SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A független kisgazdák jelmondatának harmadik tagja a család, annak a legkedvesebb, egyben a legvédtelenebb tagja a gyermek. Sajnos, a törvény címébõl kimaradt a gyermeki jólétrõl szóló szó, pedig a gyermek- és ifjúságvédelem egy olyan kategória, amelyben a társadalmi igény a jólétet és az esélyegyenlõséget természetesnek tartja.
A gyermekvédelem összefügg a magyar társadalom és a magyar kormányprogram azon igényével, hogy a családok és a gyermekek védelme, támogatása a Magyar Köztársaságban biztonságot teremtsen az emberi és a gyermeki jogok érvényesüléséhez. Halaszthatatlan a gyermekvédelmi törvény megalkotása, részben a gyermekjólét megteremtése, részben az ENSZ-nek a gyermekek jogairól szóló egyezményéhez való csatlakozásunk, a jogharmonizáció megteremtése érdekében.
Igaz, hogy az elsõ koncepció még a gyermekjóléti ellátásról, valamint a szociális és gyámhivatalokról szólt, hangsúlyozottan a jóléti kifejezés fontosságát kiemelve; a törvénytervezet szövegét ismerve örömmel üdvözöljük a koncepcióban megfogalmazott családközpontú és családsegítõ elképzeléseket. De mégis hangsúlyoznom kell a törvénytervezet koraiságát, mert ezt megelõzõen szükséges, hogy: 1. az alkotmányban rögzítsük a gyermeki alapjogokat; 2. a nonprofit-törvény meglétével megakadályozható legyen a különbözõ szervezetek gyermekvédelmi tevékenységének szabadossága.
Ismerve hazánk jelenlegi életmód-, kultúraegyenetlenségeit, a térségi különbségek vertikálisan megjelenõ társadalmi egyenlõtlenségeit, valamint azt, hogy a térbeli hátrányok, amelyek halmozott hátrányos kultúrákat hoznak létre a mikrokultúrákban, kihatnak a családok szociális ellehetetlenülésére, célszerûnek látszik a jelenlegi gyermekvédelmi törvény döntõen struktúraváltó és viszonylag rövid idejû bevezetése helyett egy korszerû, racionális elemeket tartalmazó, fokozatos fejlesztést biztosító átfogó gyermekvédelmi rendszer kiépítése.
A törvénytervezet azoknak a külsõ és belsõ mechanizmusoknak a figyelembevételével szeretné keresni a törvényi szintû szabályozás optimális lehetõségét, amelyek a családok életében és a társdalomban végbemenõ változások következményei.
Konkrét felvetések a törvényjavaslathoz. Amennyiben a jelen tervezetet ebben a formában fogadja el a tisztelt Országgyûlés, jelentõs változás következhet be a megyei önkormányzat érdekeltségi rendszerében, a gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátás területén. Ugyanis a változások ellentmondást, érdekellentétet produkálhatnak. Ilyenek többek között: a szakellátásban a feladatellátási kötelezettség továbbra is a megyei önkormányzatot terheli. Ugyanakkor a gyermekeknek a saját ellátórendszerében történõ elhelyezésérõl a városi önkormányzatok szintén döntenek, a megyei önkormányzat hatáskörét mellõzve, illetve hatáskörén kívül.
(18.40)
A leendõ városi központi gyámhivatal döntésének elõkészítése, illetve szakmai megalapozása a megyei fenntartású területi szakszolgálat feladata. Ezáltal a városi önkormányzat kiszolgáló szervezetté válik. Így közvetlenül befolyásolja a megyei szakellátási feladatokat és a szakszolgálati koncepciót, akár érdekellentétet is hozhat a megye és a város között.
A törvényjavaslatban a törvényalkotó a városi gyámhivatalokat olyan szakmai hatáskörrel ruházza fel, amely akkor a megfelelõ szakmai kompetenciát csak a megyei önkormányzat által fenntartott intézmény szolgáltatása útján tudja biztosítani. Kérdéses, hogy az államigazgatás korszerûsítésének folyamatában szabad-e olyan ellentmondásos intézményt létrehozni, amely egyidejûleg lát el hatósági végrehajtási és felügyeleti feladatokat. A területi szakszolgáltatás keretében a törvényjavaslat számos olyan feladatot kíván megoldani, amelyek vélhetõen a szakszolgálat feladatai közé kerülnek, mert a dekoncentrált gyámhivatal létrehozásának elmaradása miatt a megvalósítás szakmai feltételei másutt nem biztosíthatók, így például a hatósági döntéseket megalapozó és ellenõrzõ funkció.
Fel kell hívom a figyelmet arra, hogy hiányoznak a törvényjavaslatból a megvalósítás garanciális elemei. A megfogalmazott feladatokhoz financiális elemek nem kapcsolódnak. A városi gyámhivatalokat szakmai hatáskörrel ruházza fel a törvénytervezet, ezt csak a megye általi szolgáltatás igénybevételével tudja megvalósítani, utalok az elõbb elmondottakra.
Nincsenek megfelelõ garanciák a nevelõszülõi jogviszony megnyugtató rendezésére. E fontos munka anyagi elismerésére - mivel a törvénytervezet megfogalmazása szerint a nevelési díj a gyermek ellátására, a különellátmány a ruházatra, tanszerre stb. költségekre szolgál - szükséges a nevelõszülõk munkájának törvényi szinten rögzített díjazásának állami garanciája.
A törvénytervezet osztott gyámság koncepciójáról beszél, melynek fenntartása a késõbbiekben konfliktushelyzetek kiváltója lesz, és az ellátott feladatok zavarát okozza. A gyámjog egy és oszthatatlan. A megyei önkormányzat feladatellátási kötelezettségei között a speciális gyermekotthon mûködtetése új feladat. E feladat ellátásához eltérõ, kiemelt finanszírozásra van szükség. Errõl a törvénytervezet nem tesz említést. Mindaddig, amíg a települési önkormányzat nem a veszélyeztetettség megelõzésében, hanem a gyermekek szakellátási rendszerében történõ elhelyezésében lesz anyagilag érdekelt, veszélybe kerülhet a törvénytervezet preventív jellege. Ahhoz, hogy a gyermekvédelem hatékonyan mûködjön, és hálószerûen érvényesüljön az egyes család és az egyes gyermek, illetve fiatal védelme, ahhoz jól mûködõ gyermek-, családvédelmi, ifjúsági rendszerre (sic!) van szükség. Ebben a rendszerben egymást szolgálják és erõsítik, egyben feltételezik az egyes elemek egymást anélkül, hogy bármelyiknek a többiek feletti dominanciája érvényesüljön.
Szükséges a módosító javaslatok eszközével élve a teljes szociális rendszerben való gondolkodás, olyan rendszer kiépítése, amely sok és már részben meglévõ alrendszer kölcsönhatásában mûködik.
A törvénytervezet nem tartalmaz valódi garanciát a gyermekek jólétét illetõen. A "jólét" szónak nincs tartalma, nincs definiálva. Statisztikai adatok szerint az országban 320 ezerre tehetõ a veszélyeztetett gyermekek száma. A mai szûk értelemben vett gyermekvédelmi rendszer körülbelül 20 ezer gyermek ellátásáról gondoskodik. A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek azt várják elsõsorban a törvénytõl, hogy a szûk értelemben vett gyermekvédelmi rendszerbõl kimaradó 300 ezer gyermek részére épüljön ki egy minden tekintetben ellátást garantáló, preventív hálózat. De ezt megelõzõen a családok anyagi helyzetét kellene olyan állapotba hozni, hogy a törvénytervezetben leírt jóléti, családsegítõ szolgálat feladata ne anyagi szociális természetû problémamegoldás legyen, mert ezzel képtelenek leszünk megbirkózni, s a törvény csak formális, végrehajthatatlan lesz. A gyermek valódi védelme érdekében elsõdleges feladat a prevenciós hálózat kiépítése kell hogy legyen. Ezt a családjogi, szociális, közoktatási törvényben kell biztosítani jogharmonizációval, a gyámügyi igazgatásról szóló rész beépülhet az önkormányzati törvénybe. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)