DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Nem tudom, hogy a fejlett jogállamok ügyleti gyakorlatában elõfordul-e ez az úgynevezett zsebszerzõdés. Ez nálunk roppant divatos, sõt némi jogtörténeti múltra is visszatekinthet. A gyors változás jegyében a múltban is sûrûn születtek zsebszerzõdések államosított gyárakra, lakóházakra, majd a késõbbiek folyamán a lakás- és üdülõtulajdon-szerzési korlátozásnak a kijátszására - a kockázat néha még eredményesnek is bizonyult.
Ami azonban most a termõföldeknél mutatkozik, az már láthatóan ijesztõ méreteket ölt. A legóvatosabb becslések szerint is legalább 40 ezer hektár szántóföld van már zsebszerzõdéssel külföldi kézen az ország északnyugati szegletében, és a "kézen" kifejezés azért helytálló, mert a birtoklást a zsebszerzõdés fedezetéül szolgáló haszonbérleti szerzõdéssel biztosítják.
A tapasztalat szerint minden jelenségnek megvan az elõidézõ oka. Ha a zsebszerzõdések elszaporodásának a tényleges okát keresem, akkor nem nehéz megtalálni erre a kérdésre a választ. Már elõre kérem a másik oldalt, hogy lehetõleg ne tessenek kiabálni, hogy az ellenzék szándékosan konfrontál, csak tényeket szeretnék majd felsorolni, és arról már nem az ellenzék tehet, hogy a tények egyértelmûen a kormány felelõsségét bizonyítják, és a jelenlegi... (Közbeszólás a bal oldalon: Melyik kormányét?) ...útelzárások és zsebszerzõdések elszaporodása között is megállapítható a felelõsség súlyát növelõ összefüggés. Az adatok szerint a termõföldek 80 százaléka haszonbérlet útján hasznosított. Tehát a tulajdonosoknál elapadt a hagyományos termelõi kedv. De ez a mezõgazdaság helyzetének ismeretében szinte érthetõ is. Valójában a marha nálunk nem attól bús, hogy olcsóbb lett a marhahús, hiszen az életét valójában nem a hízott állapotban történt levágás közvetlen veszélye, hanem inkább az éhhalál fenyegeti, hogy nem érdemes etetni és tartani.
A kormányok a világ minden táján elég bõkezûen támogatják a mezõgazdaságot. Viszont a népszerûsített felosztó-kirovó fogalompárból úgy látszik, nálunk inkább a kirovás áll közel a kormány szívéhez.
1996 végén kétségtelenül a jogalkotás bõkezû volt. Megjelentek a jogszabályok az egyes agrárgazdasági célok költségvetési támogatási rendjérõl. Tehát a téli lámpafénynél van mit olvasni és böngészgetni, hogy milyen úton-módon és igazolásokkal lehet például a tenyészkan utáni 105-110 indexpont szerinti, egyenként 10 ezer forint összegû normatív támogatáshoz hozzájutni. Csakhogy az egész rendszer kissé akadozva és nyögvenyelõsen mûködik.
Ugyanez nem mondható el a zsebbe nyúló szabályozásokról, az adóterhek és járulékok emelésérõl, a korábbi kedvezmények megvonásáról, ahol most már többek között a tejfel, a túró, a füstöltáru, még a bor elõállítása is karanténba kerül. A termelõ viszont örüljön annak, hogy évi 50 ezer, illetve állítólag most már 250 ezer forint évi összeg erejéig tehermentesen ehet, ihat és vidámkodhat. Ha nem akar kiskaput keresni, hanem szabályosan, jogkövetõ módon, a nagykapun keresztül akar közlekedni, akkor vegyen igénybe egy számítógéppel felszerelt szakértõt, hiszen nagy jövedelmébõl nyilván erre is telik.
Én kérdezem, hogy vajon miért nem teremti meg a kormány az agrártámogatás hatékonyan mûködõ - tehát mûködõ - rendszerét. Csökkenti a falun élõkre nehezedõ terheket, és nem magyarázza meg érthetõen a zsebszerzõdõknek, hogy ne bízzanak a tulajdonszerzési korlátozásnak a feloldásában, hiszen az általunk aláírt európai megállapodás örökös kivételi listáján ott szerepel a föld és természeti erõforrások tulajdona és eladása, tehát a csatlakozás esetén sem kell feloldanunk a tulajdonszerzési tilalmat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)