DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Miniszterelnök Úr! A múlt héten azt hittem, hogy az akkor lefolyt vitával ez az évnyitó sikertörténetet magába foglaló vita lezajlott, és azt a gondolatomat fejtettem ki, hogy betegsége révén a miniszterelnök urat megóvta a gondviselés attól, hogy ezt a beszédet, amit most elmondott, el kelljen mondania. Azt kell mondanom, a miniszterelnök úr ezzel a gondviselés által felkínált eséllyel nem élt, de ettõl a beszéd még az egyházi támogatásra való hivatkozással sem lett szerencsésebb.
Kossuth Lajost nagyon szeretjük mi a frakcióban, és eszünkbe jutott egy olyan idézet, ami ezt a mai vitát itt jellemezte, amelyet Kossuth Lajos úgy fejezett ki: egyesek óriási erõvel akarnak a vízbe lyukat fúrni. Körülbelül ez volt itt a történet, amit hallottunk a kormány részérõl, elsõsorban a miniszterelnök úr részérõl, és nagyon ajánlom a tisztelt képviselõtársaimnak is, hogy nézzék meg visszamenõleg a miniszterelnök úrnak azokat a felszólalásait, amelyeket 1994 óta mondott: a beszédeknek mindig visszatérõ része az elõzõ kormányzati ciklus vagy az ellenzéki pártok kritikája, és az után valami elõrevezetõ kérdésnek a felmutatása. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy érdemes megfigyelni: az elõzõ idõszakra való visszamutogatás és ott bûnbakkeresés idõtartama e beszédekben exponenciálisan nõ: a mostani beszédnek pontosan 52 százalékát tette ki. Erre eddig nem volt példa, ez is mutatja, hogy egyre nagyobbak a bajok, többet kell visszamenekülni a múltba, és kevesebb mondanivaló van elõre.
Azt kell mondjam, anélkül, hogy a részletekbe belemennék - mert nincs értelme, egyszerûen nincs értelme belemenni a részletekbe, sem a múltba, sem ami itt elhangzott -, csak néhány dologról érdemes szólni. Itt elhangzott egy olyan rövid kijelentés, amit valószínûleg fogalmazási képzavar okozhatott, én szó szerint lejegyeztem, a miniszterelnök úr azt mondta: "Nincs szükség a fogyasztáscsökkentés visszafogására.". Nem jó hír... (Derültség az ellenzéki padsorokban.), mert én örülnék neki, ha a fogyasztáscsökkentést most már egy kicsit visszafogná a kormány! (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Tehát ez nem egy nagy pozitív üzenet a jövõre nézve, mint ahogy nem tudjuk értelmezni azt sem tudjuk, hogy itt hogyan koncentrált a kormány a bûncselekmények és a közbiztonság tekintetében. Én csak egyetlenegy adatot szeretnék mondani: a statisztikai adatok szerint 1994-ben a bûncselekményekkel okozott vagyon elleni kár 40 milliárd forint volt, 1996-ban ez 85 milliárd - azt hiszem, az infláció azért nem volt ennyire gyors, mint a bûnözés inflációja. És azt sem látjuk egészen nagyon megalapozottnak, hogy a közeljövõben ebben radikális változás fog bekövetkezni.
Én azt hiszem, hogy egy olyan helyzetben, amikor az ország valóban - ahogy Petõ Iván mondja - rendkívül sok konkrét lépés megtétele elõtt áll, az elért eredmények sikertörténetével szemben, a múlt kritikája helyett többet kellett volna hallanunk az elõrevivõ dolgokról.
Elsõ helyen én is hadd említsem az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdését! Számunkra nem az a kérdés, hogy ebben az ügyben a kormány hányszor deklarálja, és mennyi pozitív választ kapunk külföldi államfõktõl, mert tagadhatatlan tény, hogy ez politikai elhatározás kérdése egész Európában, nemcsak a gazdasági mutatók harmonizációja.
(16.20)
De nagyon szívesen hallgattam volna miniszterelnök úrtól egy hosszabb távú elképzelést arra vonatkozólag, hogy a magyar társadalmat, a mezõgazdaságban dolgozókat, az iparban, a vállalkozásban dolgozókat milyen módon készíti fel a kormányzat arra, ami elkerülhetetlenül bekövetkezik az európai integrációhoz való csatlakozásunk során. Csak egyetlenegy dolgot mondok: tudva tudjuk, hogy példának okáért a 12 aranykorona alatti földek mûvelésbõl való kivonása elkerülhetetlen lesz az integrációnál. Ki mondott ma valamit azoknak a magyar parasztoknak és mezõgazdasági dolgozóknak, akik ilyen földön gazdálkodnak: hogyan lesz tovább, amikor ezt az uniós megállapodást megkötjük? És sorolhatnám végig ezeket a kérdéseket.
Sajnos nem errõl esett szó, hanem arról, hogy az elõzõ idõszakban ki mit és hogyan próbált eltüntetni. Meg kell mondanom, hogy ebbõl az ügybõl a Tocsik-ügy sem túlzottan tud boldoggá tenni. Egy kicsit úgy érzem, hogy ezzel mintha az egész társadalom rákfenéjét kezelnénk, és nem érünk rá a jövõbe tekinteni; ehelyett ezt bíznánk most már a rendõrségre: el kell vinni, akit kell, ha MSZP-s, ha SZDSZ-es, ha ellenzéki.
Nem hallottunk arról, hogy ebben a nagy sikertörténetben - ami ebben az országban most itt van - milyen nagy lett az egyensúly; mi fog történni akkor, amikor ez a fajta, az exportorientációt némileg javító leértékelési politika és leértékelési technika végleg kifújt. Valamit erre is kell mondani: kérem, ebben az évben ez valószínûleg kifut - és utána mi lesz? Mi lesz akkor, amikor a korábbi GATT- megállapodások - most másképp hívják - ebben az évben végeredményben kifuttatják a vámpótlékot is? Ha ezeket összeadom, kapásból a költségvetési egyensúlyt - két olyan tételt említek, amelyek nagyságrendileg már 200-250 milliárd - jelenlegihez való - többletet jelentenek.
Hadd tegyem hozzá: ebben az Országgyûlésben, miniszterelnök úr, önök átnyomtak egy hadsereg-korszerûsítési tervet is, amelynek egyik napsütöttebb oldala a létszámleépítés, és az ebbõl való megtakarítások eddig egyensúlyjavító tényezõk voltak. A haditechnika fejlesztésére szánt kiadásokat tologatjuk a térképen, csakúgy, mint a fegyveres testületeknek azt a fajta jövedelemstruktúráját, amit megszavazott a tisztelt Ház '98 júniusára; majd a következõ kormány elvisz újabb 100 milliárdos balhékat ebben az ügyben. Arról kellene beszélni, hogy hogyan lesznek ezek a kérdések megoldva!
Azt is szeretném elmondani, hogy nagyon veszedelmesek az olyan sikertörténetek, amelyek az infláció mértékérõl szólnak. Igen, az átlagszámok talán kedvezõbbek. De, miniszterelnök úr, a matematikában egy matematikusnak az átlagokhoz illik a szórást is hozzátennie. Nem mindegy, hogy az az átlag úgy jön-e ki, hogy 49-nek és 51-nek is 50 az átlaga, és az 1-nek és a 99-nek is! Milyen rétegeket hogyan érint, és mely területeken magasabb - messze magasabb a közfogyasztási cikkeknél, a lakbérnél - az infláció, amelyik a kis- és középkeresetûeket érinti? Az átlagos inflációs rátába azok a luxuscikkek is benne vannak, amelyeket ma már a magyar polgároknak csak legfeljebb 15-20 százaléka vásárol.
Nagyon örülök annak, hogy ezek a kérdések felmerültek. Az elhangzottak alapján õszintén azt remélem, hogy a kormány mégiscsak nyitott lesz például a bûnüldözés területén a részünkrõl már egyszer benyújtott, de nagy puccsal eltüntetett Btk.-módosításra. Õszintén örülök annak, hogy a miniszterelnök úr elõhozta - és csatlakozott a Magyar Demokrata Néppárt kezdeményezéséhez -, hiszen két hete bejelentettük, hogy még ebben a tavaszi ciklusban, valóban az akadémikusok hátterével, egy magyar és a magyarországi nemzeti kisebbségek anyanyelvvédelmérõl szóló törvényt fogunk benyújtani. Örülök annak, hogy a kormány legalább ezt fel tudja vállalni, ha egy ellenzéki párt kezdeményezi.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)