PÓDA JENÕ (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Nagyon fontos törvény fekszik elõttünk, és jó lett volna, ha ez a törvény korábban megszületik, de a jobb késõn, mint soha elv alapján is azt hiszem, mindenképpen érdemes foglalkozni a kérdéskörrel.
Az alkotmány és a honvédelmi törvény részletesen szabályozza azt, hogy mit jelent a honvédelmi kötelezettség fiataljaink, illetve állampolgáraink részére. Ennek keretei a fegyveres katonai szolgálat, a fegyver nélküli katonai szolgálat és ez a bizonyos polgári szolgálat, amellyel kapcsolatos az elõterjesztés is.
A másik két területet már megfelelõ törvény szabályozza, így ez ennek a kérdéskörnek tulajdonképpen az utolsó szelete, amelyre vonatkozik az elõterjesztés, és amelynek elfogadása esetén a törvényi szabályozás, mondhatni, teljessé válik.
A polgári szolgálat kérdéskörét három fõ szempont szerinti megközelítésben kívánom értelmezni. Ezek tulajdonképpen felvetik azokat az elemeket is, amelyekkel ez a törvénytervezet foglalkozik, és amellyel egyetértek, egyetért a Magyar Demokrata Fórum, és azokat a részeket is, amelyekben kisebb-nagyobb korrekciókra szükség lehet.
Az egyik kérdéskör talán mindjárt a legfontosabb és amelyrõl a legtöbbet beszélünk: a lelkiismereti ok kérdésköre, hiszen egyértelmû, hogy nemcsak nálunk, de Európában mindenütt, ahol ez a jogintézmény fennáll, a lelkiismereti okból történõ választási lehetõség az, amely a polgári szolgálat alapjául szolgál. A lelkiismereti okot nagyon nehéz pontosan definiálni. Mi is próbálkoztunk itt az elmúlt 7-8 évben ennek a kérdéskörnek a szabályozásával. Természetesen nem sikerülhet teljes mértékben. Nem sikerülhet, hiszen a jog eszközei nem alkalmasak arra, hogy egy ilyen kérdéskört precízen körülírjunk és szabályozzunk. Én mégis azt hiszem, mára kialakult egy olyan egységes szövegnorma és egy olyan egységes gyakorlat is a magyar jogalkotásban, jogszabályozásban, amelyet az Alkotmánybíróság határozata fejez ki, és a magyar politikai elitben is, a mi véleményünk szerint is, amely megfelelõ keretet ad ennek a kérdésnek az eldöntésére.
Az Alkotmánybíróság határozata úgy rögzíti pontosan ezt a fogalmat, hogy lelkiismereti oknak kell tekinteni minden olyan indokot, amely összefügg a kérelmezõ személyiségét meghatározó, valamely lényeges vallási, erkölcsi vagy egyéb természetû meggyõzõdéssel. Tehát a személyiséget meghatározó, lényeges vallási vagy erkölcsi meggyõzõdésen van itt a hangsúly. Ezt a kérdést azért fontos vizsgálni, mert a második fõ megközelítési szempont, amely az kell hogy legyen, hogy egy ilyen polgári szolgálat mindenképpen egyenértékû legyen a katonai szolgálattal, ebbõl a szempontból nagyon fontos, hogy a lelkiismeretre való hivatkozás alapos legyen, ne csak akkor, amikor egy fiatal választja a polgári szolgálatot, hanem akkor is, amikor letölti ezt a szolgálatot, illetve utána is tulajdonképpen az egész életpályájával alátámasztja, alátámaszthassa ezt a választását.
Tehát nagyon fontos szempont egyrészt az, hogy ne legyen büntetés jellege a polgári szolgálat választásának, tehát minden olyan kérdéskör - a szolgálati idõ hossza, az ellátmányok, a juttatások egyrészrõl, másrészrõl a fegyelmi büntetés -, általában a munkakör betöltésével kapcsolatos szabályozások olyan összhangban jelenjenek meg, hogy ne legyen büntetés jellege a polgári szolgálatnak. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos polgári érték, és mint ilyet, a szabályozásban megfelelõnek tartjuk úgy általában, és a Magyar Demokrata Fórum ezt támogatja.
Ugyanakkor nagyon fontos azt is rögzíteni, hogy ahogyan a ló egyik oldalára nem eshetünk, úgy a másik oldalára sem, tehát nem lehet föllazítani ezt az intézményt, és nem lehet úgy megjeleníteni, mint a honvédelmi kötelezettségnek egy sokkal elõnyösebb, sokkal könnyebb vállalási formáját. Ezt azért hangsúlyozom ennyire, mert az utóbbi idõben nem egy és nem két pacifista szervezet, bizonyos politikai áramlatok képviselõi megfogalmazzák ezen igényüket, és próbálnak egy olyan helyzetet teremteni, amely állandóan ennek a kérdéskörnek a napirendre tûzésével és a kérdés, a probléma lényegének fellazításával foglalkozik.
Tehát ha egyszer az európai átlag nagyjából az, hogy a polgári szolgálat ideje, mondjuk, másfélszerese a fegyveres katonai szolgálat idejének, akkor ezt nálunk is pontosan rögzíteni kell, és nem lehet csak egyharmadával hosszabb, mert akkor óhatatlanul elcsúszik abba az irányba, amely egyfajta - nem mondhatom természetesen a kibúvási lehetõséget, hiszen lelkiismereti megközelítésrõl beszélünk -
könnyebbséget, a nem egyenlõ mértékkel mérés káros lehetõségét veti föl.
A harmadik nagyon fontos szempont a polgári szolgálat tárgyalásával, megítélésével kapcsolatban az, hogy a nemzet számára hasznos legyen az a munkavégzés, amelyet elfogadunk, elismerünk a fegyveres katonai szolgálat helyett, a mellett egyenrangú tevékenységnek.
A törvény fölsorolja ezeket, hogy mit gondol a nemzet számára hasznos és természetesen minimum nonprofit jellegû hasznos tevékenységnek, munkavégzésnek. Én szeretném, ha ez egy szemponttal kiegészülne. Itt a felsorolásban természetes módon jelenik meg a szociális gondoskodással, a környezetvédelemmel és más egyéb, mindenki számára fontos, közhasznúnak minõsülõ tevékenységgel kapcsolatban az utalás. Itt egyetlenegy hiányérzet határozottan megfogalmazódik: ez a katasztrófa-elhárítással és katasztrófamentesítéssel kapcsolatos kérdéskör, amely egyre fontosabbá válik - látjuk - a számunkra, mint látjuk, az utóbbi idõben. Magában a környezetvédelemben ez érzésem szerint nincs benne. Itt egy bõvebb fogalomról van szó.
Odáig elmennék a felvetéssel kapcsolatban, hogy érdemes lenne megfontolni és adott esetben lehetõvé tenni azt, hogy a polgári szolgálatot választó fiatalok a tûzoltóságnál is letölthessék ezt a polgári szolgálatot. Határeset, tudom, érzem, bizonyos oldali megközelítésbõl, másrészrõl viszont egy precíz szabályozással meg lehet teremteni azokat a feltételeket, amelyek alapján biztos vagyok benne a saját kis közvélemény-kutatásom szerint is, hogy lennének olyan fiatalok, akik szívesen választanák ezt a feladatot.
Nagyon fontos elem és változtatás az eddigi gyakorlathoz képes az elõterjesztésben az, hogy a megyei közigazgatási hivatal vezetõje döntsön a benyújtott kérelmekrõl.
(11.20)
Azért nagyon fontos, mert az eddigi gyakorlat, miszerint a jegyzõkhöz kerültek ezek a kérelmek, bizony sok problémát vetett fel. Nem volt egységes a jogalkalmazás, és eléggé jól látható módon bizonyos olyan összefonódásokra vagy kibújási kísérletekre is sor került, sor kerülhetett, amelyek nemkívánatosak. Nem azért nemkívánatosak - még egyszer hangsúlyozom -, mert büntetésnek szánná a parlament a szigorú, precízen vett és jól szabályozott polgári szolgálatot, hanem azért, mert magát az intézményt is rombolná, a presztízsét is csökkentené. Tehát azzal, hogy a közigazgatási hivatalok vezetõihez kerül ez a döntési jog, én azt hiszem, talán egy lépést teszünk elõre. Abból szempontból is fontos ez, hogy nem az önkormányzatoknak van tulajdonképpen honvédelmi kötelezettségük, hanem a Magyar Köztársaságnak, magának az államnak.
Az intézmény teljesen civil, teljesen különáll a Honvédelmi Minisztériumtól, általában a honvédelmi kérdésektõl, bár értelemszerûen honvédelmi kötelezettségként kezeljük és ismerjük el.
Azzal, hogy teljesen civil az intézmény, együtt jár, hogy a foglalkoztatónak is civilnek kell lennie, és a foglalkoztatást ellenõrzõnek, illetve az egész folyamatot segítõknek, a munkaügyi központoknak is természetesen civil jellegû intézményeknek kell lenniük.
Ezzel együtt felmerül ugyanakkor a másik probléma az analógia, a fegyveres szolgálat révén, hogy milyen fegyelmi jogkört, illetve milyen ellenõrzési jogkört jelent ez a civil szféra számára, adott esetben a munkáltató, illetve a munkaügyi központ számára.
A törvényjavaslat kezeli ezt a kérdést, és helyes megfogalmazásokat találunk. Én azért azt hiszem, hogy érdemes lenne precízebbé tenni - és erre módosító indítványokkal lesz lehetõség -, és bizonyos értelemben a szigorítás lehetõségét is fenntartani - a "lehetõségét", nem az igényét fogalmazom meg. A "lehetõségét" azért, mert egy új jogintézményrõl van szó, amely ilyen keretek között azért mégiscsak egy növekvõ létszámú fiatalnak ad teret. Az igaz, hogy ez a hat-, hétezer fõ abszolút értelemben nem sok, viszont állandóan növekvõ létszámot takar, és egyelõre nem látjuk azt, hogy hol fog ez beállni.
A szigorításra azért van, illetve lehet szükség, mert sajnos, amilyen állapotok ma kialakultak a magyar társadalomban, olyan állapotok közé fognak kerülni ezek a fiatalok is a civil foglalkoztatás révén. Tehát egyrészt az intézmény presztízsének a védelme, másrészt pedig az az elv, hogy végig megtarthassuk az egyenrangúságot a fegyveres katonai szolgálattal, megkívánja azt, hogy precíz ellenõrzésre legyen lehetõség, és ne csak a jogszabály adjon erre lehetõséget, hanem a gyakorlat alá is támassza ezt.
Nyilván itt is igaz, mint minden törvénynél, hogy annyit ér majd az írott szó, amennyi ebbõl megvalósul. A munkaügyi tárca figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a munkaügyi központoknak kezdettõl fogva nagy jelentõséget kell arra fordítaniuk, hogy ezek az elvek, amelyeket mi itt megfogalmazunk a törvényben, a gyakorlatban is érvényesüljenek. Éppen ezért én egyetértek például azzal a büntetési lehetõséggel, hogyha valaki mulaszt, és nem megy be erre a szolgálati formára napokat, heteket, akkor mulasztott naponként három büntetõnappal meghosszabbíthassák ezt a polgári szolgálati idõtartamot, és azt hiszem hogy ennek a csökkentésére most nincs lehetõség. Várjunk meg egypár évet, és annak a tapasztalatait vegyük figyelembe, hogy érdemes- e fenntartani vagy sem, de mindenképpen indokolt, hogy most ezek a lehetõségek benne maradjanak a törvénytervezetben.
Ugyanez a helyzet az idõvel kapcsolatban is. Ez a másfélszeres szorzó, tehát a jelen állapotban a 12 hónaphoz viszonyított 18 hónap az európai középértéknek felel meg. Valóban vannak olyan európai országok, ahol megegyezik a két szolgálat ideje, de legalább annyi van, ha nem több, ahol nem másfélszeres, hanem kétszeres szorzó érvényesül. Franciaországban például a polgári szolgálat ideje idõtartamát tekintve kétszer olyan hosszú, mint a fegyveres katonai szolgálaté.
Támogatható az a javaslat, amely pontosan és egyértelmûen megfogalmazza, hogy a szociális ellátások, általában a természetbeni ellátások egyezzenek meg azokéval, akik fegyveres katonai szolgálatot tesznek. Ennek megfelelõen ez igaz kell hogy legyen a pénzbeni juttatásra is. Tehát semmiképpen sem támogatható az a javaslat - amely megfogalmazódott már több helyen -, hogy a polgári szolgálatot végzõk magasabb illetményben részesüljenek, mint a sorkatonák, akik fegyvert fogtak, például tiszthelyettesi illetménynek megfelelõ ellátásban részesüljenek.
Én azt hiszem, hogy ez is sértené az egyenlõ mérés elvét, a katonai, a fegyveres szolgálat presztízsét is rombolná, és végül is kell mondani egyértelmûen, hogy a társadalmi érdek az, legalábbis a Magyar Demokrata Fórum szerint mindenképpen az, hogy elsõsorban a fegyveres katonai szolgálat az, amely preferált itt, és a fiatalok számára ez legyen egy kívánatos és elfogadható választási lehetõség.
Ezt nem jogi eszközökkel kívánjuk elérni, nem a kényszer hatásával Bs nem a büntetés hatásával, hanem mindenekelõtt azzal, hogy szeretnénk a kormányt arra sarkallni, hogy teremtsen olyan feltételeket a magyar honvédelem ügye körül, teremtsen olyan feltételeket a Magyar Honvédségnél anyagi és emberi oldalról is, hogy a fiatalok értelmes feladatnak gondolják ezt, és azonosulni tudjanak ezzel a nagyon fontos feladattal, szívesen vállalják fel ezt a munkát és ezt a szolgálatot.
Idõm lejárt, tisztelt képviselõtársaim. Apróbb észrevételek maradtak csak hátra, ezeket majd a részletes vitában elmondom.
Összességében tehát a Magyar Demokrata Fórum szerint támogatható a törvényjavaslat akkor, hogyha bizonyos módosító indítványokkal még precízebbé, kiegyensúlyozottabbá tehetõ, és én erre látok lehetõséget. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)