DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elõttem a múlt héten és a mai napon felszólaló képviselõtársaim kivétel nélkül - tekintet nélkül arra, hogy ellenzéki vagy kormánypárti padsorokból szóltak - már sok jó szóval illették ezt a törvényjavaslatot, a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatot. Ez optimizmussal tölthet el abban a tekintetben, hogy remélhetõleg fõ vonásaiban, alapvonalaiban ezt a törvényt el fogjuk majd fogadni. Ahogy az elõttem szóló dr. Torgyánné Cseh Mária képviselõ asszony is erre biztatott, illetve ezt jelezte elõre, legalábbis jó szándékúnak, jóindulatúnak és jól szerkesztettnek minõsítik ellenzéki padsorokból is a javaslatot.
Igen fontos, jövõbe mutató jogszabály ez, amely most készül, és amellyel megítélésem szerint nem is annyira a nemzetközi szerzõdéseknek és nem is annyira a jogalkotási tervnek, sokkal inkább a saját lelkiismeretünknek tartozunk.
Magam nem vagyok gyermekvédelmi szakember, de már két évtizede az oktatásban dolgozom, és azt hiszem, ez feljogosít engem a véleménynyilvánításra, amelyet elsõsorban az intézményi nevelés oldaláról, illetve az önkormányzatok oldaláról próbálok majd megvilágítani. Tekintettel arra, hogy az önkormányzati bizottságban dolgozom - és egyúttal engedjék meg, hogy kifejezzem sajnálkozásomat a miatt, hogy a Ház vezetése megfeledkezett arról, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyalásra az önkormányzati bizottság számára kiadja, holott azt hiszem, valamennyiünk számára vitán felül áll, hogy az egyik leginkább érintett és érdekelt szakbizottság az önkormányzati bizottság lett volna. Talán még valamit pótolni lehet ebbõl a hiányosságból.
(18.20)
A törvénytervezet összehangolt rendszerben törekszik az átfogó szabályozásra, mindenekelõtt a megelõzésre. Egyszerre érzi meg a gyermekvédelem kétségtelenül meglévõ szakmai és anyagi értékeit, de egyben nyitottnak mutatkozik az új, korszerûbb formák bevezetésére, befogadására.
Hazánk a gyermekvédelemben megnyilvánuló nehézségek és ismert problémák ellenére - amit itt sokan taglaltak - ezen a téren is egy komoly lépést tesz Európa felé. Az intézményrendszer átalakítása terén kifejtett új kezdeményezések az elmúlt években többek között Fejér megyében, vagy ahonnan én jöttem, Nógrád megyében mind bizonyítják ezt.
A jelenlegi elmaradottságot a magam részérõl három tényezõre vezetem vissza. Elõször is a pénzügyi források szûkösségére és ezek nem hatékony felhasználására. Mind a kettõnek nagyon fontos szerepe van. Másodszor a rosszul, nem hatékonyan mûködõ intézményrendszerre. Harmadrészt pedig a jogi szabályozás eddigi hiányaira, illetve hiányosságaira.
Tisztelt Ház! A törvény célja elsõsorban a gyermeki jogok és érdekek érvényesítése, mindenekelõtt a saját családjukon belül, de ha szükséges, azon kívül és túl is. A jelenlegi rendszer számos feszültséggel terhes, ezért átalakítása jövõt teremtõ erõvel bír. Mindez érinti a már említett gyermeki jogokat, de érinti az állam, az önkormányzatok és egyéb közremûködõk közötti együttmûködést is.
A törvényjavaslatban megfogalmazódó alapelveket az eddigi vita során valamennyi frakció elfogadta. Így elfogadták azt, hogy a gyermekek nevelésére, gondozására elsõsorban a saját családjuk köteles és jogosult. Ehhez kell elsõsorban az államnak, az önkormányzatnak segítséget nyújtania, és a hatóság beavatkozása a családi életbe kizárólag csak a gyermek érdekében engedhetõ meg. Ugyanakkor a rászoruló gyermekek neveléséhez, a szocializáció elõsegítésére egyénre szabott, differenciált gondoskodást kell választani.
Elfogadták azt az alapelvet is - ha jól figyeltem -, hogy a gyermekek ügyeinek intézése mind közelebb kerüljön ahhoz a helyhez, ahol a gyermek él. Ez újfajta feladatmegosztást is jelent, feltételez az állam és az önkormányzatok között, mindenekelõtt az önkormányzatok felelõsségét és lehetõségeit bõvítve ki a helyi ellátórendszerek és új ellátási formák tekintetében. Ehhez természetesen feltételek megteremtése is szükséges. Ez csak fokozatosan megy, és bizony ebben a tekintetben a kétségeket nagyon sokan megfogalmazták, elsõsorban a pénzügyi lehetõségeket illetõen, amit én is osztok.
Egyetértés mutatkozik abban, hogy fontos intézményes garanciaként tartalmazza a törvénytervezet, hogy a különbözõ közremûködõ szervek támogatására, a nyújtott szolgáltatások ellenõrzésére új hivatal, gyámhivatal jöjjön létre.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A jelenlegi gyermekvédelmi ellátórendszerben talán a szükségesnél is jelentõsebb szerepet játszanak a különbözõ gyermekotthonok, nevelõotthonok. Egy kicsit talán részletesebben szólnék ezek problémakörérõl.
Ezeket az intézményeket meg-megújuló törekvéseik ellenére is nagyon sok és jogos kritika éri manapság; nemcsak a kaszárnya-jelleg, a gyakran sivár környezet, de mindenekelõtt a gyenge nevelési hatásfok és a gazdaságtalan mûködés miatt. Kis túlzással ezek nevelési hatásfokát sokszor az utcáéval vetik össze.
A gyermekvédelmi normatíva, a mai önkormányzati rendszerben az évi közel 300 ezer forint/fõ és a ténylegesen felhasznált mintegy 600-700 ezer forint/fõ nemcsak önmagában nem kis pénz, de igen nagy az alternatív költsége is. Közgazdasági értelemben ez azt jelenti, hogy más rendszerben, más módon felhasználva sokkal jobban a gyermekek javára lehetne ezt hasznosítani. Csak zárójelben mondom: a családban élõ gyerekekre nagyon ritka esetben jut évente ennyi összeg. Ezt persze, félreértés ne essék, nem azért mondtam, mert sokallom ezt a pénzt, hanem azért, mert a hatékony felhasználással sokkal nagyobb nevelési hatásfokot lehetne elérni.
A nevelõintézetek kapcsán fel-felizzó viták nem mentesek a szélsõséges megállapításoktól sem. Így például, hogy egyáltalán nincs szükség nevelõotthonokra, kizárólag csak a nevelõszülõi hálózat fejlesztésére, stb. Félõ azonban, hogy a szélsõséges vélemények itt is, ahogyan más tekintetben, akadályozzák, akadályozhatják, hogy a gyermekek elhelyezésénél kizárólag csak az õ érdekeikbõl és családjuk helyzetébõl induljanak ki a döntésre jogosultak.
Természetesen az elõttem szólók többségével magam is egyetértek abban, hogy a gyermek elsõdleges joga a saját családban nevelkedés. Vannak azonban olyan okok, amelyek az intézményes nevelést elkerülhetetlenné teszik. E tekintetben valóban a nevelõszülõi hálózat tûnik a leghatékonyabbnak. Ezt kiegészítheti a családias, kis létszámú gyermekotthonok rendszere.
Nógrád megyében most ér befejezéséhez a gyermekvédelmi intézményrendszer 1992-ben, a megyei közgyûlés által elhatározott átalakítása. A program központi eleme a családiházas-jellegû gondozás bevezetése volt, amely felváltotta a bátonyterenyei, korábban több mint száz férõhelyes nevelõotthont. Az új módszer hároméves tapasztalatai egyértelmûen sikeresek. A családi szerepminták kialakításában, a differenciált nevelési lehetõségek alkalmazásában a praktikus ismeretek elsajátítása, a családi költségvetés megtervezése nagy önállóságot kíván a gyerekektõl, és egymás iránt érzett felelõsséget, s javítja ezzel az életesélyeiket.
Ahogy a nagy létszámú intézeteket kis túlzással azzal szokták jellemezni, hogy a gyerekek jószerivel nem ismerik az egész kenyeret, hiszen egész életükben szeletelt kenyeret tálaltak fel számukra, ezzel szemben a családiházas ellátás és gondozás feltételezi, hogy a gyerekek közremûködjenek a családi gazdálkodásban, közösen végzett munkában, maguk szerezzék be a család számára szükséges javakat, tanulják meg a pénzt beosztani, szóval: tanulják meg a családra jellemzõ mintákat és élethelyzeteket.
Természetesen - ahogy miniszter úr is utalt erre az expozéjában - egyedül üdvözítõ intézményi forma nincsen. Fontos azonban ez a törvény azért is, hogy azokon a helyeken, azokban a megyékben, azokban a városokban és falvakban, ahol megindultak az intézményi átalakítások, a reformfolyamat újabb ösztönzést, biztatást kapjon.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvény nyomán szükség lesz az anyagi érdekeltség és a finanszírozási rendszer átalakítására is. Ma ugyanis nem ritka az ellenérdekeltség a gyermekek elhelyezését illetõen. A települési önkormányzatoknak gyakran nem érdekük, hogy a veszélyeztetett gyermeket helyben lássák el vagy visszafogadják, hiszen gyakran, illetve nemcsak gyakran, tipikusan a gyermekotthonok kiadásai nem õket terhelik. De tapasztalható másik véglet is, hogy tudniillik a szükséges esetekben nem, vagy csak késõn kezdeményezik a gyermekek nevelõotthoni beutalását. Indokolt tehát, hogy a finanszírozás a települési önkormányzatok preventív, gyermekeket családokban tartó tevékenységét preferálja és támogassa.
Több más képviselõtársammal egyetemben - Gyõriványi Sándor képviselõ úr, Lukovics Éva és Farkas Gabriella képviselõ asszonyok - én is azt tartom a törvényjavaslat egyik gyenge pontjának, hogy tudniillik a kellõ állami pénzügyi garanciák nélkül az önkormányzatok vajon képesek lesznek-e eljuttatni a megfelelõ támogatást az érintettekhez. Márpedig a szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a gyermeket elsõsorban a saját megszokott környezetében, helyben kell gondozni, helyben kell a jelzõrendszert kiépíteni, gondoskodni a helyettesítõ családról, átmeneti otthonról, napköziellátásról, stb.
Tisztelt Ház! Végezetül hadd említsem én is meg, hogy az intézményrendszer átalakítása egzisztenciális kérdéseket is felvet az e területen dolgozó szakemberek körében. Errõl többen szóltak, többek között Nádori képviselõ úr. A törvénybõl fakadó feladatok igénylik a felkészült szakembereket, az átalakított struktúrában is. Figyelmeztetõ jel, hogy az elmúlt években a törvényi bizonytalanság, a rossz anyagi megbecsülés miatt nagyon sok jó szakember hagyta el a pályát.
A törvényjavaslat - ahogy miniszter úr mondta, és erre mások is utaltak - egyik feladata, hogy felépítse a gyerekek ügyében eljárók társadalmi presztízsét, úgy mondom, újraépítse, ha tetszik.
(18.30)
Feltétlenül szükséges lesz tehát a törvényhez kapcsolódóan a szakemberszükséglet újbóli felmérése, a képzési, továbbképzési rendszer kialakítása és az ebben való érdekeltségnek a megteremtése. Mivel a gyermekek védelmét és a gyámügyet a törvény teljesen új alapokra helyezi, különösen fontosnak tartom, hogy a végrehajtással kapcsolatos rendeletek idõben elkészüljenek, egyértelmûek, normatívak legyenek, és tartalmazzák a feladatok ütemezését, felelõseit és pénzügyi biztosítékait.
Az elõkészítés ugyan kissé hosszúra sikerült, de ezúttal azt hiszem, a törvényjavaslat javára vált. Azt gondolom - és ami még ennél is fontosabb -, a törvényjavaslat jól, megnyugtatóan foglalja össze a gyermekek jogait, érvényesíti érdekeiket, tartalmazza a szükséges garanciákat, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi gondoskodás és igazgatás feltételrendszerét. Mindezek alapján jó szívvel ajánlom a tisztelt Ház támogatására, és kérem, fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)