DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Az ön által elmondott interpelláció - a kemény megfogalmazása ellenére - tartalmilag sok tekintetben pontatlan. Ez azt jelzi, hogy a háttérnek nem nézett utána, vagy csak egyoldalú információkra alapozza az állítását, hiszen ha ez történt volna, nem lehetett volna a Magnezitipari Rt. privatizációjának következményeként az interpellációt beállítani, hiszen az rt.-ben lévõ állami tulajdonrészt az ÁPV Rt. még nem értékesítette. Következésképp maga a privatizáció nem tehette földönfutóvá a lakótelep lakóit, és még kevésbé lehet a meg sem történt értékesítést jelzõkkel illetni.
Röviden ez lehetne a válaszom, de az eseten túlmutató tanulságok miatt engedje meg képviselõ úr és a tisztelt Országgyûlés, hogy egy picit részletesebben is szóljak a kialakult helyzetrõl. A tényállás úgy igaz a lakótelep lakói jogi helyzetét illetõen, ahogy azt Homoki képviselõ úr elmondta. A probléma forrása abból ered, hogy a leromlott állapotú lakótelep tulajdoni helyzete, a jogszabályok és a lakótelepet jelenleg is mûködtetõ iparvállalat jogi státusza változását nem követte. A lakások jogi szempontból 1971-ig vállalati bérlakások voltak, majd a jogi szabályozás változása folytán tanácsi bérlakásoknak minõsültek, de mindvégig a Magnezitipari Rt. jogelõdje, a Magnezitipari Mûvek tulajdonában álltak. Az önkormányzati vagyonátadás során a lakások átvételét a kerületi képviselõ-testület - a felajánlás ellenére - megtagadta. Ezért azok állami tulajdonként a vállalat kezelésében maradtak.
(15.30)
Ily módon az 1993-as, részvénytársasággá történt átalakuláskor a lakótelepek a területükkel és a rajtuk lévõ lakásokkal együtt a részvénytársaság tulajdonába kerültek.
További fontos körülmény, hogy a Sibrik Miklós úti lakótelep csak egyik része egy csaknem 43 hektár területû ingatlannak, mely közös tulajdonban áll, s e közös tulajdonostársak közül az egyik a Magnezitipari Rt. Amennyiben a Magnezitipari Rt. a tulajdoni hányadát, illetve abból egy kisebb tulajdonrészt értékesíteni akar, úgy az érvényes jogi keretek közt a közös tulajdon tulajdonostársait elõvásárlási jog illeti meg.
A Magnezitipari Rt. több ízben tett kísérletet a telek megosztására, ami nem járt eredménnyel, ahogy ezt a képviselõ úr is említette. Ha ezt sikerült volna megoldani, le lehetett volna választani a földet magáról a lakóteleprõl, s a probléma réges-rég rendezhetõ lett volna.
Ami a lakótelepnek a Magnezitipari Rt. egészétõl függetlenül történõ egyedi privatizációját illeti, nem az ÁPV Rt. megbízásából, hanem a Magnezitipari Rt. saját alapító okiratában és a jogszabálynak megfelelõ, saját elhatározásából történt. Ezt véleményezni sem lehetett volna az ÁPV Rt.-nek, erre hatásköre ugyanis nincsen. Nem is ismeri az ÁPV Rt. a 150 szerzõdést. Privatizálni ugyanis csak a Magnezitipari Rt. egész vagyonát megtestesítõ részvényeket lehet, az egyes vagyonelemeket nem, azok nem azonosak a részvények egészével. Ezt a képviselõ úr mint jogász, pontosan tudja.
A megkötött adásvételi szerzõdés értelmében az új tulajdonos az eladónak a lakóteleppel kapcsolatos jogaival és kötelezettségeivel együtt veszi meg az ingatlanrészt, így a lakókra nézve ennek a tranzakciónak jogkövetkezménye nincsen.
Egyébként éppen a kialakult súlyos helyzet megoldása érdekében 1997. január 20-án érkezett meg - többszöri egyeztetés és levélváltás után - a kõbányai polgármester úrnak az a levele, amiben mint a közös tulajdonostársak egyik tulajdonosa kéri, hogy elõvásárlási jogát gyakorolhassa. Így ez a probléma remélhetõleg megoldódik, és az önkormányzattal tudomásunk szerint a lakótelep lakói, illetõleg képviselõi ennek érdekében a kapcsolatot már fel is vették. Ezt tudom tájékoztatásul adni, és kérem a válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a bal oldali padsorokban.)