DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! A Dunamenti és Mátrai Erõmû, továbbá az áramszolgáltató társaságok kisebbségi részvénycsomagját '95. végén, késõbb a Tiszai Erõmû többségi részvényeinek megalázó alacsony eladása után hiába tiltakoztak a szakmai, tudományos szervezetek és a politikai erõk, köztük a Kereszténydemokrata Néppárt.
Mindez azt jelentette, hogy a hazai villamosenergia-termelési kapacitás 60 százaléka és a teljes szolgáltatási, kereskedelmi vertikum a külföldi befektetõk irányítása alá került. A privatizációs szerzõdésekben ugyanis már a kisebbségi külföldi tulajdonosok megkapták a társaságok teljes körû irányítási jogait. Így aztán üzletpolitikájukat az állami társtulajdonos érdemben nem tudta befolyásolni. A befektetõk egyelõre kivárnak, és befektetés helyett csak a meglévõ, megvásárolt rendszerbõl vonják el a profitot.
A kormány múlt év december 20-ai árrendeletében egy protekcionista, kettõs keresztfinanszírozást valósított meg, ennek segítségével jövedelmet csoportosítanak át az erõmûtársaságokból az áramszolgáltató társaságokba, illetve az állami tulajdonú társaságokból a privatizáltakba; miközben a privatizált áramszolgáltatók árrése 41 százalékkal, a privatizált erõmûvek termelõi ára 27 százalékkal, a hazai tulajdonban maradt erõmûveké 3 százaléknál kisebb mértékben emelkedik. Az áremelés 85 százaléka, évente közel 50 milliárd forint a külföldi irányítású társaságokba kerül. Változatlanul folyik a Magyar Villamos Mûvek Részvénytársaság privatizálásának elõkészítése. Az alaphálózat külföldi tulajdonlása gátolná a nemzeti érdekû rendszermûködtetést, és meghiúsítaná a nemzetközi villamosenergia-kereskedelemben való elõnyös részvételünket. A privatizáció folytatásával a Magyar Villamos Mûvek Részvénytársaság megfelelõ tõkeerõ nélkül az ellátás biztonsága érdekében szükséges erõmû-építkezéseket sem tudná érdemben befolyásolni. Így persze illúzió a kormány erõmûrendszer-létesítési terve.
Kérdéseim: miért engedték át a kisebbségi külföldi tulajdonosoknak a privatizált társaságok teljes irányítását? Ki fog itt ebben az országban erõmûvet építeni? Ki és hogyan garantálja a törvényben elõírt ellátási kötelezettséget? Miért kellett a lakosságot túlterhelve árat emelni, ha annak haszna nem a hazai rendszer fejlesztését, hanem a tõkekivitelt szolgálja? Hogyan valósul meg a törvényben elõírt legkisebb költségû villamosenergia-szolgáltatás? Milyen érdekeket szolgál valóban ezek után a villamosenergia-ipar privatizációja? És végül: felismerte-e végre a kormány, hogy ezt a fajta kiárusító privatizációt azonnal abba kell hagyni. Miniszter asszony, várom válaszát. (Taps a KDNP padsoraiban.)