VANKÓ MAGDOLNA (MSZP): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen amennyire már mindenki elmondta elõttem - a képviselõtársak -, amirõl szerettem volna beszélni, végül is ebbe a két percbe belefér. Nagyon sokan beszéltek a prevencióról, és kevesebben említették meg az utógondozást ebben a törvényben. Azért üdvözlöm a 13. fejezet 91. §-át, mert ez az utógondozás intézményérõl szól. Az én körzetemben - Aszódon - olyan nevelõintézet van, amely tulajdonképpen bv, hiszen a Népjóléti Minisztérium 2. számú fiúnevelõ intézete.
Nagyon fontos az, hogy amikor ezeknek a fiatalkorúaknak lejár a büntetésük, lejár az az idejük, amit ott kell tölteniük, akkor nem lehet elengedni a kezüket, és egyszerûen kidobni õket az utcára - hogy majd csak lesz velük valami -, hanem olyan utógondozási alapítványokra van szükség, amelyek már részben megtörténtek. Két évvel ezelõtt már tárgyaltuk a javító-nevelõ intézetekrõl szóló törvényt. Meg kell engedni, biztosítani kell azt, hogy visszatérjenek a családba, illetve önálló családot alapítsanak.
Ebben a helyzetben inkább az önálló családalapításról van szó, hiszen ezek a fiatalkorúak, akik többek között Aszódon vannak, csak nevükben fiatalkorúak. Nagyon sokan úgy jönnek oda, hogy már egy-két gyerekük is van. Ezért nagyon fontos, hogy az önálló családalapításban segítse õket a kormány, többek között ez a törvény is. Az is üdvözlendõ dolog, hogy ebben szerepet vállalhatnak az egyházak, illetve különbözõ civil szervezetek.
Egy dologra szeretném még felhívni a figyelmet. Ezekben a javító- nevelõ intézetekben dolgozó pedagógusok régebben kiemelt fizetést kaptak. Ma már túlnyomórészt szakmaszeretetbõl vannak ott. Úgy gondolom, hogy egy ilyen nagyon lényeges és fontos munkára továbbra is szükség van, úgy, hogy ez a fizetésükben is meglátszódjék. Köszönöm szépen. (Taps.)