DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): Miniszter úr, köszönöm a válaszát - rendkívül diplomatikus volt. Pusztán csak tényként kívánom megállapítani, hogy a rendeletre nem hivatkoztam, interpellációmat tavaly szeptemberben adtam be, tényekre hivatkoztam.
A tények azok, amiket miniszter úr is nagyon helyesen elismert, hogy aki ma villamosenergia-hálózatot épít a saját pénzén, azt kötelezõ erõvel át kell adni tulajdonba a privatizált áramszolgáltató társaságnak. Ez olyan, mintha valakivel megfonatják a kötelét, megvetetik vele és aztán arra felakasztják. Ez nem megoldás, nem válasz erre a kérdésre, hogy tervezik-e ennek a rendeletnek a megváltoztatását, amelyik ezt teszi lehetõvé. Nem fogadom el azt a választ, hogy aki ma Magyarországon nem gyertyával akar világítani, az vegye meg magának és adja ajándékba az áramszolgáltató vállalatnak; aki nem fizet érte bért, nem fizeti ki, viszont az ezért nyújtott szolgáltatásért igen tetemes összegeket kaszál le az ország lakosságától.
Egész egyszerûen - mint az áremelések kapcsán a múlt heti interpellációmban már kifejtettem - jövedelemátcsoportosításról van szó, amely jövedelemátcsoportosítás eredményeképpen az állami szektorból a privatizált társaságokba is csoportosítják a jövedelmet, a beruházásokat, a fejlesztéseket ugyanarra a területre, rétegekre, önkormányzatra terhelik rá, és ily módon a privatizációba befektetett összegek mintegy másfél-két év múlva térülnek meg, beruházás, fejlesztés nélkül pusztán belsõ állami jövedelemátcsoportosítással.
A másik fontos kérdés, a tulajdonok egyenlõsége; a jog szerint tehát a magán-, állami és önkormányzati tulajdon, ami sérült. Nem véletlen, hogy közel kétezer önkormányzat pereskedik, tehát nyilvánvaló, hogy itt nem mentek rendben a dolgok. Mindenesetre erre a módszerre, ami az energiaszektor privatizációjában történt, még a nagy privatizátorok, Ali baba és munkatársai vagy Al Capone is elismerõen csettintene. Miniszter úr, nem volt megfelelõ a válasz. Sajnálom, nem tudom így elfogadni. (Taps az ellenzék padsoraiból.)