AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném aláhúzni, hogy a bankkonszolidáció százmilliárdjai az elõzõ kormány mûködésének idõszakában kerültek kiadásra. Azonkívül szeretném aláhúzni, hogy a múlt héten bevezetésképpen éppen a bankprivatizáció szükségességérõl beszéltem, s akkor ellenzéki oldalról az hangzott el, hogy nem is értik, miért érvelek én emellett, hiszen a Házban e tekintetben egyetértés van.
Eszerint valószínûleg nincs egyetértés ebben a Házban, ön másként gondolja. Éppen tegnap lapozgattam egy gazdaságtörténeti könyvet: 1914- ben ebben az országban a bankrendszer többsége külföldi kézben volt. Tehát itt nem valami extra dologról van szó. Azt gondolom, valóban, ezek a szakmai befektetõk, akik most egyre nagyobb arányban a magyar bankrendszert tulajdonolják, garanciát jelentenek arra, hogy ne kelljen újabb százmilliárdokat kiadni késõbbi, esetleges konszolidációk keretében. Egy bankprivatizálásnál nem egyszerûen a vételárat kell nézni, bár megjegyzem, ön mindig elfeledkezik arról, hogy a Budapest Bank esetében is 23 százalék részvény még az állam kezében van, amit ha eladunk, az majd bevételt fog hozni. (Dr. Torgyán József: Majd eladják azt is!)