DR. DANIS GYÖRGY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van egy olyan magyar halászeszköz, amelyet a dunai és a tiszai halászok nagyon régóta használnak: egy fakeretre erõsített hármas háló, kecének hívják; a középsõ háló sûrûbb, az a léhés; két oldalt a két tükör; s alul ezt az egészet egy ín, az alsó ín zárja.
(18.00)
Kétoldalt súly van rajta, kötélen engedik le folyóvizekbe. Nagyon szép halászati mód. Az alsó ínra általában lólábszárcsontot kötnek, excentrikusan, hogy ahogy vontatódik, verje ki a halat a lyukból. Fantasztikus módon, ugyanilyen halászeszközt a Volga mellékfolyóinál, az Okánál és a Kámánál találtak, ugyanazzal a szisztémával, ugyanoda csomózva. Döbbenetes a dolog, a régészeti és az egyéb nyelvi emlékeink mellett egy bizonyíték arra, hogy a magyar halászatnak milyen történelmi tradíciói vannak. Herman Ottó ugyanerrõl az eszközrõl mint több száz éve a Tisza és a Duna mentén használt halászeszközrõl ír.
Ha halászati törvényrõl beszélünk, ezzel kezdünk, akkor nem árt ezzel a kis kedves dologgal foglalkozni, hisz valóban ezeréves hagyományai vannak a magyar halászatnak. Miniszter úr expozéjában elmondta, hogy ez nagyon vékonyan volt törvényileg szabályozva, igazából rendeletek szabályozták ezt a kérdést, és nagyon örülök, hogy elérkezett az a pillanat, amikor a magyar parlament törvényként fogja szabályozni.
Hány embert érint a törvény? Miniszter úr errõl is szólt. A 330 ezres magyar horgásztársadalom, amelynek huszon- vagy harminc éve már én is tagja vagyok, nagyon nagy szám, családtagjaikkal együtt közel egymillió ember. Nekem nem 3200 halászatban dolgozóról van információm, hanem 6000-rõl, akik közül a feldolgozásban, a kereskedelemben, egyebekben dolgoznak a halászattal kapcsolatban. Tehát ez sem kis szám.
A Duna és a Tisza mentén nagyon régi halászdinasztiák vannak régi eszközökkel, a meglevõ halállomány biztosítja még most is a kenyerüket; úgyhogy Magyarországon ez egy nagyon érdekes színfolt, nagyon sajnálatos, hogy a közvélemény igazán keveset tud róla.
A halászat, a halastavak, a halászati üzemek a magyar agrártevékenység igen fontos részei. Az ország történelmében a halászat mindig is egy fontos népélelmezési tevékenység volt, a múlt századi folyószabályozásokból, a halban bõséges folyóvizeinkbõl és a tavasszal kimaradt kiöntések halaiból ez bõségesen elég volt. A múlt század végén kezdõdött a nagy magyar halastórendszerek megteremtése, ez a magyar agrárágazatnak egy nagyon fontos és jól dolgozó része; mindenki bizonyára hallott a biharugrai, a hortobágyi, a gyomaendrõdi vagy más halastórendszerekrõl. Fontos az agrárfejlesztés témájában errõl szólni, fontos ennek exportképességét növelni, és a miniszteri expozéban elhangzott az Európához való csatlakozás lehetõségénél, hogy igazán nagy korlátok, nagy kvótarendszerek, hasonlóan az agrárium más részéhez, nem lettek beépítve, lehet, hogy vannak olyan lehetõségeink, amivel élni kell.
A törvény megszületését már az elõzõ ciklusban is vártuk. Az elõzõ kormányzatnak a tervei között szerepelt a halászati törvény, azonban sem erre, sem a természetvédelmi és egyéb törvényekre nem került sor. 1995-96-ban több változatot, tehát a MOHOSZ által ismert változatot már megtaláltuk, azután a múlt évben a tárca és különbözõ érdekképviseleti szervek képviselõivel egyeztetések sorozata kezdõdött meg.
A törvény nagyon jól kiérlelt, jól megszerkesztett, és bizonyára beleillik a természetvédelemmel és egyéb természettel foglalkozó törvényeink sorozatába, bár komplexitása miatt - ugyanúgy, mint a vadászati törvénnyel kapcsolatban - várható, hogy több ponton vita lesz. Ezek a viták az én véleményem szerint nem elsõsorban politikai természetûek lesznek, hanem sokkal inkább szakmailag fogunk érvelni azok, akik hozzászólunk, és én bízom abban, hogy a parlament végül is, akármilyen viták után is, nagy konszenzussal fogja ezt a törvényt is szentesíteni, mint az elõzõeket.
Tehát az említett törvények - a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvény, a természetvédelmi törvény, az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvény - után a halászatról és horgászatról szóló törvény, úgy érzem, lezár egy nagyon fontos törvényalkotó ciklust. Ezeken a törvényeken az ökológiai szemlélet húzódik mindenütt végig. Én úgy érzem, ennek a parlamenti ciklusnak a közös jó munkáját fémjelezni fogják ezek a törvények.
Tisztelt Ház! Vizsgáljuk meg konkrétan, hogy minek kell ezeknek a törvényeknek eleget tenni! Egyszerre kell eleget tenni a már említett ökológiai szemléletnek. Mirõl beszélünk? Természeti értékeink legteljesebb és legjobb megóvása és a természetbe való beavatkozás a lehetõ legkisebb természeti kár okozásával járjon csak. Erre a nézõpontra a továbbiakban még visszatérek. A miniszteri expozéból is emlékszünk a mondatra, hogy az Európához való csatlakozás feltételeként írták a biodiverzitás õrzését és a hal élõhelyének és magának a halnak a védelmét mint preferált, fontos prioritást.
Azután eleget kell tenni egyszerre annak, hogy halászati gazdasági egységeink mint termelõ egységek folyamatosan mûködjenek, az Íj tulajdonosok jól éljenek ezzel a gazdálkodási lehetõséggel; de ugyanakkor biztosítani kell azt is, hogy a mostani jogosultságok ne legyenek olyan privilégiumok, hogy új tulajdonosok ne tudjanak ebbe belépni. Nagyon kell vigyázni, hogy ne legyen az a helyzet, hogy nem érvényesül a piac, nem érvényesül azoknak a szándéka, akik beruházni szeretnének.
A törvénynek eleget kell tenni a halállomány védelmérõl szóló elõírásoknak. Nagyon sok probléma van ezzel kapcsolatosan. Az elmúlt 30-40 év alatt zajlott le Magyarországon a természetes folyóvizeink - elsõsorban a Duna, kisebb részben a Tisza, a Körösök megint jobban, a Dráva és a Rába kevésbé - ipari elszennyezõdése. Csökkent a halgazdagsága a vizeinknek. Ezután természetesen nem a halászati törvény körébe tartozik ezeknek a problémáknak a megoldása, azonban a halászati törvénynek figyelemmel kell lenni a károkozóra, a károkozó mûködése közben elõálló nagy mértékû halpusztulásra. És hiányolom egy kissé, hogy ezt a halászati törvény nem foglalkozott egy kicsit ezzel az üggyel keményebben.
Mindössze csak azt akarom érzékeltetni, hogy nyilvánvaló, ha egy vízben halpusztulás van, legyen az folyó vagy tó, akkor a haltetemekbõl megállapítják, mennyi hal pusztult el, azután ennek van egy eltakarítási költsége, egy kiszámítható költsége, hogy mennyibe kerül ezt majd újratelepíteni, és esetleg milyen szaporulatnál állt meg a probléma. De igazából itt nagyon bonyolult a kérdés. Ugyanis például olyan típusú szennyezõdésnél, amikor pakurát engednek a folyóvízbe, és az lejön, és a TV-Híradóban látjuk, hogy azt valahogy összeszedik, igen ám, csak ottmarad az iszapban, és a téli szennyezésnél nem oldódik, de a nyári felmelegedõ vizeknél hosszan fejti ki a hatását, és pusztítja az ivadékot, pusztítja a hal táplálékát, pusztítja az ökológiai láncot, a zooplantonokat, a fitoplanktonokat, tehát a hal táplálkozási láncába beavatkozik.
(18.10)
Ezért nagyon aggályosnak érzem azt, hogy a szennyvíztisztítók felelõtlenségbõl és a gyenge gazdasági helyzetbõl adódó hiánya miatt, sajnos, ez a nemzeti kincsünk károsodik. Erre a törvény nem igazán figyelt oda.
A törvénynek eleget kell tennie a horgászati lehetõségek tágításának. Ez a 330 vagy 360 ezres szám az elmúlt 15-20 év hosszú expanzív fejlõdésének eredménye. Várható, hogy ez a szám tovább fog növekedni. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a horgászati lehetõségeket az új halászati törvény ne csökkentse, és próbáljon minél több olyan helyet biztosítani, ahol horgászok nagy száma nyugodtan tud hódolni a szenvedélyének.
A magyar idegenforgalom nagyon jelentõs szegmense a falusi turizmus, ezen belül a horgászturizmus. A Tisza mellett szabályosan egy pár község most már gyakorlatilag ebbõl él - kis túlzással ezt is el lehet mondani -, ugyanakkor számtalanszor halljuk a balatoni idegenforgalmi szakemberek panaszkodását, hogy a forgalmuk, sajnos, azért csökkent, mert a Balaton halállománya nagyon csökkent, és mint horgászcél, nem elég vonzó.
A következõkben a törvényjavaslattal kapcsolatban azzal foglalkoznék, hogy mik azok a témák, amelyekrõl - az én megérzésem, elgondolásom szerint - nagyobb vita várható. Az elsõ mindjárt - amirõl már valamit szóltam - az ökoszemlélet erõsítése. A törvényjavaslaton végigvonul az a szemlélet, mely szerint az állami tulajdonú vizeket tekintve - függetlenül attól, hogy az természetes vagy mesterséges - mi a vizek rendeltetése, milyen célból hozták létre a mesterséges vizeket, valamint milyen forrásból finanszírozzák azok fenntartását. A törvényjavaslat úgy tekinti a halászat és a horgászat, tehát együttesen a halgazdálkodás folytatását, hogy az független a vízterület rendeltetésétõl, üzemeltetésétõl, a jövõbeni értékek és minõségek alakulásától.
Itt példának a Tisza-tavat hozom fel, amely nagyon komplex módon jelzi ezt a problémát. Mik a Tisza-tó hasznosítási értékei? Természetesen a halászat, a horgászat, a horgászturizmus, azonkívül a vadászat. A Tisza-tónak egy jelentõs része nemzeti park, európai hírû botanikai és ornitológiai értékekkel. A Tisza-tó egy rekreációs központ lett, ahol az Alföld egyik legnagyobb vendégforgalmát hozó strand, fürdõ, csónakázó- és kirándulóhely található.
Szükségesnek vélem kimondani azt, hogy az állami vízterületeken - természetes vizek esetében - a halgazdálkodást úgy kell folytatni, hogy az segítse elõ a vízterületek elsõdleges, illetve komplex rendeltetésének megfelelõ ökológiai célállapot fenntartását, illetve kialakítását. A törvénynek, mint az elõzõen meghozottaknak, biztosítania kell az élõhelyek biológiai sokféleségének megõrzését és védelmét. A törvénynek célja legyen az, hogy egy adott vízterületnek növekedjenek, de semmiképpen ne csökkenjenek az ökológiai és az ökonómiai összértékei.
A második ilyen téma - amellyel kapcsolatban úgy érzem, hogy vita lesz - a tulajdonviszonyok kérdése. Nem akarok szólni az egész törvénytervezetrõl, hanem csak kiemeltem egy pár problémásnak ítélt részt. Általánosságban javasolható, hogy a haszonbérbeadást a vadászati törvényhez hasonlóan kellene szabályozni. Ezt megfontolásra ajánlom. Mint az adott vízterület tulajdonosa rendelkezzen a joggal. Megfontolandó az is, hogy a tulajdonjogokat a kincstár gyakorolja, vagy pedig a törvényjavaslat szerint az FM-tárca vezetõje. Ha a tulajdonoshoz kötõdik a haszonbérbeadás joga, akkor ez természetesen gyakorlatilag az államé lesz. A tulajdonosnak - a magyar államnak - ilyen esetben el kell döntenie, hogy az állami vizeken a halgazdálkodásnak elsõsorban milyen célokat kell szolgálnia, s ennek megfelelõen kell kialakítani a szabályozást.
Különösen hangsúlyoznám, hogy az ökológiai célokkal összhangban a horgászat feltételeit kellene sok helyen - elsõsorban erre alkalmas állami vizeken - megteremteni, ugyanakkor az idegenforgalom, nevezetesen a falusi turizmus fejlõdését közvetlenül elõsegíteni. Összegezve: így felértékelõdne egy ilyen vízterület. Természetesen ilyen helyen a halászatnak is meg volna a megfelelõ része a tó vagy a víz hasznosításából. A holtágak esetében valóban akkor fog beindulni megfelelõ rehabilitációs program, ha a halászat jogát és a holtág tulajdonjogát egyesítjük.
Aztán egy másik dolog, amelyrõl szólni kell: az öntözõcsatornák halászati hasznosítása is esetleg vitás lehet. Az öntözõcsatornákat teljes egészében a vízhasználó üzemek tartják fenn, de a csatorna halászati joga feletti rendelkezést az FM magához vonja. Egy más példa: bizonyos öntõzõ- és belvízcsatornák esetén a növényevõ halakkal végzett gaztalanítás költsége a mechanikai gaztalanítás költségének törtrésze. Erre számos kísérleti és gyakorlati példa van.
Amennyiben a halászati joggal nem a csatorna üzemeltetõje vagy kezelõje rendelkezik, e lehetõséggel nem tud élni, mert a hal abban a pillanatban a halászati jog gyakorlójáé lesz, amikor a vízbe betelepíti. Ez azt jelenti, hogy ezt a halászati jog gyakorlója ezt lehalászhatja. Ennek szabályozását meg kell gondolni.
A következõ a halvédelem. A mezõgazdasági bizottság állásfoglalását ismertetõ Orosz Sándor képviselõtársam is kitért rá, és miniszter úr is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ez az ország közvéleményét erõsen irritálja; nemcsak a halvédelem, hanem a vadvédelem, ugyanúgy az erdõbõl történõ falopások ügye is. A közvélemény meg van gyõzõdve arról - és joggal -, hogy ez igazából nincs rendesen szankcionálva, nincs elrettentõ ereje. Akit tetten érnek, az nem kap olyan büntetést, amely az okozott kárral arányos. A büntetés mértékének növelésében különösen az orvhorgászathoz és orvhalászathoz használt eszközök, valamint az ezek által kiemelt halak tárolásához és szállításához használt eszközök lefoglalásának lehetõségét emlegetik sokan. Nyilvánvaló, hogy elértünk egy olyan kérdéskört, amelyet nem ennek a törvénynek kell szabályoznia.
Tudomásom szerint elõkészületben van egy, a mezõõrök, halõrök és egyéb természetõrök munkáját, tevékenységét szabályozó, kiterjesztõ törvényjavaslat. Mindenesetre a halászati törvény kapcsán célszerûnek érzem, hogy fogalmazzuk meg mi is, amit gondolunk róla. Esetleg egy ottani törvény fogja ezt véglegesen szabályozni. Természetesen azzal egyetértek, hogy arányosítani kell a pénzbüntetéseket. A törvénytervezetben írt 1000-10 000 forint közötti összeg emelését tartom célszerûnek én is.
A következõ kérdés az átmeneti idõ kérdése, amely - úgy érzem - vitát fog okozni. A törvénytervezet a jelenlegi állapot hosszú távú konzerválására törekszik. Amíg a mostani halászati jog tulajdonosa marad birtokon belül, az új jogosulttal nem történik meg az elszámolás. Ezzel a ponttal gyakorlatilag biztosítani lehet azt - figyelembe véve a magyar bírósági gyakorlatot -, hogy a törvényben javasolt idõpontok további 2-3 évvel is kitolódjanak.
(18.20)
Célszerû volna, ha egymás közötti vita esetén annak nem lenne halasztó hatálya a halászati jog bérbeadására, azt a felek a polgári törvénykönyv szerint rendeznék egymás között. A törvényjavaslatban elõirányozott 2003. január 1-jei határidõ lehetõséget teremt a jelenlegi halászati jog gyakorlóinak, hogy olyan invesztíciókat hajtsanak végre, amelyek lehetetlenné teszik, hogy ezen a dátumon érdemi felülvizsgálata történjen meg a jelenlegi rendszernek. A halászati jog versenyeztetését befolyásolja.
Javaslom, hogy ezt a 2003. január 1-jei idõpontot rövidíteni kellene, s addig is elõ kellene írni, hogy a halászati jog jelenlegi gyakorlója csak a vagyonkezelõ elsõdleges hozzájárulásával hajthat végre olyan új invesztíciót, amelyet a halászati jog új tulajdonosától megtéríteni követelhet. Ezzel összhangban szükségesnek tûnik a jelenlegi állapot rögzítése is.
A parlament elõtt van a környezetvédelmi bizottságnak a holtágak megóvásával, hasznosításával és rehabilitációjával kapcsolatos feladatokról szóló országgyûlési határozattervezete. Abba a sajátos helyzetbe kerültünk, hogy a halászati törvény tárgyalását e határozattervezet tárgyalása keresztezi, a jövõ héten lesz róla szó. Nyilvánvaló, hogy koherens, mindkét célnak, mindkét, a parlament elõtt vitatandó törvényjavaslat kérdéseire adott válaszoknak hasonlóaknak vagy ugyanazoknak kell lenni.
Elég sok probléma mutatkozik - a tiszaugi holtágat említette képviselõtársam -, nagyon sok ilyen tiszaugi probléma fog elõkerülni abban a pillanatban, amikor elkezdjük végiggondolni és megérkeznek az elsõ levelek. A múlt év végén a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és egy-két természetvédelmi szervezet rendezett errõl Szajolban egy közös konferenciát, azon részt vettem. Ott érdekes módon kifejtették mind a vízkezeléssel foglalkozók, tehát a KHVM emberei, mind pedig a környezetvédõk, hogy szükséges nagyon gyorsan elvégezni egy ökológiai szemléletû holtágtipizálást. A dolog nem ördöngös, nem olyan nehéz, abban a pillanatban meg lehetne állapítani és kiemelni, mik azok az úgynevezett szentélyholtágak, mik azok, amik elsõdleges természetvédelmi prioritást élveznének.
A Felsõ-Tisza vidékén a WWF szervezet ehhez hozzá is kezdett. Természetesen ebben is lesz vita. Nyilvánvalóan a negyedik kategória alkalmas lesz arra, hogy ott halászat folyjon. A dolgot még bonyolítja, hogy a holtág az ártéren belül vagy az ártéren kívül van. A holtág nyári átlagos vízállása összeköttetésben van-e és milyen idõközönként kerül összeköttetésbe a folyóvízzel. Nem könnyû dolog erre választ adni. Természetesen, mint ahogy szó volt róla, némely holtág tulajdonjoga már magánkézben van, és ott halasítási vagy egyéb más irányú beruházások már megtörténtek. Azt hiszem, nagyon oda kell figyelnünk erre a holtágproblémára, hiszen a magyar hal-, a vad-, a növényvilág érdekes, védett részei találhatók a Tisza menti tájvédelmi körzetekben, a gemenci holtágakról is beszélhetnék vagy akár a Szigetközrõl, ahol más problémák is közrejátszanak.
Az elektromos eszközökrõl még gyorsan egypár szót. Itt is várok vitát. Egyetértek az elõterjesztésben leírtakkal, csupán egy dolgot hiányolok: nem bánnám, ha a törvényben megjelenne egy olyan típusú tiltás, ami ökológiai szempontok miatt az elektromos halászeszköz használatát tiltaná. Errõl közösen rendelkezhetne az agrártárca és a környezetvédelmi tárca minisztere. Így van, magam is így láttam a mûködését ennek a szerkezetnek, valóban nem károsítja az élõvilágot, valóban az a kis bódulat nem károsítja az ivadékot, ezt a leírásnak el lehet hinni. Azonban más probléma van. A haszonszerzés miatt egyesek, ha természetes vízen megkapják erre a lehetõséget, ez egy annyira intenzív halászeszköz, hogy esetleg egy olyan évben, amikor már lejár a bérleti szerzõdése, azt mondja, hogy most egy kicsit belehúzok, mert a továbbiakban nem óhajtok a jogosultság irányába versenyezni, és esetleg ökológiai kárt okoz. Magyarul, ahol a nemes hal, süllõ vagy harcsa - mint ahogy ez megtörtént nem olyan régen a Tiszalök környéki vizeken, ahol a halászok ezt az eszközt elég intenzíven használják - állományában látható, gyors, drámai csökkenés keletkezett, akkor azon a helyen az ökológiai egyensúly helyreállítása miatt szerintem ennek a törvénynek rendelkezni kell.
Horgász- és halászengedélyek állampolgári jogon kérdéséhez azt mondom, hogy nem, egyetértve az elõterjesztéssel, egyetértve a bizottsági elõadóval. Az nem megy, hogy valaki nem tartozik egyesülethez, és rá nem tartozik egy-két elõírás, és ha szabálysértésre, visszaélésre használja föl a helyzetét, akkor az ország más vizén ezt büntetlenül megtehesse. Ettõl nagyon félek. Nem vagyok jogász, de félek, hogy ebbõl a dologból még vita lesz. De meg kellene találni a módját, mint ahogy a vadászatban is megtalálták.
Nagyon szeretném, ha a törvényben egy kis mód nyílna egy nagyon érdekes, szép magyarországi kezdeményezésrõl, egy civilkezdeményezésrõl említést tenni, ami precedenst teremtett, az úgynevezett sportcélú kisszerszámos halászegyesület megalakulásáról. Ez egy civil szervezet, Fajsz községben - ahol nagyon régi, több száz éves hagyományai vannak a halászatnak - alakították meg, tudomásom szerint 40-50 tagja van. Ugyanúgy a Paksi HTSZ jogutódjával van egy szerzõdésük, behatárolták, hogy milyen idõszakban, milyen kötelmek mellett, hogyan tevékenykedhetnek. Érdekes módon egy kitûnõ szimbiózisban, összhangban vannak mind a halászati jogot gyakorlókkal, tehát a halászokkal, mind pedig a sporthorgászokkal. Olyan típusú halászeszközöket használnak, ami ügyességet igényel, tehát a kecét, a dobóhálót, a millinget. A területi jegyet ugyanúgy kiváltják, ennek egy meghatározott, kibírható összege van a számukra, és nagy örömmel láttam azt, hogy a régi halászati hagyományokat így ápolják. Tudomásom szerint a kicsit elmérgesedett kis-balatoni orvhalász-, horgász- és mindenféle indulatos vita után is egy ilyen lehetõség látszik körvonalazódni.
Kedves Képviselõtársaim! Ha errõl beszélnek, mindig fontolják meg, hogy az lesz a legjobb orvhalászat elleni védelem, ha ott valódi tulajdonos van és a tulajdonos védi a saját érdekeit, akkor fogják az orvhalászokat igazán elzavarni.
A horgászszövetségnek, a MOHOSZ-nak van egy gyakorlata, hogy horgászkezelésû víznek tekintjük Magyarországon évtizedek óta a Soroksári-Dunát, a nagy vizek közül a Velencei-tavat és a Tisza-tót. Örülnék, ha ez a rendelkezés továbbra is megmaradna, és ez a három nagy víz ennek a hagyományaival, ennek a helyzetnek a továbbélésével a horgász-halász nagy vitát meg tudná oldani.
Végezetül pedig - mint ahogy az elõzõekben említettem - úgy vélem, hogy a törvényjavaslat jól elõ van készítve, és a széles, nagy társadalmi érdeklõdés miatt biztos, hogy jól meg lesz vitatva, és bízom abban, hogy hasonlóan, mint a többi természetvédelemmel kapcsolatos törvényeknél, úgy itt is a jó konszenzust meg fogja találni a parlament. Köszönöm szépen. (Taps. - Mészáros Béla: Éljen!)