DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a késõi órában mindenképpen fontos lesz elmondani azt, amit a mûemlékek jellege, a mûemléképületek megérdemelnek, különösen is azért, hogy az egyházi jellegû mûemlékekrõl kívánok önöknek szólni.
1. A második világháborút megelõzõ idõben a magyar történelmi egyházak mûködésének személyi és tárgyi feltételei biztosítottak voltak. A háború után azonban olyan pusztítás vette kezdetét, amely még a háborús sebeknél is mélyebb nyomot hagyott az egyházak életében. Drasztikusan megszüntették a gyülekezeteket, egyesületeket, az egész országban egyetlen éjszaka alatt elhurcolták és internálták a szerzeteseket, lelkészeket. Elkobozták az ingóságaikat, elvették a szociális és egészségügyi intézményeiket, iskolákat, fõiskolákat, kollégiumokat, majd az egyházak legfontosabb anyagi alapját, a földbirtokokat. Következett a negyven évig tartó vegetáció, az egyházi mûemlékek állagának megóvására irányuló törekvések szerény eredményekkel járó idõszaka, amikor az egyházak mûködésének tárgyi és személyi feltételeit a hívek szerény adományai biztosították.
2. A rendszerváltást követõen hamarosan elfogadta az Országgyûlés ezt a törvényt, amely megszabadította az egyházakat az állam elnyomásától, és lehetõvé tette a szabad vallásgyakorlást. Az 1990. évi V. törvény preambuluma hangsúlyozta, hogy a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek, a társadalom kiemelkedõ fontosságú, értékhordozó és közösségteremtõ tényezõi. A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési, oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységet is ellátnak, és jelentõs szerepet töltenek be az ország életében, a nemzeti tudat ápolása tekintetében. A törvény egyértelmûvé tette az állam és az egyház viszonyát, és hangsúlyozta, hogy az egyházak, az egyházi jogi személyek intézményeket létesíthetnek és tarthatnak fenn, továbbá azt, hogy céljaik megvalósításához szükséges mértékben gazdálkodhatnak, az egyházi célra használt épületeket részlegesen hasznosíthatják, temetõket tarthatnak fenn. E törvény kihirdetésével tehát lehetõvé vált az egyházi ingatlanok, köztük a mûemlékek fokozottabb védelme, állagának megóvása, felújítása.
3. A törvényjavaslat általában szabályozza a mûemlékek védelmének kérdéseit, de ezen belül megkülönböztetett figyelmet fordít az egyházi mûemlékekre. Egyértelmûen következik az a javaslathoz kapcsolódó mellékletbõl, amely felsorolja a kiemelkedõ történeti, kulturális és mûemléki értékük miatt az állam tulajdonából ki nem adható mûemlékeket, amelyek között sok egyházi jellegû ingatlan található. Az 1950-es években igazságtalanul elvett ingatlanok az állami és egyéb tulajdonból az 1991. évi XXXII. törvény alapján egyházi tulajdonba kerülnek. Ebben a körben olyan ingatlanokról van szó, amelyek az egyházak alapvetõ funkcióinak ellátásához szükségesek. A fenti jogszabály alapján megállapodást kellett kötni a jelenlegi tulajdonosokkal az ingatlanok visszaadásáról. Egyes önkormányzatok önként, ellenszolgáltatás nélkül adták vissza a volt egyházi ingatlanokat, míg másutt még ma is vitatják a visszaadás feltételeit. Az egyházak egyértelmûen meghatározták azt, hogy mely ingatlanokra tartanak igényt, tehát a lista elkészült. Így közismertté váltak az egyházak igényei. Ez viszont azzal a sajnálatos következménnyel járt, hogy ezeknek az épületeknek a fenntartása a jelenlegi tulajdonosoknak már nem érdeke, a renoválást, az állagmegóvást megszüntették, mert a törvény nem rendelkezik arról, hogy milyen állapotban kell visszaadni azokat. Ismeretes, hogy a törvény tízéves határidõt szabott a listára felvett ingatlanok visszaadására, de félõ, hogy addigra több ingatlan lakhatatlanná, életveszélyessé válik.
4. 1990 tavaszán Horn miniszterelnök úr találkozott a történelmi egyházak vezetõivel, és türelmet kért, mert az ország gazdasági helyzete miatt nincs fedezet az ingatlanok visszaváltására. Az egyházak képviselõi elfogadták a javaslatát, miszerint 2001-ig kerüljön sor az egyházak természetbeni kárpótlására, a többi ingatlanért viszont pénzbeni kárpótlást kérhetnek az egyházak. Ez a pénzbeni kárpótlás húsz év alatt történne meg. Sajnálatos az, hogy a viták során megfeledkeztek arról, hogy a visszakért ingatlanoknak legalább egyharmad része mûemlék, és karbantartásuk elmulasztása felbecsülhetetlen vagyoni és nem vagyoni károkat okozhat. Fentiekre tekintettel feltétlenül szükséges lenne a listáról kiemelni a mûemléki ingatlanokat, és azok tulajdonjogi helyzetérõl, sorsáról külön gyorsított eljárásban dönteni. Véleményem szerint az Országos Mûemlékvédelmi Hivatalnak erre fel kell figyelni, és a szükséges intézkedéseket meg kell tenni.
5. Végezetül a törvényjavaslat azon rendelkezéseire hívjuk fel a figyelmet, amely szerint a mûemlék védelme nem csupán az ingatlanok, hanem az ingóságok védelmét is jelenti. Az egyházi tulajdonú ingatlanok berendezési tárgyaira is vonatkoznak a törvény rendelkezései. A templomok, kegyhelyek, imaházak tehát jogi és fizikai értelemben is mûemléki egységet képeznek. A fokozott védelem az ingatlantartozékra is, alkotórészre is kiterjed.
Nagy tisztelettel kérem az Országgyûlés valamennyi alkotó tagját, hogy ezeket az elképzeléseket, mint az elõttem hozzászólók is szinte egybehangzóan kérték, ezeknek az óriási nemzeti értékeknek, akár állami, akár egyházi tulajdonban vannak, a fokozott õrzését támogassák, és a második világháború következménye, majd azt követõ évtizedek alatt... - ezeknek a mûemlékeknek a fenntartása Magyarország felbecsülhetetlen értékét képezi.
Köszönöm a türelmüket, hogy meghallgattak. (Taps.)