HORN GYULA miniszterelnök: Azt hiszem, néhány számmal nem érdemes vitatkozni, tisztelt képviselõ úr, mert nem pontosak. Ezzel együtt a lényeg az - mégpedig a lényeg, hiszen sokadszor beszéltünk errõl itt, a Házban és a parlamenten kívül -, hogy mi történt a nyugdíjakkal 1996- ban. Elmagyaráztuk, hogy a kormány a törvény szerint járt el, amikor a félszázalékos nyugdíjemelést elhatározta. Rögtön hozzátettem, nyilvánosság elõtt is, hogy én bocsánatot kérek a nyugdíjasoktól amiatt, hogy fél százalékkal emeltük, még ha ez törvényes is volt, és többet nem fordul elõ. 1997-tõl - mint feltehetõen ön is tudja - 19,5 százalékkal emelkednek a nyugdíjak.
Igazából miért nem tudtunk többet adni? Két okból. Az egyik az, hogy 1994-ben üres kasszát vettünk át. (Derültség az MDF soraiban.) Másrészt, uraim, amiatt, mert önök sok száz milliárdos kötelezettséget nyomtak ránk, az új kormányra 1994-ben. Balsai úr is és mások is.
Hadd jegyezzem meg, hogy az ön által igazgatott kárpótlási intézmény, Sepsey úr, annyit költött el a kárpótlásra - amelynek jó része ugyanakkor a spekulánsok zsebét dagasztotta -, amelybõl több mint 40 százalékkal lehetett volna emelni a nyugdíjakat. Egyedül a kárpótlásból. Ha ezt önök nem csinálták volna meg. (Derültség az ellenzéki oldalon. - Taps a kormánypárti oldalon.) Ez a kormány mindenképpen nagyon szeretné elkerülni a hasonló kártevéseket, és akkor a nyugdíjasok nyugdíját is karban tudjuk tartani. (Dr. Szabad György: A kártevést nem az elõzõ, hanem ez a kormány követi el. - Taps a kormánypárti oldalon.)