IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tehát az iskola az a terület, ahol nagyon sokat tehetünk a veszélyeztetettség felismeréséért és a kezelés folyamatának az elindításáért. Ez egyfajta szemléletet, odafigyelést tételez föl az iskola szereplõitõl, itt elsõsorban a pedagógusoktól természetesen, de azt hiszem, hogy ez önmagában kevés. Mindenképpen szükség van olyan felkészültséggel, elhivatottsággal rendelkezõ, és számonkérhetõ személyekre az iskolában is, természetesen más területeken is, de az iskolában is, akik felelhetnek azért, hogy a családokkal, az önkormányzattal, gyermek- és családsegítõ szolgálatokkal együttmûködve felismerjék, kiszûrjék a veszélyeztetett gyermekeket, és lépéseket tegyenek azért, hogy a veszélyeztetettség helyzete elháruljon.
Ehhez természetesen meg kell teremteni annak az anyagi és szakmai feltételeit, hogy a gyermekvédelemmel rendelkezõ pedagógusok megfelelõ képzettséggel, továbbképzéssel, átképzéssel vághassanak neki ennek a nagyon fontos feladatnak.
Ha én itt egy szóban említettem a számonkérhetõséget, akkor ezt szeretném még hangsúlyosabban újra kiemelni. Én elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy azok, akik felelnek azért, hogy fölismerjék egy gyermek veszélyeztetettségét, számonkérhetõek is legyenek; ne állhasson elõ olyan helyzet, amikor egy gyermek esetleg 10-12 éves korában kerül csak a gyermekvédelem figyelmének a körébe, miközben fontos szervezetek esetleg évekkel korábban már fölismerhették volna, hogy a gyermek komoly veszélyben van.
Ha itt a képzésrõl szóltam, akkor nagyon fontos a nevelõszülõk képzése is. Nagyon fontos, hogy a gyermekek szeretetén és az elhivatottságon túl egyre inkább rendelkezzenek azokkal a fontos ismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a gyermekeket megfelelõ szakmai felkészültséggel tudják nevelni. És természetesen szükség van arra, hogy az iskola legfontosabb résztvevõi, a gyermekek is megkapják azokat az ismereteket, amelyekre akár a saját jogaiknak az ismeretével kapcsolatban, akár a jogorvoslat lehetõségeivel kapcsolatban jó, hogyha rendelkeznek.
Végig kell azt is gondolnunk, hogy milyen feladatai vannak a médiának a gyermekvédelemmel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy olyan ügyrõl van itt szó, amely a legszentebb ügye lehet a közszolgálati médiának. Felbecsülhetetlen lehetõségek rejlenek a tévében és a rádióban az ismeretterjesztés, a megelõzés, a felvilágosítás propagandáját illetõen. Meg kell vizsgálni, hogy vannak-e ez ügyben teendõink a médiatörvénnyel kapcsolatban.
Még egy dolgot szeretnék - csak jelzésszerûen - megemlíteni. Nagyon fontos eleme kell hogy legyen a gyermekvédelemnek a szektorsemlegesség elve. Nagyon nagy szükség van ezen a területen mindazokra az egyházi, civil és egyéb társadalmi szervezetekre, amelyek egy részt át tudnak vállalni az állami szférától, vagy önkormányzati szférától ezen a területen.
Én abban a reményben köszönöm meg szíves figyelmüket, hogy majd valamikor a végszavazásnál valamennyi parlamenti párt konszenzusával tudjuk ezt a törvényt megszavazni. Köszönöm szépen. (Taps.)