BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Én ugyan valóban vitatkoztam Hegyi Gyulával egy alkalommal az újságban, de nem azt mondtam róla, hogy felelõtlen, hanem kifejtettem, hogy miben értek egyet, és miben nem értek egyet az álláspontjával. Õ nekem válaszolt, kellõ felindultsággal, és a dolog ezzel ott és akkor lezárult.
Itt viszont, tisztelt képviselõtársaim, nem elõször, azt a minden parlamenti demokráciában normális dolgot, hogy ugyanúgy, ahogy az ellenzéki pártok... - természetesen azt teszik, hogy bírálják a kormányt, és e bírálat során olyan érveket hoznak fel, olyan tényeket vagy nem tényeket sorolnak föl, amit szerintük az õ politikai ízlésük megenged; ez történik az egész interpellációs idõszakban, ez történik - a Házszabály betûjétõl és szellemétõl hetente és naponta eltérõen - reggelenként, az úgynevezett napirend elõtti idõszakban, és ez történik minden lehetséges alkalommal.
Ha elvétve kormánypárti oldalról, akár napirend elõtt, akár máskor azzal találkoznak, hogy egy-egy kormánypárti képviselõ - hol Hegyi Gyula, hol én, hol bárki közülünk, akár csak közelítõleg is hasonlóképpen válaszol - például napirend elõtt, nem ötször, hanem összesen háromszor, mert ennyi lehetõsége van ennek az oldalnak, mert két párt és egy kormány -, csak közelítõleg úgy válaszolunk, akkor zúgás, és ha a kisgazdákat éri, akkor az már ügyrendi kérdés. Ha a kormánykoalíció netán válaszol, soha - hangsúlyozom: soha - úgy a tényeket el nem ferdítve, olyan, a képviselõk, a kormánypárti politikusok emberi méltóságát sértõ kifejezéseket megengedve, mint amit hétrõl hétre tapasztalunk a másik oldalról, az már a Kisgazdapártnak ügyrendi kérdés, mintha a Házszabály azt írná elõ, hogy mocskolódni csak az ellenzéknek szabad. Köszönöm szépen. (Hangos helyeslés, nagy taps a kormánypártok soraiban.)