DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Választókerületemben, a Bács-Kiskun megyei 8. számú választókerületben a gyermekek oktatásával, nevelésével, szociális problémáival, valamint a gyámüggyel foglalkozó szakemberek körében felfokozott várakozás nyilvánul meg a gyermekek védelmérõl és gyámügyi igazgatásról szóló 3204. számú törvényjavaslat parlamenti tárgyalásával és várt elfogadásával kapcsolatban.
E várakozás nemcsak azért érthetõ, mert az állami gyermekmenhelyekrõl szóló 1901. évi VIII. törvénycikk óta nem született hazánkban a gyermekek védelmérõl és gyámügyi igazgatásról magas szintû szabályozás, hanem azért is, mert a gyökeresen változó gazdasági-társadalmi állapotunkban egyre égetõbbé vált a jövõnk zálogát képezõ gyermek- és ifjú korosztály jogainak megfogalmazását, érvényesítését és védelmét vélhetõen széles politikai és szakmai konszenzussal elfogadandó törvényben rögzíteni.
(19.00)
A jelen törvényjavaslattal a család-, a gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer valós reformja valósulhat meg, s talán jelentõsebb költségnövekedés nélkül mûködhet egyszerûbben, hatékonyabban, az állampolgári és gyermeki jogokat nem sértõen a gyermekek védelmét szolgáló szervezet. A törvényjavaslat összességében a társadalom, ezen belül és elsõdlegesen a gyermekek és a családok érdekeit szolgálja.
Az eddigi szabályozásban gyermekekrõl való állami gondoskodás volt az alapvetõ megoldási mód. Ez a veszélyeztetett gyermekekre terjed ki. Minden egyéb ellátást úgy tekintettek, mint aminek célja, hogy megelõzze a gyermekvédelmi gondoskodást kiváltó helyzeteket. A törvényjavaslat fordít ezen a viszonyon. Elsõsorban ahhoz nyújt segítséget, hogy a családok képesek legyenek felnevelni gyermekeiket. Másodsorban az a célja, hogy megelõzze a gyermekek ellátatlanságát, veszélyeztetettségét. Harmadsorban pedig - amikor kimerültek a fent említett lehetõségek - gyermekvédelmi gondoskodást biztosítson.
A törvénytervezet nemcsak a nemzetközi jogi és belsõ alkotmányos kötelezettségeink miatt, de a társadalmi változásokat követve az elavult, rossz hatásfokkal mûködõ, magas költségigényû intézményi, szervezeti és jogi rendszer helyett vállalkozott egy új, átfogó, korszerû ellátási rendszer kialakítására.
Ma Magyarországon a család-, gyermek- és ifjúsági védelemnek a rendszerét különbözõ jogszabályok tartalmazzák. A szociálpolitika fejlõdésével, melynek jogi alapját az 1993. évi III. törvény biztosítja, elindult egy szociális törvénykezési folyamat, melyben szerepet kap a gyermek is, hiszen a gyermek is jogalany, részese a mindenkire érvényes szociális rendszernek. Ugyanakkor a gyermeknek eltérõek a szükségletei, és a többi családtagtól elkülönülõ érdekei is vannak.
Megjelentek már eddig is olyan ellátások, amelyeket az állami gondoskodáson kívül is igénybe lehetett venni, illetve amelyek a hatósági gyermekvédelembõl kikerültek. Azonban az állami gondoskodás keretében és azon kívül megvalósuló ellátások és intézkedések nem illeszkednek kellõen egymáshoz, nem szervezõdnek eredményes folyamattá. A komplex, a családot támogató és családot helyettesítõ rendszerre vonatkozó részszabályok nem épülnek egymásra, nem alkotnak egységes rendszert.
Az elõttünk levõ törvénytervezet megoldást kínál a család- és gyermekvédelem területén, és ezzel párhuzamosan egyre erõteljesebben fogalmazódik meg mind a szociális igazgatás, mind a gyámügyi igazgatás korszerûsítésének igénye.
A szociális törvény módosításának folyamatában, valamint e tervezetben is szerepelnek javaslatok az új igazgatási szervezet kialakítására, hiszen a törvény-elõkészítõk is helyesen érzékelték, hogy a szociális és gyámügyi igazgatás szervezeti korszerûsítésének elmaradása ma már egyik akadályozó tényezõje a szociális ellátások átalakításának, a gyermekek személyi és vagyoni érdekvédelmi érvényesítésének, a gyámügyi igazgatási feladatok szakszerû ellátásának.
Victor Hugo szerint a család a társadalom kristálya. Találó és tömörségében is sokat kifejezõ ez a gondolat, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a jól mûködõ család szilárd és csillogóan szép alakzata az emberi közösségnek. A gyermekvédelem szakemberei, a törvény- elõkészítõk azt az alapelvet vezetik végig a törvénytervezeten, miszerint az emberi magatartás alapnormáit és értékeit igazán csak a családon belül lehet megtanulni. Csak az tud konfliktusmentesen beilleszkedni a társadalomba, aki családján belül ismeri meg a jót és a rosszat, a helyest és a helytelent. Másrészt éppen a jól mûködõ család az, amelytõl az egyén bármely élethelyzetében segítséget várhat.
A családi neveléshez szükséges segítséget elsõsorban az állam és az önkormányzat nyújthatja. Az ellátásokat a család általában önként veszi igénybe, a hatósági kényszer szükség szerinti legkisebb mértékû és csak akkor alkalmazható, ha a gyermek ellátást vagy védelmet igényel és a helyzet önkéntesen igénybe vett ellátásokkal nem orvosolható.
Fontos garanciális eleme a törvénytervezetnek, hogy a hatósági és segítõ funkciók szétválnak, az önkormányzat csak ellátást nyújthat, gyermekvédelmi döntést nem hozhat. Az önkormányzat a szolgáltató jellegû gyermekjóléti szolgálaton keresztül köteles szervezni a gyermekjóléti ellátást, s jogaira és érdekeire való tekintettel e rendszert oly módon teszi teljessé, hogy egyrészt segíti a családot a gyermek felnevelésében, másrészt védelmet biztosít a családból kiemelt gyermekek számára.
Egyet lehet tehát érteni a hosszú távon fenntartható családi típusú nevelésre orientált rendszer kialakításával, továbbá a preventív és a családba visszahelyezõ megoldások elõtérbe helyezésével. Ehhez azonban a feladatokat ellátó önkormányzati, állami és nem állami szervek, valamint a munkában részt vállalók hatékony együttmûködésének biztosítása szükségszerû.
A szabályozás minden települési önkormányzat számára kötelezõ feladatként írja elõ, hogy koncentrálja eddigi ellátó tevékenységeit, alakítsa ki saját gyermekjóléti rendszerét. Ez lehetõvé teszi, hogy a gyermekek szociális és mentális szükségleteinek veszélyeztetettsége idõben ismertté váljon, és a helyi alapellátás eszközeivel, illetve a helyi társadalmi erõk bevonásával hatékony megoldást kapjon.
A bevezetõmben jeleztem, hogy mennyire sürgetõ a változtatás igénye, mindezt a mindennapok gyakorlatával igyekszem bizonyítani. Szülõvárosom, egyben választókerületem központja Kiskunhalas, a város a készülõ törvény koncepciójának ismeretében, azzal összhangban vállalkozott egy új, átfogó, korszerû ellátási rendszer kialakítására, több területen modell értékû kidolgozásra és gyakorlati kipróbálásra.
1996-ban megtörtént városomban az egységes egészségvédelmi szolgálat kialakítása mind elhelyezés, mind szervezeti forma és munkaszervezés tekintetében. Így a védõnõi szolgálat színvonalas mûködéséhez szükséges feltételek adottá váltak, s elkülönítésre került a terhestanácsadás és csecsemõgondozás, szervezettebbé és átláthatóbbá vált a védõnõi tevékenység az egészségügyi alapellátásért felelõs önkormányzat részérõl.
Országosan új kezdeményezés a kisgyermekellátás feladatkörén belül a családi napközi. Magyarországon még kuriózumnak számít; e családi napközik hazai modelljének kidolgozását halasi szakemberek végezték. A világ számos országában a gyermeknevelést a mi bölcsõdéinkhez, óvodáinkhoz, iskolai napközinkhez hasonlító intézmények mellett kis, családias jellegû, a különbözõ igényekhez igazodó szolgáltatások segítik.
Kiskunhalason úgy tapasztaltuk, hogy az intézményes kisgyermekellátás mellett a családoknak igénye van választható, az eddigiektõl eltérõ napközbeni ellátási formára. Ezen igények kielégítésére alkalmasnak tartottuk a családi napközihálózat kiépítését, amely a legkisebb kortól kezdve az iskoláskor végéig biztosítja olyan gyermekek napközbeni elhelyezését, akiknek szülei különbözõ okok miatt a nap egy részében másra kívánják bízni gyermeküket.
A gyermekeket családi napköziben ellátó személy a szülõi gondoskodást helyettesíti, a nála elhelyezett bölcsõdés, óvodás és iskolás korú gyermekrõl való gondoskodása azonban nem pótolja az óvodai oktatással kapcsolatos funkciót, az iskolai korrepetálást és szakköri foglalkozásokat.
Kiskunhalason az országban elsõként alakultak családi napközik. Jelenleg hat családi napközi kapott mûködési engedélyt. Ma már ismert színfoltjai a város gyermekellátásának. A családi napköziket mûködtetõ vállalkozók mindegyike feladatvállalásra, ellátásra érett, kiegyensúlyozott, nyugodt személyiség, akik a rájuk bízott gyermekek mindennapi ellátását lelkiismeretesen végzik.
Tapasztalataim szerint a családi napközik elõnye, hogy kis számú igényt is ki tudnak elégíteni, rugalmasan tudják követni az idõszakonként változó igényeket, a helyi önkormányzat felügyeletével a szakmai elvárások és kritériumok alapján mûködnek, s nem utolsósorban munkalehetõséget is teremtenek a kisgyermekes anyáknak.
A kiskunhalasi modellkísérlet eredményeként az országban már több településen alakultak családi napközik. E modellkísérlet tapasztalatait az elmúlt év októberében Kiskunhalason megrendezett nemzetközi konferencián pozitívan értékelték a témában érintett szakemberek.
Kiskunhalas városban ugyancsak új kezdeményezés az úgynevezett önkormányzati pártfogói csoport létrehozása, mely a jelen törvénytervezet jóléti szolgálatának feladatait látja el. A csoport naprakész adatokkal rendelkezik a város veszélyeztetett családjairól, koordinálja a társadalmi segítõk, iskolai gyermekvédelmi felelõsök mindennapi munkáját, szervezi továbbképzésüket.
A csoport gyámhatósági kirendelés alapján ellátja a védõ-óvó felügyelet alá helyezett gyermekek, családok felügyeletét, kezdeményezi a különféle segélyezési formákat.
A csoport munkájába illeszkedik a pszichiáter tevékenysége és más, a családok segítségét célzó szolgáltatás.
A csoport egyéves tevékenysége jól példázza és bizonyítja a törvénytervezetnek azt a törekvését, miszerint mûködõképes lehet az úgynevezett többszereplõs gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer. Lehetséges az állampolgár, a munkahely, az iskola, a civil szféra, az önkormányzat és az állam egészséges együttmûködése.
A törvénytervezet megvalósíthatóságának sarkalatos pontja, hogy lesz-e elég szakképzett, újfajta szemlélettel rendelkezõ munkatárs, aki a gyermekvédelem különbözõ területén is meg tudja valósítani a törvényalkotók elképzeléseit, érvényt fog tudni szerezni a gyermekvédelmi törekvéseknek.
Fontos, hogy a szaktárca a gyermekvédelmi rendszerben dolgozók átképzését, alap- és posztgraduális képzését tervezze, anyagi és szakmai hátterét biztosítsa.
(19.10)
A gyermekvédelmi rendszer fontos kérdése volt - és a jövõben is lesz - a megfelelõ, sõt bátran mondhatjuk, speciális képzettséggel rendelkezõ szakemberek léte. Kiskunhalas város ennek az elvárásnak a jegyében, valamint felismerve, hogy napjainkban a felsõfokú szociális, mentálhigiénés szakképesítéssel rendelkezõ szakemberek iránt fokozott az igény, 1994-ben vállalta az egri Esterházy Károly Tanárképzõ Fõiskola kihelyezett tagozataként ötféléves másoddiplomás szociálpedagógus-képzés indítását. A szociálpedagógus másoddiplomás képzés jellege kettõs volt: egyrészt olyan szakemberek képzése, akik a szociálpolitikai rendszer különbözõ pontjain megfelelõ szaktudással, érett személyiséggel képesek arra, hogy segítsék a hozzájuk fordulókat, másrészt a képzés átképzés jellegével a felszabaduló pedagógus munkaerõ számára lehetõséget kíván teremteni az eredeti szakmai végzettséghez közeli tevékenység végzésére.
A szociálpedagógus szak 1995-ben kibõvült a kriminálpedagógusi szakkal, ami Európában is egyedülállónak mondható. 1996 õszétõl Kiskunhalas önkormányzata a Magyar Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szövetséggel, valamint a Pro Educatione Sociale Alapítvánnyal közösen kezdeményezõ szerepet vállalt abban, hogy a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara vállalja egy új típusú családvédelmi szakemberképzés beindítását, mindezt annak érdekében, hogy a reform szellemében átalakuló gyámügyi és szociális ügyintézés, valamint az új típusú családvédelmi munka színvonala javulhasson.
1996. december 21-én a felek között együttmûködési megállapodás született, miszerint a JATE Állam- és Jogtudományi Kara a szociális ellátás minõségének javítása, a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi munka színvonalának emelése és szakszerû életútfejlesztés elõsegítése érdekében tanszéki keretben kiépíti a családvédelmi, oktatási és tudományos bázisát, és vállalja az új típusú családvédelmi szakemberképzés gondozását. A kar családvédelmi tanszéke a civil szférával és az önkormányzattal együttmûködve kívánja kidolgozni a család-, gyermek- és ifjúságvédelem új törvényi elõírásainak megfelelõ képzés tartalmi rendszerét és oktatási módozatait.
Tisztelt Országgyûlés! A hozzászólásom elsõ mondataiban jelzett, a szakemberek részérõl meglévõ felfokozott várakozás nemcsak játék a szavakkal. A szociális ellátásban, gyermekvédelemben és gyámügyben tevékenykedõ, e munkát élethivatásul választó szakemberek eddig is lehetõségeik határát messze meghaladva, áldozatkészen és kezdeményezõen dolgoztak. Az álláspontjuk szerint szakmailag jól elõkészített törvénytervezet, finanszírozási oldalról is megerõsítve hosszú távra alkalmas terepet biztosíthat a még pontosabb, szervezettebb munkájukhoz, mely a társadalomban meglevõ akut szociális feszültségek ellenére a gyermekek egészséges fejlõdését segíteni tudja. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)