DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! Képviselõ úr interpellációja valóban aktuális és sokakat érintõ kérdésre hívja fel a figyelmet. Naponta keresnek meg bennünket ezzel vagy hasonló kérdéssel, hogy vizsgáljuk meg, miként alakítható ki a magyar lakosság fizetõképességéhez jobban illeszthetõ díjfizetési rendszer. Valóban egy társadalmi párbeszéd indult meg. A magam részérõl nyitott vagyok, mint ahogy ma délelõtt az 5-ös út menti polgármesterek képviselõivel találkoztam, és hosszasan eszmét cseréltünk errõl a kérdésrõl. Miniszteri biztos kinevezésével is igyekeztem elõsegíteni ezt a kérdést.
A feszültség okai általában ismertek. A költségvetési források szûkössége miatt az autópályáink építéséhez felvett hitelek adósságszolgálati terhei - elsõsorban az eddig megnyitottak, az M1-es és az M5-ös esetében - beépültek ezekbe az autópályadíjakba.
(15.50)
Emiatt európai összehasonlításban is valóban magas díjak alakultak ki, amelyek szûkítik az autópálya-használók körét. Egyidejûleg megjelenik a képviselõ úr által is említett átterelõdés és ennek a káros következményei.
Hazai autópályáink további építéséhez a fejlesztés általánosan elismert igénye és a közlekedéspolitikai prioritások azok, amelyeket itt az Országgyûlésben megbeszéltünk és melyet az Országgyûlés elfogadott a prioritások között. Az ehhez szükséges állami pénzeszközöket, szemben a nemzetközi gyakorlattal, ahol legalább 40-50 százalékos állami hozzájárulás van az építéshez - hangsúlyozom: az építéshez -, mindmáig csak kisebb, bár némileg fokozódó részben sikerült a központi költségvetésbõl biztosítani. Most már világosan látható, hogy hiba volt az M1-es és az M5-ös esetében az állam szerepétõl szinte teljes mértékben eltekinteni az autópálya-építés terheit illetõen.
Az M3-as esetében kicsit más a helyzet. Itt jelentõsebb költségvetési közremûködést sikerült biztosítani, ahol is várhatóan egyéb kedvezmények nyújtása esetén, amire komoly remény van, igen jelentõs kedvezmények esetén, egy elfogadható díj- és kedvezménypolitika alakítható ki.
Az anyagi eszközök megteremtéséhez tulajdonképpen három csatorna vehetõ számításba. Valamennyi állampolgár esetében a közteherviseléssel, tehát a költségvetés útján; a közlekedõk, az autóhasználók, a gépjármû-használók csoportja az üzemanyagárban és a gépjármûadóban; valamint az autópályát ténylegesen használók az általuk megfizetett díj útján. Negyedik csatorna sajnos nem létezik.
Széles körben elfogadott szakmai álláspont szerint mind a három rétegnek szükséges, hogy közremûködjön és forrásképzésként számításba lehessen venni, hiszen az autópálya által nyújtott forgalmi és környezetvédelmi elõnyökbõl nemcsak a ténylegesen használók részesednek. Folyamatban vannak azok a vizsgálatok, amelyek a megoldás lehetõségét és az elõbbi csatornák közötti ésszerû aránymegosztást szolgálják.
Az állam szerepvállalásának megítélésem szerint, különösen az építésben, meg kell nõni. Az Útalap kondícióinak javítása elkerülhetetlen, csak így tudjuk jobban biztosítani az építésben az állam szerepét. Az autópálya-program finanszírozásáról és a díjpolitika általános elveirõl javaslatot készítünk, amelyet rövidesen a kormány elé terjesztünk. Kedvezõ kormánydöntés esetén van lehetõségünk arra, hogy a koncessziós társaságokkal tárgyalva vonzóbb autópálya-használati feltételeket alakítsunk ki.
Tisztelt Képviselõ Úr! Még jóval az M5-ös autópálya megnyitása elõtt az AKA elnökének írt levelemben hangot adtam elégedetlenségemnek a nem kielégítõ mértékû lakossági kedvezményeket illetõen. Mint arról képviselõ úrnak bizonyára tudomása van, még december végén megkezdõdtek a tárgyalások a kecskeméti lakosoknak adandó kedvezmények ügyében az AKA és a város képviselõi között. Az eredmény március végére várható. Az eddigi értesüléseink és az AKA elnökének a közelmúltban küldött levele alapján bizakodó vagyok a kedvezõ eredményt illetõen.
Némileg javult a helyzet a forgalom alakulása szempontjából; az AKA meglehetõsen sok nagyvállalkozóval, így a Volánnal, a Hungarocamionnal már megegyezett. Ez azonban még nem kielégítõ, különösen a mindennapi használók esetében. Így az autópálya-használat vonzóbbá tétele egy jó kedvezménypolitika esetében jobban illeszthetõ lenne a koncessziós társaság törekvéseihez. Természetesen ez csak az elõzõekben vázolt lépésekkel együtt vezethet kielégítõ eredményre, amelynek érdekében mindent el fogunk követni.
Köszönöm, és kérem az Országgyûlést, a képviselõ urat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps.)