CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden csatlakozva Németh Zsolt hozzászólásához: sajnálatos módon valóban megállapítható, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokban az elmúlt idõszakban kedvezõtlen fejlemények következtek be. Azért is különösen sajnálatos ez, mert egy nagy kontraszt van, hiszen Romániában mintha ellenkezõ irányú lenne a fejlõdés - legalábbis ebben bízunk -, tehát ott egy javulás tapasztalható, és ez egy nagy kontraszt.
Szeretnék röviden rámutatni egy másik kontrasztra is. A közelmúltban megtörtént a német-cseh kibékülés, Kohl kancellár személyesen járt Prágában. Ez is egy óriási kontraszt, hiszen amíg az egy országot képezõ Csehszlovákia hirdette ki annak idején a Bene- dekrétumokat, Szlovákiában mind a mai napig nem törölték el a Bene- dekrétumokat.
Mi úgy véljük, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok romlásában -
amelyek sajnálatos módon a már megkötött alapszerzõdés ellenére következnek be - azt is kell látnunk, hogy nem ment el a két fél a legmélyebb okok feltárásáig, és ezek között szerepel a sajnos még mindig életben lévõ Bene-dekrétum, mely szerint az ott élõ magyar közösség kollektív bûnösként van nyilvántartva. Mi felkérjük a külügyi kormányzatot, hasson oda, vesse fel ezt a kérdést, hogy egy kicsit a német-cseh megbékélés mintájára eltûnjenek ezek az alapvetõ és a helyzetet rontó, mérgezõ tünetek, amelyek még mindig megvannak.
Mi bízunk abban, hogy a román fejlõdéssel párhuzamosan, együtt, valamikor is a szlovákiai magyar kisebbség sorsa is jobbra fordul, de ehhez valóban az kell, hogy a külügyi kormányzat (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az idõkeret.) szóvá tegye a sérelmeket, és az egész parlament egységesen kiálljon a magyar kisebbség érdekeiért. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)