DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk most, amely a kormány jogharmonizációs koncepciójába beleilleszkedve a gyámügyi igazgatás korszerûsítését és az ezzel foglalkozó területi közigazgatási szervek átfogó reformját kívánja megvalósítani. Régi adóssága ez az Országgyûlésnek, hiszen tíz év óta vajúdik e törvény, amely - remények szerint - átfogóan szabályozza és összhangba foglalja a gyermekvédelem lehetséges és szükséges sokszínûségét, a szektorsemlegességet, valamint a szakmai normatívákat.
A gyermek- és ifjúságvédelem fogalmában a gyermek olyan kategória, amely kijelöli, hogy kikre irányul ennek a társadalmi intézménynek a tevékenysége. Döntõ annak ismerete, hogy a gyermekkor egy adott társadalom számára milyen jelentéssel bír, mert csak ennek ismeretében tudjuk értelmezni viszonyunkat a gyermekekhez, és értékelni a védelem önálló vagy társult formáit. A családpolitika, a szociálpolitika célkitûzései sokat változtak az elmúlt évtizedekben világszerte. A fejlõdés azonban nem volt mindenütt egyforma. A szociálpolitika, a gyermekvédelem és a családtámogatási rendszer lényegesen pragmatikusabb alapon fejlõdött Nyugaton, mint nálunk vagy a környezõ országokban. A fejlõdés folytán a gyermeklélektan alapvetõ felismerései megváltoztatták a gyermekekrõl és szükségleteikrõl alkotott képet, és így alapvetõen megváltoztatták a gyermekvédelem kiépülését.
Amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, nem árt, ha figyelmet fordítunk arra, hogy egyszer mi is voltunk gyerekek. Errõl gyakran megfeledkezünk. A dolgokat szemlélve nem gondolunk arra, hogy volt idõ, amikor ugyanazon dolgot gyermekfejjel mi is másként láttuk, és kialakított értékítéleteinket gondoltuk egyedül helyesnek.
(18.10)
A gyermeki lélek megértéséhez mindig a gyermekek helyzetébõl, érdekviszonyaiból kell kiindulni. A mai társadalmi érdekviszonyok alakulásában ez az elv szokott csorbát szenvedni. Bruno Bettelheim, aki közel harminc évig foglalkozott érzelmileg zavart gyermekek nevelésével, ezt az alábbiakban foglalja össze: "A gyermek számára a legfontosabb, hogy tiszteletben tartsák személyiségét, gondját viseljék, és szeretettel üdvözüljenek ebben a mi világunkban."
Amikor érzelmileg zavart gyermeket látunk, feltesszük a kérdést: mi hiányzik neki? S megdöbbentõen gyakran tapasztaljuk, hogy a gyermekre nem figyelnek oda. Láttak önök már bíróság által ide vagy oda ítélt gyermeket zavart, értetlen tekintettel? Márpedig ez a legnagyobb bûn, amit velük szemben elkövethetünk. Nem szabad megengedni, hogy a gyermekek érdekét a napi érdekekkel ütköztessék olyan körülmények között, ahol az érdekek súlycsoportjai nem azonosak, és nem a gyermek érdekeit tartják a legfontosabbnak.
Nem véletlen tehát, hogy a gyermekek jóléte egyszerûen az, hogy jó legyen gyermeknek, fiatalnak lenni. Ez csak legritkább esetben szerepel domináló motívumként a gyermekekre, családokra irányuló szociálpolitikai rendszerek kidolgozásakor. Nem lehet hatékony gyermekpolitikáról beszélni, ha a gyermekközpontú szemlélet csak szûk körben, egy-egy kiemelkedõ munkásságot folytató intézményvezetõ egyéniség vagy gyermekvédelmi munkahely tevékenységében érvényesül, általában a környezet ellenérdekeltségeivel, ellenségességével szemben.
Világos tehát, tisztelt képviselõtársaim, hogy a törvényi szabályozás megteremtése a már megszületett törvényeknek megfelelõ új gyakorlat, szerkezet és intézményrendszer kialakítása és továbbfejlesztése elodázhatatlan feladat. A törvény mielõbbi elfogadását sürgeti az is, hogy Magyarországnak nemzetközi kötelezettségei vannak a gyermeki jogok biztosítására, melyeket a gyermek jogairól szóló egyezmény aláírásakor vállalt, de a jelenleg hatályos jogszabályok ezeket nem tükrözik kellõképpen. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az ifjúság minden társadalom jövõjének záloga, és csak akkor fejlõdik egészségesen egy társadalom, ha gyermekei számára hovatartozásuktól és nemüktõl függetlenül kellõ fizikai és szellemi jólétet biztosít.
Nádori képviselõtársam a család fontosságáról beszélt. Én is ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a családi nevelésnek nagy-nagy értéke van. Fontos, hogy a szülõknek mély, bensõséges érzelmi kapcsolata legyen gyermekükkel, gyermekeikkel. A gyermek létezésének, életének fontossága és az iránta érzett szülõi felelõsség elengedhetetlenül feltétele a gyermek zavartalan, kiegyensúlyozott érzelmi és értelmi fejlõdésének. A családon belüli harmonikus légkör, a szép életvezetés teremti meg a gyermek számára azt a biztonságérzetet, mely a személyiség fejlõdésének a bázisa. A teljes családban, ahol apa, anya, több gyermek van, a családban a családtagok szeretik egymást és felelõsséget éreznek egymás iránt; ahol a családi élet jól szervezett; az otthoni munkából mindenki kiveszi a részét; a családnak sokrétû kapcsolata van rokonaihoz, ismerõseihez; ahol sok pozitív szokás birtokosa lesz a gyermek, így sehol máshol meg nem szerezhetõ élettapasztalatot szerez a gyermek.
A család tehát az élet iskolája, az élettapasztalatok sokoldalú és gazdag forrása, melyet együtt él meg a szülõ és a gyermek. A hiánytalan családi kötelék nemcsak a kisgyermekkorban, hanem a serdülõ- és ifjú korban is biztonságérzetet ad. Az érzelmi kiegyensúlyozottság, a zavartalan beilleszkedés fontos feltétel a gyermek késõbbi életében. A kiskorú gyermek fokozott gondoskodást igényel. Fejlõdésének elõmozdításában, biztosításában rendkívül felelõsségteljes feladat hárul a szülõkre, a családra. A jog e feladatok ellátásában a szülõk segítségére kell hogy legyen. Megfelelõ szabályozással oda kell hatnia, hogy a szülõk a feladataiknak minél jobban meg tudjanak felelni. Az államnak kiemelt fontossággal kell kezelnie a házasság, család intézményét, melytõl a nemzet jövõje függ.
A kommunizmus évtizedeinek egyik legnagyobb bûne az volt, hogy a család intézményét módszeresen szétverte. Erkölcsi kötelességünk lehet, hogy minden erõnkkel azon legyünk, hogy a család intézménye újra visszanyerje régi hatékonyságát, és a gyermekek számára gondos családi vagy ahol ez nem lehetséges, családközeli gondoskodást kell biztosítanunk. E nagy cél érdekében kell összefogni a társadalom minden rétegének: a szülõknek, az iskolának, az önkormányzatoknak, a kormányzati szerveknek, az egyházaknak és mindazoknak, akik helyzetüknél fogva hathatós segítségre képesek, mert csak annak a társadalomnak van jövõje, amely felelõsen gondoskodik a felnövekvõ generációról.
A Független Kisgazdapárt alapprogramjához híven nagy figyelmet szentel a családnak és azon belül a gyermekek fejlõdésének, jövõjének biztosítására, és ezt a jó szándékú törvénytervezetet - javító módosításokkal is támogatva - el fogjuk fogadni. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)