DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Nem történt semmi. Tehát az informatika kérdésérõl szeretnék szólni néhány szót, de minden félreértés eloszlatása céljából elõrebocsátanám azt, hogy nem a parlamentben mûködõ informatika az, amely a napirend utáni felszólalásom tárgya, mert hiszen ha ezt az információs rendszert - ami itt a képviselõknek mûködik - egy szolgáltatásnak veszem, akkor azt mondom, hogy ennek a technikai szintje megfelelõ, alkalmas arra, hogy azt a képviselõt, aki ezt igényli, megfelelõen kiszolgálják adatokkal.
Én az informatikát sokkal szélesebb értelemben, mint egy országon belüli erõt szeretném vizsgálni, hogy tulajdonképpen az informatika szerepe milyen meghatározó szintet ért el ma országunkban. Az sem kétséges, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra vált ilyen fontos kérdéssé, hiszen évtizede tudunk már arról, hogy a következõ évszázad már az informatika százada lesz. Sõt azt is tudjuk, hogy ma már a világ gazdagabb részén úgy nõnek fel generációk, hogy gyermekként ismerkednek már az informatikával. Iskolákat olyan felszerelésekkel látnak el gazdagabb országok, amire mi, sajnos, jelen helyzetünkben még csak nem is nagyon gondolhatunk.
Tehát itt évek hosszú során mindenkinek tudomása volt arról, hogy mire készül a világ, és milyen lesz a számítógépre alapozott élet. Voltak és vannak országok, ahol ezt a vezetés is nagyon komolyan vette. Azt kell mondanom, hogy hazánk sajnos nem ezek közé tartozik. Évekkel ezelõtt már beharangozták a sajtóban, hogy rövidesen a kormány elé fog kerülni a nemzeti informatikai stratégia. Jellemzõ és tipikus eset: idõ múltával ma már az is kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán valamiféle használható nemzeti informatikai stratégiája az országnak, mert ilyen ma nincsen. És egyelõre remény sincs arra, hogy egyhamar valaki is komolyan veszi az ország vezetése részérõl az informatikai korszakváltást és az erre való felkészülést. Pedig ez egy nagyon komoly feladat.
Más gazdasági és társadalmi viszonyok között nyilván mást kell tenni a siker és az eredmény érdekében. Az olyan bonyolult és válságos körülmények között, amilyenekben mi jelenleg vagyunk, az informatikai korszakváltás igen nagy körültekintést, különös gondosságot igénylõ munka, ha valaki egyáltalában végezni akarná.
Hogyan is állunk ma? Mennyire biztosítottak az alapok? Csak néhány fontosabbra vessünk egyetlenegy pillantást; már ez is elég lesz arra, hogy milyen állapotban vagyunk. Tehát mik kellenek az informatikai korszakváltáshoz? Elõször is koncepcionális alapok, törvényi, jogszabályi alapok, technikai, tárgyi alapok, gépállomány, szakember- ellátottság, kimûvelt emberfõk, etikai alapok, a jövõ nemzedék felkészítése, nyilvántartások, adatbázisok, felhasználás, intézményi szervezeti alapok, adatvédelem és az adatvédelmi biztos tevékenysége.
Hogyan állunk ezekkel? Csak néhány pillantást vessünk a felsorolásra! Koncepcionális alapok: nincs informatikai stratégia, de koncepció sincs az informatika sürgõs problémáinak kezelésére. Törvényi jogszabályi alapok? Az informatikával foglalkozó magyar törvény nincs. Az informatikához legközelebbi két törvényünk - a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi XLIII. törvény és magáról a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény - a lényeges kérdések többségét nem rendezi, és tele van bizonyos hibákkal.
Technikai, tárgyi alapok, gépállomány? Ezzel szándékosan nem foglalkozom, mert nyilvánvaló, hogy ez elsõsorban pénzkérdés. Nem mintha nem lenne fontos, hanem csak azért, hogy ne lehessen a bûnökrõl és bizonyos fokú döntési képtelenségrõl pénzhiányra elterelni a figyelmet. Nem mondom, jól jönne a hazai informatika fejlesztésére akár csak egyszeri tocsiknyi összeg. Ezt a hazai informatika biztosan valódi sikerekkel hálálná meg.
Szakember-ellátottság, kimûvelt emberfõk: erre a legjellemzõbb, hogy évtizedek óta rengeteg külföldi tanácsadó cég jut biztos profithoz Magyarországon, mégpedig általában nagyon alacsony informatikai színvonalú munkával - ha az ilyesfélét szabad egyáltalán munkának és nem üzletszerzésnek és pénzszerzésnek nevezni.
Etikai alapok: naponta olvashatjuk az újságban, hogyan lopják, elhallgatják, hamisítják, pusztítják az információt, mindent csinálnak vele. Etikusan viszont csak akkor használják, ha abból anyagi elõny származik.
(19.10)
Biztosan képviselõtársaim is szívesen olvasnának egy kimutatást, hogy az elõzõ vagy a mostani kormány alatt tûnt-e el több információ például a privatizációs szervezeteknél.
A jövõ nemzedék felkészítése? Csak egyetlen kérdést teszek fel. Mennyire lehet sikeres a jövõ nemzedék szakmai felkészítése fantasztikusan drága és többségében alacsony színvonalú szakkönyvek mellett? Máris kialakult egy tudásmonopólium. A pénz gyakorlatilag behozhatatlan elõnyhöz juttatja a gazdagok gyerekeit, ismétlem: a pénz behozhatatlan elõnyhöz juttatja a gazdagok gyerekeit, az országot viszont hozzájuttatja egy szellemileg kontraszelektált, gazdag vezetõréteghez.
Nyilvántartások, adatbázisok. Semmilyen társadalom nem mûködhet jó nyilvántartások nélkül, különösen áll ez az informatikai társadalomra. Nem véletlenül foglalkozom a nyilvántartásokkal. Az állapotok jellemzésére tipikus példák a következõk.
Ingatlan-nyilvántartás: hogy ez milyen, nagyon jól tudjuk. A másik példa a nemzeti vagyon nyilvántartása. Ez még olyan sincs, mint az ingatlan-nyilvántartás. Egyszerûen nem létezik, megszûnt. 1988 óta nincs nemzetivagyon-nyilvántartás Magyarországon. Több százezerre teszik a kötelezõ biztosítás nélküli kocsik számát. Lefülelésük gyakorlatilag lehetetlen, mert nincs megfelelõ nyilvántartás.
Még egy nagyon jellemzõ megnyilatkozást említek, amelyrõl önmagában is következtetést lehet levonni a színvonalról. Amikor ebben a Házban nemrég az volt a téma, hogy hogyan folyik a jogszabályok alkalmazása során szerzett tapasztalatok gyûjtése, hasznosítása, akkor a kormány tisztelt képviselõje azt nyilatkozta, hogy ezt a munkát külön nyilvántartás nélkül is meg tudják oldani. S a tisztelt Ház többsége az ezzel kapcsolatos interpellációmra adott választ elfogadta. Hogy milyen színvonalon folyik a jogszabályok alkalmazása során szerzett tapasztalatok gyûjtése, hasznosítása nyilvántartások nélkül, azt minden képviselõtársam tapasztalhatja, és nem akarok a közelmúlt példáira utalni: ágyszám-csökkentés, abból adódó megtakarítások nagyságrendje, a nyugdíjjárulék kötelezõ mértékének emelése, a másodállásos iparengedéllyel rendelkezõk és nyugdíjas iparosok száma.
A felhasználás során - ismét csak egy példát említenék - az informatika korszakába lépve a magyar parlamenti képviselõk rendszeresen elegendõ információ nélkül vannak döntésekre kényszerítve. Még a rendelkezésre álló információk sincsenek úgy összegyûjtve a számukra, nekik kell utánajárni a megszerzésükért, anélkül, hogy a hatástanulmányokat nem is akarom említeni, ami tulajdonképpen a megfelelõ informatikai elõkészítése lenne a törvényhozásnak.
Intézményi, szervezeti alapok - azt kell mondani, hogy semmi. A szó szoros értelmében semmi, ahol érdemi tevékenység folyna. Az informatikának, ennek a kardinális fontosságú, jövõt formáló diszciplínának ma Magyarországon nincs gazdája.
Adatvédelem, adatvédelmi biztos tevékenysége. Kérem, adatvédelem gyakorlatilag nincs, az adatvédelmi biztosnak már a neve is megtévesztõ. Nem adatvédelemmel foglalkozik, nem erre szólnak a jogosítványai, hanem állampolgári jogok védelmére, a személyes adatok védelmére és a közérdekû adatokhoz való hozzáférés speciális területére korlátozva. Ezen a fontos területen más és súlyos zavarok is vannak. Az adatvédelmi biztos olyan nyilvános kijelentéseket tett, sõt egy bizonyos prospektusában meg is jelentette, hogy például "az ombudsmanokat a törvényhozás megválasztja, majd szabadjára engedi õket". A Népszabadság '97. január 11-ei száma. Ez ellen tiltakoznunk kell. Az Országgyûlés ezért ennyire mégsem felelõtlen! Aztán egy másik kijelentése: "Az egyik legfontosabb hivatali feladatomnak tekintem az állammal szembeni súlyos bizalmatlanság oldását." Ez a feladat viszont nem szerepel az adatvédelmi biztos törvényben elõírt tevékenységei között. A biztos különös jogokat is ad magának, mint például azt, hogy "elõzetes értesítés nélkül bármely adatkezelést ellenõrizhet, kézi és gépesített nyilvántartásokat egyaránt." Tehát például bármelyikünk határidõnaplóját vagy akár a noteszét is, a bankszámláját vagy akármijét. A biztos szponzorként is tevékenykedik, hiszen "támogatja a terület oktatását és tudományos kutatását". Kérdezem, hogy milyen keretbõl. Az idézetek egyébként, amiket itt felolvastam, az adatvédelmi biztos irodája által kibocsátott "Milyen esetekben és hogyan fordulhat az adatvédelmi biztoshoz?" címû tájékoztatóból valók.
Az 1992. évi XLIII. törvény 31. § (1) bekezdése szerint az adatvédelmi biztost munkájában az adatvédelmi iroda segíti, amelynek szervezeti és mûködési szabályzatát az adatvédelmi biztos adja ki és a köztársasági elnök erõsíti meg. Szeretném tudni, hogy a biztos imént említett tevékenységére tényleg áldását adta-e a köztársasági elnök úr.
Úgy gondolom, ennyi is bõven elég annak szemléltetésére, hogy a súlyos elmaradottságot súlyos anarchia is tetézi. Rendkívül veszélyesnek tartom, hogy még annak a felismeréséig sem jutott el az ország, hogy mekkora anarchia van, a katasztrofális elmaradottság érzékelésérõl nem is beszélve. Ez az állapot azért rendkívül veszélyes, mert az anarchia és az elmaradottság az informatikai világrendben végzetesen kiszolgáltatott állapotba taszíthatja országunkat és népünket.
Az informatikai fejlõdés, elismerem, hogy pénz kérdése, de nem döntõrészben. Az ellenkezõ állítás közönséges félrevezetés. A közismerten szegény Ír Köztársaság ma elismert szoftver-nagyhatalom, és egyszerû kormányzati elhatározása révén lett azzá, az érintettek minden segítséget megkaptak az ország vezetésétõl. Egy szakfolyóirat azt írja: a szoftveripar jövõje nálunk is múlhat azon, hogy lesz-e egyszer a magyar kormányzati körökben öt-tíz olyan ember, aki abban leli az örömét és nemcsak a fizetését kapja érte, hogy virágzó számítástechnikai ipart hozzon létre.
Az informatika esetében tehát egy stratégiai fontosságú területnek legalábbis nemtörõdöm kezelésérõl van szó. Ez ma már történelmi tény, és emiatt történelmi léptékû bûn is. A rendkívül gyors fejlõdés miatt ennek a történelmi bûnnek a hatásait évtizedeken át fogjuk nyögni, ha valamikorra, sok-sok verejtékkel egyáltalán sikerül majd ledolgozni a lemaradást.
El kell viszont kerülni azt a tévedést, hogy csak a puszta trehányságban, az ország érdekeivel szembeni közönyben lássuk a jelen helyzet okait. Itt sokkal súlyosabb tényezõk is szerepet játszanak. Kinek érdeke az informatikai rend és fejlõdés? Minden becsületes embernek érdeke. Nem érdeke azonban azoknak, hogy úgy mondjam, akiknek vaj van a fején, a zavarosban halászóknak sem érdeke. Ezeknek az anarchia és az elmaradottság fenntartása egyenesen a létük feltétele, hogy büntetlenül tüntethessenek el privatizációs információkat, és még azt se tudja meg a nép, hogy tulajdonképpen mennyi tûnt el a nemzeti vagyonból is.
Az ember fizikai létének alapja a munka. Ahhoz, hogy megéljünk, dolgozni kell. Ma már azonban nem elég csak dolgozni, az életet biztosító munka ma már csak jó információs alapokon lehetséges. A jó információs alapok, azt hiszem, majdnem mindenütt hiányoznak. Tehát dolgozni sem lehet, vagy csak korlátozott hatásfokkal. Így létünk alapja, a munka, illetve munkánk hatékonysága van veszélyeztetve, mégpedig súlyosan.
Nem túlzás tehát azt mondani, hogy vészhelyzet van. Bízom benne, hogy figyelemfelhívó szavaim nyomán az Országgyûlés a jövõben már nem veszi semmibe az informatika stratégiai fontosságú kérdését, ha már erre nem akadt hivatalos kormányzati szerv, még olyan sem akadt a kormány részérõl, akit esetleg ez a napirend utáni felszólalás érdekelt volna. Köszönöm figyelmüket.