BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napirend utáni felszólalásom címét: "Miért kukoricázik a kormány a kukoricatermelõkkel?", nem véletlenül adtam. Az 1995-'96-os téli hónapok alatt százötven napig volt hó alatt az õszi vetés, s ennek következtében a búzavetés területének 30 százaléka vagy kifagyott vagy kipállott az összefüggõ hótakaró alatt. Ezért a gazdaságnak ki kellett tárcsázni a területeket, és ebbõl következett, hogy más tennivaló nem volt, mint hogy az említett területeket tavaszi gabonával és kukoricával kellett bevetni. Ezzel újabb költség sújtotta az amúgy is nehéz helyzetben lévõ gazdaságokat. Így aztán a kukorica 1996. évi vetésterülete 1 millió 53 ezer hektár volt.
A gazdaságok a jól elõkészített, tápanyaggal ellátott, jó talajmunkával ellátott vetésterületeken a hibrid vetõmagok legjobb minõségû és termésátlagú fajtáit idõben elvetették. Közben az elõírt technológiával kezdték ezen területek munkálatait: vegyszerezés, növényvédelem és gyomirtás.
Magyarországon a múlt évben elég csapadékos idõjárás volt, és az esõ majdnem mindig megjött akkor, amikor kellett, a gyökérzet megkapta a szükséges vizet, tápanyagot; s ezek következtében már a nyár közepén lehetett látni, hogy kukoricából rendkívül jó termés lesz, hiszen mindent megkapott, ami a növekedéséhez szükséges. Sok esetben a második csövek is kifejlõdtek. Így aztán az országban hektáronként átlag 5,6 tonna kukorica termett májusi morzsoltban, de tudok ennél magasabb átlagtermést is, például a balatonszabadi termelõszövetkezetben, ahol átlag 10 tonna feletti termés is volt. Így az ország összes területén kukoricából 5,9 millió tonna termett.
A termésbetakarításkor már jöttek a vevõk, a déli szomszédaink Horvátországból, Szlovéniából a nagy mennyiségû kukoricát vásárolni, igen kedvezõ árakon. Sajnos azonban a szakember kormány és annak tagjai, a Földmûvelésügyi Minisztérium nem engedélyezte az exportkivitelt. Abban az idõben jómagam is interpelláltam a Kisgazdapárt nevében. Sajnos, téves információt kaptam. Azt mondták, hogy nyitott kapukat döngetek; itt az államtitkár úr mondta. Pártom hónapokon keresztül kérte a minisztériumot az exportengedély kiadására.
Mivel mint somogyi paraszti képviselõ, jártam a vidéket, meggyõzõdtem arról, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium részérõl csúsztatás volt az engedély megadása. Tudvalevõleg csak azok kaptak kukoricára exportengedélyt, akiknek búzakvótájukból maradt engedélyük. Ez nagyon kevés mennyiségû volt, ugyanis azok a gazdaságok, amelyek már felhasználták a búzakvóta-kiviteli engedélyüket, már eleve kizártak lettek a kukoricaexportból. Mivel nem jött létre az exportkivitel, 1996-ban csak 100 ezer tonna kukorica talált gazdára. Déli szomszédaink nem tudták kivárni a magyar kukoricát, így tudomásom szerint az Amerikából hajón szállított kukoricát vették meg, és így feltöltötték raktáraikat. A magyar kukorica meg a raktárban maradt, magas tárolási költségekkel.
Tudjuk, hogy a rossz gazdaságpolitika, a nyomott sertéspiac miatt a gazdák levágták a tenyészállataikat, mert a sertéstartás veszteséges, nincs értelme veszteséggel tenyészteni. Ugyanígy a szarvasmarhatartás is veszteséges. Ezért a kormány rosszul mérte fel a belföldi kukoricafelhasználás mennyiségét, nem hozzáértõk, nem elõrelátók és nem kellõ tájékozottsággal tervezték meg az itthoni szükségletet. A jó gazdának, jó kereskedõnek tudnia kellett volna, hogy az árut akkor kell adni, amikor legjobb áron veszik. Tudták, hogy csodálatos nagy termés van, engedni kellett volna az exportot azonnal.
Most világviszonylatban is esett a takarmánykukorica ára. A gazdaságokat igen nagy veszteség éri: egyrészt a magas tárolási költség nyomja õket, másrészt nincs állat, ami felegye ezt a hatalmas mennyiséget. Így a gazdaságok a megtermelt árut nem tudják értékesíteni. Most a napokban megengedték ugyan a 200 ezer tonna exportkivitelt, azonban e tõzsdei napon nem volt kereslet. Rajtunk maradt 300-350 ezer tonna az országban, nem beszélve arról, hogy már 18 ezer forintra csökkent az ár tonnánként.
A piackutatóknak új vevõket kellene keresni. Az egyre nyomottabb nemzetközi árak viszont a mai hazai árak mellett meghiúsítják az eladásokat, sajnos. A Független Kisgazdapártnak meggyõzõdése - és már 89 éve hirdeti és tudja -, hogy a mezõgazdaság akkor mûködik gazdaságosan, ha egy adott szántóterülethez megfelelõ mennyiségû állatállomány van, vagyis ha a gazda a bõrével adja el a termését. A Független Kisgazdapárt a múlt évben többször figyelmeztette a kormányt, hogy az állattenyésztés veszélyben van, kivágják a tenyészállatokat. Sajnos süket fülekre talált. Nem biztosították az állattartóknak a piacot, sõt ellenkezõleg, külföldrõl hoztak be fagyasztott sertéseket, így aztán az állomány soha nem látott csökkenése következett be.
(19.40)
A Független Kisgazdapárt javasolja a kormánynak, hogy a most még meglévõ tenyészállat-állomány kivágását állítsák meg jó piacgazdasággal. A piackutatók pedig az ....... (?) piacon keressenek vevõket a takarmánykukoricának. Kérem a kormányt, hogy ne kukoricázzanak a kukoricatermelõkkel. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)