Sasvári Szilárd Tartalom Elõzõ Következõ

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A múlt hét végén Lengyelországban megkezdõdött az 1984-ben meggyilkolt Jery Popieluszko katolikus pap boldoggá avatási eljárása. Gyilkosai, akik elképesztõ kegyetlenséggel végeztek a pappal - az egykori lengyel kommunista titkosszolgálat tagjai -, már mindannyian szabadlábon vannak. 14-25 évig terjedõ börtönre ítélték õket, de hárman már közkegyelemben részesültek, a negyedik pedig néhány héttel ezelõtt került feltételes szabadlábra.

Popieluszko atya a Huta Warszawa acélmû szolidaritás szakszervezetének káplánja volt, a Stanisaw-Kostka templomban teljesített szolgálatot. A plébánia felett védnökséget vállalt a kohó szolidaritás szakszervezete.

A rendkívüli állapot 1981. december 13-ai bevezetését követõen a munkások önkéntes testõrséget szerveztek mellé, ugyanis a bátor pap minden hónap utolsó vasárnapján, illetve a jelesebb nemzeti évfordulókon különleges nagymiséket tartott "Fohász a hazáért" címmel. Ezeken az eseményeken nemegyszer tízezrek jelentek meg, betöltve a templomkertet és az elõtte fekvõ teret. Popieluszko segélyakciókat szervezett az internáltak és családtagjaik számára, információszolgálatot tartott fenn a rendszer által elhallgatott hírek terjesztésére. Több ízben készítettek elõ vele szemben provokációt, de egyik sem járt sikerrel - testõrei, a huta munkásai meghiúsították ezeket.

A Jaruelski tábornok vezette "junta" szemében egyre kellemetlenebb szálkává vált a rettenthetetlen pap, akit semmilyen módon nem lehetett megfélemlíteni.

1984-ben a kommunista titkosszolgálat ügynökei elrabolták az akkor 35 éves papot, kegyetlenül megkínozták. Egyenként kitördelték az ujjait, gúzsba kötve, kipeckelt szájjal egy Polski Fiat gépkocsi csomagtartójában szállították, majd megkötözve, zsákot húzva a még élõ áldozat fejére egy víztározóba dobták, kolonccal a lábán.

A hatalom hosszú napokig eljátszotta, hogy mit sem tud a dologról, semmi köze hozzá. Kiszczak rendõrtábornok, belügyminiszter is ártatlan arccal mosta kezeit, aljas provokációnak minõsítve a titkosszolgálatok irányába felmerülõ gyanakvást.

Nem volt ezzel egyedül. Mi több, még a testvéri szocialista országok publicistáinak sorában is lelkes szerecsenmosdatókra talált. Szégyen, hogy magyar is akadt köztük. Az MSZP KB napilapjának varsói tudósítója egyenesen a Szolidaritást gyanúsította a pap elrablásával, azt sugallván, hogy a rendszerellenes szakszervezet így próbálja befeketíteni a szocialista hatalmat. Ez az ember ugyanannak a lapnak - azóta már országos napilapnak - a publicisztikai rovatvezetõje, aki eleddig soha senkitõl nem kért elnézést aljas cikkéért.

Aleksander Kwasniewski, a baloldali lengyel utódpártból a köztársasági elnöki székbe került politikus, aki egyébként a nyolcvanas években a Mieczysaw Rakowski vezette kommunista kormány ifjúságügyi minisztere volt, 1993-ban pártja, a Lengyelország Szoliáldemokráciája nevében legalább elnézést kért "a népköztársasági idõk bûneiért." Talán nem véletlen, hogy õ is a múlt szombatra idõzítette legutóbbi magyarázkodását. Az Adam Michnik vezette balliberális Gazeta Wyborcza e napon megjelent interjújában mintegy visszautal korábbi nyilatkozatára. Úgy véli, hogy a lengyel ellenzéket még most is túlságosan foglalkoztatja a politikai elszámoltatás ügye, holott a baloldal egyszer már bocsánatot kért a "népköztársasági idõszakért." Felháborodottan kifogásolja, hogy a jobboldal "csak azzal elégedne meg, ha a történelem szemétdombjára hajítanák a volt kommunistákat". Szerinte óriási hiba a korábban általa vezetett szociáldemokrata pártot az állampárt örökösének és utódjának minõsíteni, hiszen az SdRP a nulláról indult, s vált a legnagyobb politikai párttá Lengyelországban.

Múlt szombaton Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása ugyanabban a varsói Szent Szaniszló-Kosztka templomban mutatott be szentmisét Popieluszko atya boldoggá avatási eljárása kezdete alkalmából, ahol a mártír pap 1980-tól haláláig szolgált. A fõpap megbocsátásra és megbékélésre, de nem feledésre szólította a híveket.

Remélem azt, és õszintén remélem, hogy a róla elkészült filmet a magyar közszolgálati tévé a közeljövõben remélhetõleg fõmûsoridõben talán a képernyõre fogja tûzni.

Elgondolkodtató: a pap meggyilkolásában közvetlenül részt vett titkosszolgálati tiszteknek kellett csak felelniük a tettért. A felfelé vezetõ további szálakat akkor elvágták, pedig minden jel szerint tudott a tervrõl maga Kiszczak belügyminiszter is. Sem Jaruelskinek, sem egyetlen tábornokának, senki másnak nem kellett bíróság elé állnia ezért a gyilkosságért, de más hasonló ügyekért sem. A kommunista gyilkosságoknak általában nincs gazdájuk.

Nálunk egyetlen volt kommunista funkcionárius sem kért elnézést a népköztársasági idõszakért. Mi több, egyre gyakrabban annak eredményeirõl beszélnek. Én azt gondolom, hogy legalább a lengyel kommunistákról példát vehetne Horn Gyula úr pártja, amelyet vezére azzal "biztat", hogy "együtt viszik el a balhét." Köszönöm figyelmüket.

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage