DR. NAGY FRIGYES földmûvelésügyi miniszter, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hazánkban mintegy 140 ezer hektár kiterjedésû természetes vízen folytatnak kereskedelmi célú és szabadidõs halászatot. Ebbõl 30 ezer hektár kiterjedésû vízterületet kizárólag szabadidõs halászatra, horgászatra hasznosítanak. Az ország mintegy 24 ezer hektárnyi mesterséges halastó területe az étkezési célokat szolgáló hal megtermelése mellett a természetes vizek halutánpótlásában is meghatározó szerepet játszik. Az állampolgárok évente mintegy 360 ezer állami horgászjegy kiadását igénylik, és 3200 személy folytat fõ tevékenységként, valamint jövedelemkiegészítés céljából halászati tevékenységet. E számok azt jelentik, hogy ha háromfõs családokat veszünk alapul, a lakosságnak körülbel 10 százaléka érdekelt a halászati jog egyértelmû, hosszú távú szabályozásában. A hosszú távú és egyértelmû szabályozás lehetõvé teszi a halászok és horgászok eddigi tevékenységének zavartalan folytatását és továbbfejlesztését. Ugyanakkor a törvényjavaslatban foglalt garanciák eloszlatják a halászok és horgászok körében az utóbbi években kialakult bizonytalanságot azzal kapcsolatban, hogy a halászati jog tulajdonosának esetleges változása eddigi ráfordításai elvesztésével járhat.
A horgászat napjainkban Magyarországon - hasonlóan az iparilag fejlett országok többségéhez - az egyik legjelentõsebb aktív szabadidõs tevékenységnek számít. E tevékenység jelentõségét nemcsak az határozza meg, hogy az állampolgárok pihenési lehetõséget találnak a vízpartokon, hanem a hozzá kapcsolódó gazdasági érdekek is. A horgászat a kereskedelem, az idegenforgalom több területén is milliárdos jövedelmet állít elõ a nemzetgazdaságnak, ugyanakkor munkahelyeket teremt és tart fenn.
Tisztelt Képviselõtársaim! A halászatról és a horgászatról szóló törvény kapcsán feltétlenül beszélni kell a szabályozás nemzetközi vonatkozásairól. Ha figyelemmel kísértük az Európai Közösség bõvülési folyamatát, megállapíthattuk, hogy a halászat kérdése rendkívül érzékeny terület, mely gondot jelentett Spanyolország felvételekor, és egyike volt a norvég csatlakozást elvetõ népszavazás indítékainak. Az Unió a tengeri halászatot szabályozza, ugyanakkor a belvízi halászat területén egységes elvek érvényesítését várja el a tagországoktól. Ezek az egységes elvek a hal és élõhelyének védelmére vonatkoznak, a konkrét szabályozási mód azonban országonként és a szövetségi berendezkedésû országokban - mint Németország, Olaszország, Ausztria - tartományonként is eltérõ lehet. A halászat joga ugyan mindenütt a vízterületek tulajdonjogához kötõdik, a tulajdonosok azonban e jogukkal csak korlátozottan élhetnek. Az egymással összefüggõ vízrendszerekben a halállományt egységes szabályok védik, hiszen a hal szaporodása és táplálkozása érdekében vándorol, és vándorlása közben nem tiszteli a tulajdonhatárokat. Csak az egységes védelem biztosíthatja az állományok védelmét és folyamatos megújulását, mely elengedhetetlen mind a halászati és horgászati hasznosítás, mind a biológiai sokféleség fenntartása szempontjából.
Itt kívánom megjegyezni, hogy az európaitól eltérõ a belvízi halászat szabályozásának amerikai modellje. Az Egyesült Államokban valamennyi vízterület halászati joga egységesen állami tulajdonban van. A magántulajdonosok csak a földterületükkel határos vizek megközelítésébe szólhatnak bele. Az állam a halászati jogot nem engedi át hasznosítónak, hanem egy egységes szervezet útján minden részletében maga szabályozza és hasznosítja.
Magyarország a halállományok védelmére és biológiai sokféleségének fenntartására vonatkozó elvek elfogadását és jogszabályi érvényesítését már akkor deklarálta, amikor az Európa Tanácsba felvételt nyert. A jelen törvényjavaslat elfogadása esetén a hal védelmét törvényi szintre emeli. A halászatról és a horgászatról szóló törvényjavaslat szakmai elõkészítése során elsõsorban az osztrák és az olasz tartományi törvényeket, valamint egy Unión kívüli ország, Svájc hasonló szabályozását is figyelembe vettük. A javaslat szakmai elõkészítésébe az európai gyakorlatnak megfelelõen folyamatosan bevontuk a halászat és horgászat legfontosabb érdek-képviseleti szerveit, így a Haltermelõk Országos Szövetségét és a Magyar Országos Horgász Szövetséget. E szervezeteknek lehetõségük volt álláspontjuk kifejtésére az Országgyûlés mezõgazdasági bizottságának a törvényjavaslattal foglalkozó ülésén is.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslatról jelenlegi formájában elmondhatjuk, hogy összhangban áll az Unió tagországainak szabályozásával, csatlakozásunk idején nem fog jogharmonizációs problémákat felvetni.
Jelenleg a halászat törvényi szintû szabályozásával nem rendelkezünk. A kérdést a halászatról szóló '77. évi 30. számú törvényerejû rendelet szûk terjedelemben, mindössze néhány paragrafusban szabályozza. A halászattal összefüggõ részletes szabályokat csak miniszteri szintû rendelet tartalmazza. A halászati jog állami tulajdonának alapelve mellett a törvényerejû rendelet csupán deklarálta azt, hogy az állampolgárt a tulajdonában lévõ vízen megilleti a halászat joga, és nyitva hagyta azt a kérdést, hogy hogyan érvényesítheti ezt a magántulajdonos a gyakorlatban. A törvényerejû rendelet hatálybalépésekor a termõföldek és vizek állami tulajdona volt a jellemzõ, ezért annak szabályozása is fõként az állami használati jogra irányult. Az állam halászati jogának hasznosítása központi hatósági elosztással történt, állami vállalatok, költségvetési szervek, szövetkezetek vagy horgászati érdek-képviseleti szervek javára. A horgászegyesületek önállóan csak a törvényerejû rendelet 1992. évi módosítását követõen juthattak halászati joghoz.
Tisztelt Képviselõtársaim! A földtulajdonviszonyok átalakulásával az egyes állami tulajdonú vízfolyások, tavak, holtágak önkormányzati tulajdonba adásával, a polgári törvénykönyvnek az egyes állami tulajdonú vizek forgalomképtelenségére vonatkozó rendelkezése feloldásával már nem egyeztethetõ össze az, hogy a vízterület tulajdonosa a hatósági elosztástól függõen gyakorolja a halászati jogot. A halászati jog szabályozása olyan, az európai jogrendszerek szabályozásához igazodó, minõségi változtatást igényel, amely már megfelel az átalakult társadalmi-gazdasági viszonyoknak, és piacgazdasági alapokon versenyfeltételeket teremt a halgazdálkodás lehetséges szereplõi számára, ugyanakkor biztosítja az élõhelyre jellemzõ korú és állapotú halállomány fennmaradását is.
(17.40)
Az új halászati szabályozásnak - a jelenlegitõl eltérõen - ki kell terjednie valamennyi hazai vízen folytatható természetes vízi halászati, szabadidõs halászati, horgászati és haltermelési tevékenységre. A halászatról és a horgászatról szóló törvényjavaslat új alapokra helyezve állapítja meg a halászati jog tartalmát, és mint vagyonértékû jogot, a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan részévé teszi. Ez nem a vadászati jog analógiáját jelenti, mert már jóval korábban az elsõ hazai halászati törvény, az 1888. évi XIX. törvénycikk és a módosításáról szóló 1925. évi XLIII. törvénycikk is úgy rendelkezett, hogy a halászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan tartozékát képezi, és a meder tulajdonosát illeti.
Tisztelt Országgyûlés! A javaslat szerint tehát a halászati jog a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan része. Amennyiben a halászati vízterületnek több tulajdonosa van, a tulajdonosok az úgynevezett társult halászati jog gyakorlására a törvény erejénél fogva jogközösséget alkotnak. E jogközösségre a javaslat - néhány eltéréssel - a polgári törvénykönyv közös tulajdonra vonatkozó szabályait hívja segítségül. A polgári törvénykönyv alapján például valamennyi tulajdonos egyhangú határozata alapján van lehetõség az egész vízterület hasznosítására. A javaslat az okszerû halgazdálkodás érdekében e merev szabályt akként oldja, hogy beéri a tulajdonosoknak a vízterület tulajdoni hányada arányában számított 51 százalékos többségével a halászati jog hasznosítására vonatkozó döntések meghozatalakor.
A kisebbség számára természetesen lehetõség van a bírói jogorvoslat igénybevételére. A javaslat ökológiai és a horgászok érdekeit szem elõtt tartó megfontolásából kivételt tartalmaz a halászati jog tulajdonát illetõen a kavicsbányatavak és a holtágak esetén, mert a víz tulajdoni helyzetétõl függetlenül az állam tulajdonába rendeli a halászati jogot. Ez a rendelkezés nem érinti a jelenleg már magántulajdonban lévõ vízen halászati joggal bíró tulajdonosokat.
A javaslat megszünteti a halászati jog hasznosításának hatósági átengedését, a hasznosításról a tulajdonos határozhat. A tulajdonos számára új jogintézményként lehetõvé válik a halászati jog haszonbérbeadás útján való hasznosítása.
A magyar államot mint tulajdonost megilletõ önálló halászati jog gyakorlása is haszonbérbeadással történik. A magyar államot megilletõ önálló halászati jog gyakorlásáról a földmûvelésügyi miniszter az érintett miniszterekkel egyetértésben rendelkezhet. Az állami halászati vízterületeken a haszonbérlõt nyilvánosan meghirdetett pályázatokra benyújtott pályázati kérelmek alapján választjuk majd ki. A halászati jogok gyakorlásával kapcsolatos jogok és kötelezettségek teljesítéséért a halászati vízterület tulajdonosa, illetve - ha a tulajdonos a halászati jogát haszonbérbe adja - a haszonbérlõ felel. A halászati hatóság ellenõrzi a jogosultak által más személyek részére nyújtott halászati, horgászati területi engedélyek kiadását, a halászati vízterületen végzett telepítéseket, a kifogott hal mennyiségét és fajta szerinti összetételét, illetve a halgazdálkodási terv készítésére kötelezés esetén annak megvalósítását.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az állam megváltozott szerepében a hatósági ellenõrzés, valamint az állami támogatások eszközével érvényesítheti a hal és élõhelyének védelme, az egymással összefüggõ halászati vízterületeken folyó halgazdálkodás, valamint a halászati, horgászati tevékenységének eddiginél jobb összehangolását. A természet védelmérõl szóló törvény elvárásainak megfelelõen a szabályozásban fontos szerepet kap a hal és életközösségének, valamint élõhelyének védelme, figyelemmel annak ökológiai fontosságára is. A halászati vízterület tulajdonosa számára a hal és élõhelyének védelmére vonatkozó elõírások betartása kötelezõ. A hagyományos természetes vízi halászat helyébe új, a tudatos környezetgazdálkodás integráns részét képezõ halászati tevékenységnek kell lépnie.
A javaslat a hatósági ellenõrzés szigorítása és hatékonyságának növelése érdekében felhatalmazást ad a halászati felügyelõk részére halgazdálkodási és halvédelmi bírság kiszabására. A halászati hatóság jogosítványainak kiterjesztésére tekintettel az egyes szabálysértésekrõl szóló kormányrendeletben foglalt jogosulatlan halászatra és horgászatra, valamint a halgazdálkodási érdek veszélyeztetésére vonatkozó rendelkezések fenntartása szükségtelen. A javaslat átmeneti rendelkezései lehetõvé teszik - a halászati jog tulajdonának változtatására tekintettel - az átmeneti idõben való felkészülést, a jelenlegi és jövõbeni halászati jogot gyakorlók az új halászati törvényben foglaltak alapján megállapodhatnak a halászat, horgászat feltételeiben. Ezt szolgálja a jelenlegi több százezer horgász érdeke.
A halászati tevékenység szakszerûségének fenntartása továbbra is megkívánja a jelentõs vízterületek esetén ötéves halgazdálkodási terv készítésének kötelezettségét, és ezáltal a telepítésre, a vízinövény- és víziállat-állomány fenntartására, a vízminõség védelmére vonatkozó elõírások hatósági ellenõrzését. Az Országgyûlés által már elfogadott erdõtörvény és vadásztörvény is kötelezi az erdõ tulajdonosát, illetve a vadászat jogosultját az erdõterv, illetve a vadgazdálkodási terv készítésére. A halgazdálkodási terv elõírása összhangban van e törvények nyitott üzemekre vonatkozó rendelkezéseivel. A javaslatot az Országgyûlés környezetvédelmi és mezõgazdasági bizottsága is megtárgyalta.
Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot az elõzõekben elmondottak alapján is támogatni szíveskedjenek. Megköszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)