennek a megoldásán kellene elgondolkodni, hogy meglegyenek a megfelelõ jogi biztosítékok, de ezen belül a lehetõ leggyorsabb lehessen az eljárás.
Kérem szépen, az indokolás tartalmaz két mondatot, amelyek - ha nem tudnám, hogy egyébként mi van a törvényben és mi van az életben - nagyon tetszenének nekem. Az egyik mondat az, hogy a javaslat kiinduló eleme a család több irányú támogatása. A másik mondat pedig az, hogy egy hosszú távon fenntartható, családi típusú nevelésre orientált rendszer kialakítását helyezi elõtérbe a javaslat.
Tessék ezt összevetni azokkal a kifogásokkal, amelyeket az elõbb mondtam. Ha azok a kifogásolt részek módosításra kerülnek, megtörténik bennük az a változtatás, amelyet a Néppárt képviselõcsoportja indítványozni fog, akkor én azt hiszem, el lehet mondani, hogy valóban családközpontú ez a törvény. De ahhoz, hogy ezt elmondhassuk, egy kérdést még tisztázni kell. Elgondolkodtak-e képviselõtársaim azon, hogy mikor kezdõdik a gyermekvédelem? Akkor-e, amikor veszélyben van a gyermek, vagy pedig akkor, amikor nagyon jó közoktatási rendszerben olyan ifjúságot nevelünk, amely e nevelés által kész a szülõi feladatokra, testileg-lelkileg egészségesen kész a jövõ nemzedéket fogadni és felnevelni?
Ezért mondtam azt az indokolásban, hogy családközpontú. De vajon az- e a megoldások összességében, mert ez a törvény csak egy eleme ennek a megoldásnak. Azt hiszem, hogy a gyermeket nevelõ család megfelelõ támogatásával, annak a káros szemléletnek a megszüntetésével, amely szerint rászorultsági alapon mintegy szociálpolitikai intézkedésként kapnak a gyermeket nevelõ családok támogatást, az ugyanis nem szociálpolitikai kérdés és nem rászorultság kérdése, hanem a gyermek érdekének a kérdése...
A gyermekekrõl történõ gondoskodásba a kormány elmúlt két évi intézkedései miatt nagyon sok csorba került. Nagyon sok csorba került, és ezek a hátrányos és remélt gazdasági hasznot alig vagy egyáltalán nem hozott intézkedések eredményezik azt a helyzetet, hogy azt kell mondani, hogy a gyermekvédelmi törvény hiánypótló. Hiánypótló, mert gyermekek tízezrei kerülnek olyan helyzetbe, hogy kénytelen a gyermekvédelem utánuk nyúlni és megfogni õket.
A Magyar Demokrata Néppárt képviselõcsoportja erre a törvényre akkor tud jó szívvel igent mondani, ha a felsorolt hiányok, felsorolt hibák orvoslásra kerülnek, ennek érdekében módosító kezdeményezéseink lesznek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)