DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény - amelyet idõközben több törvény és átfogóan az 1981. évi I. törvény módosított - megalkotásakor és jelenleg is fontos szerepet tölt be a közigazgatási eljárás egységes rendszerének biztosításában, a hatósági ügyintézés lehetõség szerinti egyszerûsítésében, a törvényesség érvényre juttatásában.
A törvény megalkotása óta eltelt idõszak tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a törvény szabályainak túlnyomó része kiállta a gyakorlat próbáját, ugyanakkor az elmúlt idõszakban bekövetkezett jelentõs társadalmi változások új, a korábbinál magasabb követelményeket támasztanak a közigazgatással szemben, és a kormány ezt felismerve a közigazgatás korszerûsítésének programjába is felvette az államigazgatási eljárás átfogó felülvizsgálatát. Ezt megelõzõen még 1995 decemberében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés, alkotmányellenesség áll fenn amiatt, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény az ügyfelek számára nem biztosít hatékony eszközt a közigazgatási szervek határozathozatali kötelezettségének elmulasztása esetére. Az Alkotmánybíróság több megoldást is javasolva felhívta az Országgyûlést, hogy az alkotmányellenes helyzetet szüntesse meg.
A leghatékonyabb javaslat elõkészítése érdekében áttekintettük a demokratikus jogállamokban hasonló helyzetekre alkalmazott eljárásjogi megoldásokat, és akkor figyelembe vettük az Alkotmánybíróság javaslatait is.
A hazai jogrendszerünk sajátosságaira figyelemmel végül a javaslatban megfogalmazott megoldást választottuk, amely az ügyfelek számára kellõ garanciát ad arra, hogy a közigazgatási önkormányzati szervek mulasztása esetén az ügyfelek kérelme ne maradjon elintézetlen.
Az államigazgatási eljárás alapvetõ követelménye az a jelenleg is érvényesülõ szabály, hogy a közigazgatási szerveknek a hatáskörükbe tartozó ügyekben illetékességi területükön el kell járniuk. Ha e kötelezettségüknek nem tesznek eleget, erre a felettes szerv kérelemre vagy hivatalból utasítja.
(11.30)
Amennyiben az elsõfokú szerv ennek ellenére sem hozná meg határozatát, az ügyfél számára hatékony eszközt jelent annak törvénybe iktatása, hogy ilyenkor az elsõfokú szerv döntési jogosultságát átveszi a felettes szerv.
Lényeges új szabály, hogy az eljárásra jogosult szerv határozathozatalának elmulasztása miatt a döntési jogkör az ügyfél kérelme alapján háramlik a felettes szervre. Tehát csak ebben az esetben oldjuk fel a hatáskörelvonás tilalmát, és hangsúlyozandó, hogy az ügyfél kérelmére teheti meg, hogy a felettes szerv magához vonja az ügyet. Ez azonban még ebben az esetben sem jelenti azt, hogy kizárólag a felettes szerv dönt az ügyben. A felettes szerv ugyanis - az ügy sajátosságait és összes körülményeit, így természetesen elsõsorban az ügyfél érdekeit is figyelembe véve - határoz arról, hogy a döntést elsõfokú szervként maga hozza-e meg, vagy a mulasztó szerv helyett az ügy érdemi elbírálására a mulasztó szervvel azonos hatáskörû, más közigazgatási szervet jelöl ki, azzal egyetértésben. Az elõzetes egyetértés garanciát jelent, hogy a kijelölt szerv harminc napon belül határozatot hozzon. A felettes szerv ilyen módon való eljárása nem minden közigazgatási ügyben, hanem csak olyan ügyekben lehetséges, amikor az eljárás az ügyfelet érintõ jog vagy kötelezettség megállapítására irányul, azaz az eljáró szervnek errõl kell határozatot hoznia. Ilyenek például az engedélyezési ügyek.
Az adatigazolással, nyilvántartás-vezetéssel - mint például az anyakönyv, telekkönyv -, illetõleg hatósági ellenõrzéssel kapcsolatos közigazgatási ügyekben ez nem követhetõ megoldás, mert ilyen ügyekben a felettes szerv eljárása vagy más, azonos hatáskörû szerv kijelölése technikailag sem megoldható.
A javaslat figyelembe vette a mulasztás lehetséges okait, így különösen, amely hanyagságból, felelõsség nem vállalásból, az anyagi és eljárásjogi szabályok nem kellõ ismeretébõl, valamint jelentõsebb mennyiségû ügyhátralékból eredhet, és ezért olyan szabályozási módot dolgozott ki, ami nem ösztönözheti a jogalkalmazói szerveket a törvényes döntési jogkörök áthárítására. Az így felmerülõ költségeket ugyanis a mulasztó közigazgatási szerv viseli, amelyet a ténylegesen felmerülõ költségek alapján kell megállapítani. Az eljárásra jogosult szerv mulasztásának a költségek viselésén és az esetleges bírság kiszabásán túlmenõen komoly következménye, hátránya, hogy a felettes szerv a mulasztóval szemben fegyelmi eljárást kezdeményez.
Tájékoztatom a tisztelt Országgyûlést, hogy a kormány a törvényjavaslatban foglaltakon túlmenõen az ügyféli jogok védelme, a közigazgatás szolgáltató jellegének érvényesítése érdekében további fontos intézkedéseket is hozott.
A közigazgatás korszerûsítésének programjában - mint ahogy már említettem - szerepel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvénynek a teljes körû, átfogó felülvizsgálata. Rövid távú feladatként a kormány annak érdekében, hogy a felettes szerv eljárására minél kevesebb esetben kerülhessen sor, és az eljárásokat egyszerûsíteni lehessen, az érdekelt minisztereket az alábbiakra hívta fel: 1. mérjék fel azokat a közigazgatási ügyeket, amelyeknél az elintézési határidõ törvényben meghatározott mértékének meghosszabbításával az eljárást egyszerûsíteni lehet; 2. vizsgálják meg annak lehetõségét, hogy melyek azok a közigazgatási ügyek, ahol az eljáró szerv meghatározott idejû hallgatása elutasító vagy kérelemnek helyt adó döntésnek minõsül, és ennek szabályozásával az eljárás egyszerûsíthetõ. A felmérések és a vizsgálat eredménye alapján kezdeményezzük majd az indokolt további jogszabály-módosításokat.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, 1957. évi IV. törvénynek az államigazgatás hallgatásával kapcsolatos, ügyféli jogok védelmét szolgáló részleges módosítására készített törvényjavaslatot vitassák meg és fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)