DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A kõbányai Sibrik Miklós utca 30. szám alatti barakképületekben lakó 135 család élete, jövõje a teljes bizonytalansághoz vezetett, mintegy 400 ember a kétségbeesés szélére sodródott. A múlt századból itt ragadt barakkváros, mintha nem is egy közép-európai fõváros kellõs közepén lenne, lakóit csak azok irigylik, akik a szomszédos szemétteleprõl a szakadékon felkapaszkodva a sufnikban keresnek menedéket.
Ahogy most állnak a dolgok, a lakásbérlõk elõbb-utóbb a hajléktalanok sorsára jutnak. A házak tetejét a szentlélek tartja, befolyik a víz, az áramelosztó doboz félig leszakadva, kikandikál mögüle a magasfeszültség, ázik a fal, hullik a vakolat. A 20- 30 négyzetméteres lakásokért ennek ellenére 2-3000 forint bérleti díjat kérnek, noha a bérbeadó az épületek állagára harminc éve semmit nem költött. Keserûen fakadt ki az egyik lakó: a mi nyomorúságunkkal senki nem törõdik, mi megdögölhetünk, azt sem veszik észre!
A telep a század elején keletkezett, 1963-ig a Kerámia- és Téglagyár, majd 1971-ig a Magnezitipari Mûvek tulajdona volt. Ezt követõen a helyi tanács, illetve az önkormányzat, 1990-tõl ismét a Magnezit tulajdona lett. Amikor a cég 1993-ban rt.-vé alakult, könyvelésében nulla értékkel került nyilvántartásba. Az rt. 65 százalékát az ÁPV Rt., míg a fennmaradó két rész orosz cég tulajdonát képezi. A telepen javarészt alacsony jövedelmûek, kisnyugdíjasok, bérbõl és fizetésbõl élõ egyszerû emberek élnek. Néhányan a Magnezit Rt. aktív dolgozói, sokan a vállalat nyugdíjasai, azok leszármazottai. Vannak, akik lakáscserével, illetve az elõzõ rendszer tanácsi kiutalásával kerültek a telepre, így nyolc-tízféle bérleti szerzõdés van érvényben. A lakók már évekkel ezelõtt egyöntetûen elhatározták: lakásaikat meg kívánják vásárolni, hogy azokat saját költségükön rendbe hozhassák. A vásárlási szándékot elõször három évvel ezelõtt összeírta a lakóközösség, azt eljuttatták az rt. vezetõihez is. A lakók vétellel kapcsolatos folyamatos érdeklõdésére kitérõ válaszokat adtak, hivatkozva a földhivatalnál adódó gondokra, a telek meg nem oszthatóságára s a többi.
Hírek szerint a többségi tulajdonos ÁPV Rt. megbízásából az rt. közben 13,2 millió forintért eladta a telepet egy kívülállónak. A szerzõdést 1996. december 30-án írták alá, annak ellenére, hogy a lakásbérleti szerzõdések 6. pontja szerint a bérlemény értékesítése esetén bérbeadó elõvásárlási jogot biztosít bérlõnek.
Kérdezem miniszter asszonytól: a Magnezit Rt. privatizációja során az ÁPV Rt. - mint többségi tulajdonos - miért nem gondoskodott a lakók jogi helyzetének rendezésérõl? Felül kívánják-e vizsgálni a megkötött szerzõdést, hogy lehetõségük legyen a bérlõknek lakásaik megvételére? Várom miniszter asszony válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)