DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Nem egészen világos elõttem, hogy Horn Gyula képviselõtársunk... (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Miniszterelnök úr.) ...milyen minõségben szólt a Házhoz, ugyanis miniszterelnökként nem szólhatott, mert az ellenzék teljes egésze jó ideje már nem tekinti Magyarország miniszterelnökének. (Derültség a bal oldalon. - Dr. Szabó Zoltán: Mind a 28 százalékával!) ...De saját párttársai is megkérdõjelezik ezt, hiszen emlékeztethetném arra, hogy Katona Béla alelnök úr jelezte az országnak, hogy õ már megkezdte az elnökségen belül az új miniszterelnök személyének felkutatását. Ez a kutatás, úgy tûnik, Békesi László miniszter úr esetében sikerült is, hiszen õ az új miniszterelnök személyét már megtalálta, bár igaz, hogy nem a római jog szabályai szerint járt el, mert akkor a res nullius szabálya lépett volna életbe, hiszen õ találói díjra nem tartott igényt, de a miniszterelnök-jelöltet titkosította. (Derültség az FKG padsoraiból.)
Nos, én úgy gondolom, hogy amikor az ön beszámolójának konkrétumaira kell sort keríteni, mindenekelõtt legyen szabad megjegyeznem, hogy ön felidézte az én látnoki szavaimat, amelyet 1995 december végén a költségvetési vita kapcsán mondtam a parlamenti vitában. Látom, azóta sem sikerült miniszterelnök úrnak megértenie ezt a felszólalást, de hogy lássa, milyen hibát követett el akkor is és ma is, hogy nem értette meg azt, amit önnek illenék tudnia - nemcsak megérteni -, hadd hivatkozzam arra, hogy akkor én javasoltam, hogy az úgynevezett privatizációs többletbevételt, 430 milliárd forintot, fordítsák lakásépítésre, hogy a fiataloknak legyen meg legalább az elsõ lakáshoz jutási esélye, teremtsenek munkahelyet, hogy a fiatalok elsõ munkába állásának lehetõségét megteremtsük; felhívtam a figyelmét, hogy ne koncessziós díjak mellett építsenek autópályát, hanem állami beruházásban, mert azzal a munkanélküliséget csökkentik, másrészt pedig az elszigetelt vidéki térségeket nem fogják még inkább ellehetetlenült helyzetbe hozni; és olyan elõterjesztésekkel is éltem, hogy a kis- és középvállalkozások megsegítése érdekében olyan hitelfeltételeket teremtsenek ebbõl a pénzbõl, amely végre a gazdasági növekedést elindíthatná.
Miniszterelnök úrnak nem ez volt az álláspontja, hanem azt mondotta: a belsõ államadósság csökkentésére kell fordítani az akkor befolyt összegeket, mert óriási a belsõ államadósság után fizetett kamat. Én kérném miniszterelnök urat, a gazdasági szakértõinél érdeklõdjön utána, hogy vajon téved-e Torgyán József, amikor arra hívja fel az ön figyelmét, hogy 1995-ben a belsõ államadósság után fizetendõ kamat 530 milliárd forint volt, ebben az évben pedig, igen tisztelt miniszterelnök úr - noha nem épültek lakások, nem épültek állami beruházásban utak, nem adott hiteleket, nem létesítettek munkahelyeket -, 830-840 milliárd forintra emelkedik fel a belsõ államadósság után fizetendõ kamatok összege. Tehát gyakorlatilag majdhogynem kezelhetetlenné válik a belsõ államadósság után fizetendõ kamat tétele, mert a költségvetés kiadási oldalának durván egyharmadát átviszi.
Nos, miniszterelnök úr a felszólalásának címét úgy jelölte meg, mintha a jogalkotásról is kívánna valamit szólni. Jól tette, hogy az õ számára még a gazdaságnál is nagyobb ismeretlent jelentõ területre nem tévedt, de azért hadd utaljak arra, hogy a jogalkotási programban hét vagy nyolc, a társadalombiztosítási törvény módosítására vonatkozó jogszabály-módosítás vagy új törvény elõterjesztésére kerül sor anélkül, hogy elvégezték volna a megfelelõ vizsgálatokat, átvilágították volna a gazdaságot, és egyáltalán az elemzéseket elvégezték volna, amelyek nélkül a reformokhoz szükséges gazdasági környezetet létrehozni egyáltalán nem lehetséges.
(15.40)
Tehát úgy gondolom, hogy önök ugyanolyan dilettáns módon folytatják a kormányzást, mint ahogy azt elkezdték. Így viszont az egyedüli következmény a rossz, de a jelenleg még mûködõ rendszerek szétverése lesz, mint ahogy történt ez például az egészségügy totális szétverése esetében, illetõleg történik a tb-járadékok esetében, ahol épphogy csak meghozták az erre az évre való új szabályokat, máris kénytelenek az óriási felháborodásra tekintettel visszakozni és valami új megoldást keresni.
Kérem, miniszterelnök úr, aki az ön helyzetelemzését hallgatta, ha nem látta volna a remegõ papírdarabokat, nem észlelte volna az elõadás rendkívül nehézkes stílusát, akkor azt hihette volna az eredmények hallatán, hogy Kohl kancellár urat hallja beszámolni a német gazdaság lehetséges eredményeirõl. De tessék megkérdezni Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Csongrád megye vagy Borsod-Abaúj- Zemplén megye lakosságát, vagy akár csak tessék most elmenni a kiskõrösi demonstrációra, hogy vajon megközelíthetné-e ön a kiskõrösi demonstrációt, miniszterelnök úr?! Tönkreverték a gazdaságot, úgy, ahogy én azt elõre jeleztem!
Ön azt mondja, hogy botrányok voltak a múlt héten; persze, hogy voltak botrányok - azt önök indikálták, miniszterelnök úr! A bankbotrányok sorozata volt, elég a Budapest Bank, a Polgári Bank, a Nemzeti Bank botrányaira vagy a Magyar Hitel Banknak arra az elképesztõ helyzetére utalni, hogy több mint 100 milliárd forintot költöttek annak a rendbetételére, és az egytizedét sem kapták meg érte!
Nos, miniszterelnök úr, hadd hívjam fel a figyelmét, hogy 144 évvel ezelõtt elkezdték a Budát Pesttel összekötõ alagút építését. Ön nem épít semmit, ön rombol - de egy mélységesen mély, sötét alagútba viszi az országot! (Zaj a kormánypártok soraiban. - Dr. Szabó Imre: Hol van az az alagút, Józsi?) Mondjon le, és ne tegye tovább tönkre ezt a szerencsétlen nemzetet! (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)