DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a jegyzõkönyv kedvéért, hogy ne maradjon szó nélkül ez a napirend utáni hozzászólás.
Tisztelt Barkóczy Gellért képviselõtársam beszélt itt állattartókról, kukoricatermelõkrõl, búzaállapotról, külföldrõl behozott sertéshúsról, úgyhogy nem nagyon tudtam hova tenni a mûfaját ennek a dolognak, hogy is jön a kukoricaszabályozás ehhez. Mert ha csak a kukoricatermelõkrõl beszélünk, akkor emlékezzen vissza: ön 1996 októberében mennyire aggódott, hogy milyen magas lesz a kukoricaár - 22-24 ezer forint körül volt akkor tonnánként -, aztán ha erre ráengedjük az exportot azonnal, akkor ugyan még talál piacokat, nem biztos, hogy ezen az áron, de a belföldi felvásárlás pont azoknak az állattartóknak, akikrõl ön is beszélt, nagyon nehézzé válik. Mert sajnos tény, hogy ebben az országban nagyon sok állattartó tart úgy fenn gazdaságot, hogy ahhoz a takarmánytermelõ területek nem párosulnak. Errõl nem tehetünk, nem így kellett volna a kárpótlást végrehajtani, ahogy sikeredett, de errõl sem a Kisgazdapárt, sem mi nem tehetünk, mert nem voltunk éppen akkor kormányon. Tehát figyelembe kell venni ezeket az adottságokat, és ennek kapcsán azokat a szabályozó rendszereket kell mûködtetni, amelyek részben biztosítják, hogy ezt a takarmánymennyiséget még viszonylag olcsó áron be tudja készíteni a raktárba az állattartó, és ezzel párhuzamosan mehet az export is.
De amikor önnek azt mondtam, hogy nyitott kapukat dönget, az arra vonatkozott, hogy akkor mi ezt a 360 ezer tonnányi kvótaátváltási engedélyt kiadtuk, és lássunk csodát: a 360 ezernek még a fele is alig ment ki a mai napig. Tehát egyszerûen nem volt igény. Pedig ez már november környékén volt, november-decemberben, amikor még nem volt az a szomszédainknál most jelzett konjunktúra a piacon az importõrök részérõl, ami a tengerentúli tengerinek a piacra juttatását ennyire megnehezíti, illetve a mi exportlehetõségünket is bekorlátozza.
Tehát amikor most kiadtuk ezt a 200 ezer tonnányi kiviteli engedélyt kukoricára és 40 tonnányi engedélyt az õrleményre, ennek 80 százalékát jegyezték le, de azt mondják az exportõrök, hogy még mindig túl magas a magyarországi kukoricaár ahhoz, hogy versenyképesen lehessen eladni, ha a szállítási költségeket és az egyéb, erre rárakódó járulékos költségeket is felszámolják. Ebben a helyzetben azt hiszem, hogy az a 600 ezer tonnányi kukoricafölösleg, amirõl beszéltünk, az - akár október-novemberben azon az áron, akár most ezen az áron - bizony a környezõ országokban, ahol a szállítási költség alacsonyabb, nehezen értékesíthetõ. A piacnak én sem vagyok híve, hogy... (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) ...Úgy tudom, nincs korlátozva az idõ.