IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sokan üdvözölték már elõttem ezt a törvényt, és magam is ezt szeretném tenni. Azt hiszem, annak nem sok értelme van, hogy a tisztelt Ház idejét azzal raboljam, hogy részletesen beszéljek olyan momentumokról a törvényben, amelyeket fontosnak vélek, de elõttem már többen elmondták. Szeretnék azonban mégis néhány pontot hangsúlyosabbá tenni, és legalább jelzésszerûen felhívni a figyelmet néhány momentum fontosságára.
Mindenképpen üdvözlendõ az, hogy a törvény szellemiségében olyan család- és gyermekcentrikus törvénytervezettel van dolgunk, amit régóta vártunk. Azt hiszem, nagyon lényeges momentuma a törvénynek az is, hogy deklarálja azt, hogy pusztán anyagi okokból egyetlen gyermek sem vonható ki a családból. Ezt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselõként én különösen fontosnak érzem, hiszen megyémben mind arányaiban, mind pedig abszolút tömegében igen jelentõs számú a potenciális veszélyeztetetteknek a száma.
Akkor, amikor tudjuk, hogy ma a gyermekvédelem rendszerébe bekerült gyermekeknek közel 50 százaléka az, aki anyagi okokból került be a rendszerbe, nyilvánvalóan felvetõdik a kérdés, hogy mit kell tennünk ezzel a problémával és azt hiszem, hogy ez a kérdés nem volt tovább halasztható. Itt nem pusztán arról van szó, hogy egyszerûen költségvetési szempontból is megfontolandó az, hogy a mamut- intézményrendszer fenntartásának a töredékébõl lennének a gyermekek a családban benntarthatóak, hanem elsõsorban a gyermekek érdekérõl van szó, hiszen a legszakszerûbb intézményi gondoskodás sem tudja a gyermekek számára a családot pótolni.
Nagyon örvendetes az, hogy a törvényt megelõzve elindult az a folyamat, amely ezt a mamut-intézményrendszert elkezdte lebontani, újra elõtérbe került a nevelõszülõi hálózatnak a fejlesztése, a családotthonos modell.
(18.50)
Ez természetesen nem mehetett komoly szakmai háttér, illetve az illetékes minisztériumok komoly anyagi tehervállalása nélkül. És nagyon örvendetes az is, hogy a törvény ezt a folyamatot igyekszik folytatni, és igyekszik végigvinni ezt a megkezdõdõ fejlõdést. De természetesen tudnunk kell azt, hogy lesznek olyan gyermekek, akik kimaradnak a családias környezetbe való bekerülésbõl, tehát egyszerûbben fogalmazva: mindig lesznek olyan gyermekek, akiket sajnos, intézményben kell majd tovább nevelni, lesznek speciális problémával küszködõ gyermekek, fogyatékosok és egyéb problémával küszködõk, és természetesen maradnak majd intézmények, de nagyon lényeges, hogy ezek az intézmények is minél inkább gyermekközpontúak és megfelelõen mûködõk legyenek.
Egy gondolat még a nevelõszülõi hálózat fejlesztésével kapcsolatban. Itt nem hagyhatjuk azért szó nélkül azt, hogy ez a szféra, a nevelõszülõk csoportja mára olyan helyzetbe került, a finanszírozási feltételek hiánya és a természetbeni juttatásoknak a hiánya olyan helyzetet teremtett ezen a területen, ami mára már nem tartható tovább, és itt különösen fontos az, hogy igazából szakmaszeretetbõl, és a nevelt gyermekek iránti szeretetbõl lelkes emberek igazából nem adták föl, és volt türelmük kivárni azt, hogy a körülmények megteremtéséért végre történjék is valami.
Amikor a prevenció fontosságát hangsúlyozzuk, és amikor üdvözöljük azt, hogy ez a törvény komoly figyelmet fordít a prevencióra, akkor tudnunk kell azt, hogy ezt olyan társadalmi környezetben tesszük, amikor a szegénység veszélyén túl növekszik a gyermekek általános veszélyeztetettsége, a kábítószer miatti veszélyeztetettsége, gyermekprostitúció és egyéb problémák miatti veszélyeztetettsége, és vannak olyan vélemények, amelyek szerint ezeken a területeken igazából még egy robbanás elõtt vagyunk, hiszen még nem történtek meg azok a sajnálatos folyamatok, amelyek Nyugat-Európában már lényegesen jelentõsebben éreztetik a hatásukat. Tehát ezekre a veszélyekre mindenképpen figyelnünk kell.
Elhangzott többek szájából az, hogy nagyon fontos az, hogy a gyermekvédelmi törvény harmonizáljon más törvényekkel, és itt én külön szeretnék rámutatni az oktatási törvénnyel való harmonizálásnak a fontosságára.
Tudott dolog, és itt megint, sajnos, a saját megyém problémáira különösen is gondolnom kell, hogy egyre több olyan gyermek van, aki ételhez, és különösen meleg ételhez csak az iskolában jut. Valamicskét segít ezen a problémán az, hogy 1997-tõl megjelent az oktatási normatívák között, mértékét tekintve inkább csak gesztusjellegûen ugyan, a napközis és az étkeztetési normatíva. De sokkal többrõl is van itt szó, amikor az oktatási törvénnyel való harmonizációt fontosnak gondolom. (Zaj.)