PÁLFY ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Miniszter Úr! Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvényjavaslattal kapcsolatos és általam ismert vélemények egyik fontos mozzanatának tartom annak megfogalmazását, hogy korszerû, a nemzetközi szabályozással összhangban lévõ törvény megszületése van folyamatban. A javaslat olyan jogbiztonságot nyújtó, az emberi környezet épített részével komplexen foglalkozó szabályozást céloz meg, amely a természeti környezettel összehangolt szemlélet megjelenítését és gyakorlatának törvénybe foglalását teremtheti meg.
A téma fontosságát aláhúzza az, a már mások által is megfogalmazott vélemény, miszerint az építésügy szabályozása több évtizede lényegében változatlan, és a sokak által részleteiben is ismert, sokszor a közvélemény által is nagy figyelemmel kísért építésügyi viták jelentõs részének elhúzódását, megoldatlanságát jelentette és jelenti pillanatnyilag is.
Az elmúlt idõszak jellemzõ sajátossága volt, hogy a természetes és így feltétlenül szükséges kapcsolat a jogalkotói ténykedés és az alkalmazás között nyomokban is nehezen volt fellelhetõ. Így rendkívül fontos az a tény, hogy nem felülvizsgáljuk, módosítjuk a több mint 30 éves építési törvényt, hanem szemléletében és - bízom benne - gyakorlatában is újat alkot a tisztelt Ház.
A törvényjavaslatban felismerhetõ az a szemléleti áttörés - és ez megfogalmazódott a miniszteri expozéban is -, miszerint az emberi környezet egységes egész, és az építés ügye a környezettõl nem választható el. A gondolat a jövõbe is mutat, de fontos, hogy jelent formáló gyakorlattá válhat, és így feltétlenül támogatandó. A természeti és az épített környezet elemeinek egymásra és az emberre, az emberi életre való hatása tagadhatatlan, hiszen naponta szembesülünk vele. Ezért minden olyan tevékenység, így az építés is, amely változást okoz a környezetben, nagy felelõsség. Nem kisebb e tevékenység szabályozásának felelõssége sem. Ezt a felelõsséget a törvényalkotó vállalja fel, és úgy gondolom, hogy e törvényjavaslat elfogadásával nem járunk el gondatlanul, felelõtlenül. A jelenlegi gyakorlat ugyanis már kárt okoz. Az építési fegyelem laza, az ellenõrzés alig vagy nem is mûködik, és jelen van a szankcionálás hatástalanságának ténye is.
Tisztelt Ház! A tárgyalt törvényjavaslat az építés folyamatát dicséretes módon összefüggõ egészként kezeli. Olyan új követelményrendszert fogalmaz meg, amely kiállja az összehasonlítást az uniós országok gyakorlatával. Ez rendkívül fontos dolog. Természetesen a törvénykezés, a törvényalkotás nem lesz elég. Az új törvény nem hoz majd azonnal gyökeres változást. Ahhoz a közigazgatási szemlélet változása is kell, amely magával hozhatja az állampolgári magatartás pozitív változását is.
Tisztelt Képviselõtársaim! A továbbiakban néhány, a napi gyakorlatból táplálkozó, a törvényjavaslathoz kapcsolódó kérdésre, véleményre hívom fel szíves figyelmüket, ajánlva azok megfontolását a módosító javaslatok tárgyalásához is.
Természetesnek tartom, hogy abban a körben, ahol tájékozódtam - az önkormányzati szakemberekrõl van szó -, azok a törvényi mozzanatok váltják ki a legélénkebb érdeklõdést és véleménynyilvánítási igényt, amelyek a konkrét napi ügyintézésre, a gyakorlatra lesznek pozitív vagy negatív hatással. Természetesen a részletekbe menõ felsorolás nem lehet az általános vita tárgya, de néhány dologra utalnom kell.
Az egyik ilyen kérdés a törvényjavaslat fogalomalkotása, ami összességében jó és helyeselhetõ. Helyenként azonban a definíciók nem eléggé elhatároltak, alkalmasint hiányosak. Például a közterület fogalomkörbõl kimarad a terek vagy az útnak, a térnek nem minõsülõ más közterületek - magánút, övezet, telekcsoport - meghatározása.
Továbbá gondosabban kellene kezelni az építésfelügyelet és az építésrendészet feladatköreit is. E vonatkozásban ugyanis az építés alatt álló és a kész épület is - mint egész - minõségellenõrzése nagy fontossággal bír, hiszen jó anyagokból is lehet rosszat építeni.
Megemlítem, hogy a törvényjavaslat az építésfelügyeletet a javaslatban megfogalmazott szabályok szerint teszi például a fõvárosi önkormányzat feladatává, de a szabályok nem kerültek beépítésre.
Az építésrendészetnek a gyakorlati szakemberek véleménye szerint magában kell foglalnia a folyamatban lévõ építkezések ellenõrzését, az engedély nélküli építkezések leállítását és a szankcionálást is. Több uniós országban mûködik az úgynevezett Baupolizei, amely már a kitûzést is ellenõrzi, és csak ezután kezdõdhet el az építkezés. Jelenleg a szabálytalanul építkezõnek van módja jó partnerre lelni a tervezõben, és a hitelezõ pénzintézetek sem mindig járnak el kellõ szigorral az engedélyek meglétének vizsgálatában. Igaz persze az is, hogy egy rossz indulatú szomszéd az illetékfizetést felvállalva hosszú évekig akadályozhatja az egyébként szabályoknak megfelelõ építtetõt szándéka megvalósításában. Gyorsabb államigazgatási eljárásra van tehát szükség, így az engedélyezéshez rendelkezésre álló idõ növelése nem biztos, hogy jó megoldás.
Önkormányzati szakemberek aggályosnak tartják a törvényjavaslatban burkoltan megjelenõ és az indoklásban kifejtésre kerülõ elképzelést, miszerint az építési jogosultság nem vizsgálandó az építési engedély kiadása során. Igaz, az építési engedély mûszaki jogosítvány és polgári jogi igényt nem dönt el. Mégis az a szûrõ, amit a vizsgálat jelenthet, szükséges, mert az építés megkezdése és befejezése után kiderülõ jogosulatlanság a jogsérelem megszüntetését hosszú és nehéz bírósági útra terelheti. Így attól lehet tartani, hogy a jogosulatlanul építtetõk száma megnövekszik.
Sokan úgy ítélik meg, fontos biztosítani a törvényjavaslat 61. §- ához kötve a bontási vagy átalakítási határozatok hatékonyabb érvényesítési módját. Nagyon fontos kérdés - és a kamaráknak ebben szerepe lehet - a tervezõ, a kivitelezõ, mûszaki vezetõ felelõsségének törvényi deklarálása mellett az adminisztratív intézkedést is biztosítani, akár a jogosultság megvonásával is.
Tisztelt Ház! Mondandómat összefoglalva hangsúlyozom: megítélésünk szerint a T/2599. számon benyújtott, az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvényjavaslat olyan szabályozást vázol fel, amely alkalmas az elvárásoknak való megfelelésre. Átveszi az Európai Unió direktíváiban megfogalmazott lényeges követelményeket, számol a kamarák jövõbeni hatékony mûködésével. Leírja a legfontosabb közérdekû tennivalókat, tartalmazza az általános szakmagyakorlási elõírásokat. Benne foglaltatik a hatósági rendszer mûködõképes eljárási és intézményrendszerére vonatkozó elképzelés.
Elfogadását munkacsoportunk azért ajánlja, mert hosszú távon társadalmi érdekeinket fogja szolgálni, természetesen akkor, ha vele szinkronban azok a rendeletek, jogszabályok is megszületnek, amelyeket egyébként a törvényjavaslat felsorol. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)