DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Mivel legendásan lovagias SZDSZ-harcmodorban nevesíttettem egy olyan ügyben, amelybe - miként Poncius Pilátus a krédóba - valóban belekerültem; a megszólaló Kertész képviselõ úr ismereteinek a bõvítésére szeretnék egy-két kiegészítõ információt nyújtani.
Az a bizonyos marrakech-i megállapodás, amelyet az Antall-kormány nevében aláírtam 1994-ben hat és fél évi tárgyalás után; 1987-ben kezdõdött az úgynevezett uruguay-i round. Amikor az elkezdõdött, akkor már három éve folytak a tárgyalások, kicövekelt magyar érdekekkel, számokkal. Hadd jegyezzem meg tisztelt képviselõtársam ismereteinek a bõvítésére, hogy egy külgazdasági minisztérium Magyarországon és másutt nem alakítja az agrárpolitikát, nem jelöl ki különféle védettségi és támogatottsági mértékeket, és fõleg nem végez számításokat vagy ellenõriz számításokat, amelyeket egy más minisztérium végeztet el egy kutatóintézettel másfél-két év alatt. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Melyik kormány volt?)
Ha már a Külügyminisztérium egykori vezetõje a magyar miniszterelnök, õ is igazolhatja: ha a külügyminiszter aláír egy megállapodást, akkor abban a szaktárca által kidolgozott tárcapolitikai állásfoglalás nem ellenõrizhetõ. Ha ebben a kormányban, amely az SZDSZ és az MSZP kormánya, olyan illetékességek alakultak ki, hogy a külgazdasági vagy az ipari és kereskedelmi minisztérium (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) ellenõrizhet más tárcákban végzett munkát, akkor megértem azt a sok gondot, amely pillanatnyilag Magyarországon a kormányzati rendszer mûködésében mindenütt tettenérhetõ. (Taps az MDF, a Fidesz, a KDNP és az MDNP padsoraiban.)