BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Abban bízom, hogy felszólalásom terjedelme fordítottan lesz arányos a törvényjavaslat jelentõségével, ugyanis röviden szeretnék beszélni, holott a törvényjavaslat és különösen a törvény által szabályozott tárgy a gazdaság mûködésében rendkívül nagy jelentõséggel bír.
A törvényjavaslat tárgya ugyanis a fizetésképtelenség révén kialakuló helyzetek szabályozása, márpedig egy mûködõ piacgazdaságban ez egy rendkívül jelentõs kérdés. Egy mûködõ piacgazdaságban - hogy úgy mondjam - lépten-nyomon elõfordul, hogy gazdasági vállalkozások átmenetileg vagy tartósan fizetésképtelenné válnak, és a gazdaság egészének nagyon fontos érdeke fûzõdik ahhoz, hogy ezeket a gazdasági zavarokat lehetõség szerint lokalizálják, hogy a zavarok ne terjedjenek tovább, egy-egy gazdasági társaság fizetésképtelensége ne vonja maga után társaságok egész sorának fizetésképtelenségét. Ebbõl fakad ennek a törvényi szabályozásnak a jelentõsége.
A hatályos törvény címében is három különbözõ dolog szerepel: a csõdeljárás, a felszámolási eljárás és a végelszámolás szabályozása. Az elõttünk fekvõ módosító törvényjavaslat a háromból csak eggyel, a felszámolás újraszabályozásával foglalkozik; és azt hiszem - és erre már többen rámutattak, a vitában korábban hozzászóló képviselõtársaink közül hadd utaljak külön Ivanics István, Kertész István vagy Brúszel László felszólalásaira -, hogy ez ennek a törvényjavaslatnak a legnagyobb fogyatékossága is. Ugyanis a fizetésképtelenség szabályozásának a legfontosabb eleme mégsem a felszámolás, hanem a csõdeljárás szabályozása, és ezen a benyújtott javaslat nem változtat.
Miért baj ez? Emlékezzünk arra, hogy a csõdtörvény eredetileg '91- ben született - erre többen emlékeztettek már a vitában -, és akkor egy nagyon markáns, radikális megoldást vezetett be az akkori törvény: a kötelezõ öncsõd intézményét, aminek '91-ben egy sajátos sokkhatása volt a gazdaságra. Ettõl a sokkhatástól a törvényes szabályozás - hogy úgy mondjam - megijedt, '93-ban az újraszabályozás kiiktatta a szabályozásból a kötelezõ öncsõd intézményét, és ennek nyomán egy új helyzet állt elõ. Ha áttekintjük a '93 óta eltelt idõszakot, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy nagyon megritkultak a csõdök, általánossá vált az, hogy a fizetésképtelenné válás felszámoláshoz vezet, és a felszámolási eljárások nagy többségében vagy növekvõ részében olyan kiürült cégek felszámolására kerül sor, ahol már nincs mibõl kielégíteni a hitelezõket. Vagyis a fizetésképtelenségi szabályozás legfontosabb célja, a hitelezõk védelme nem érvényesül kellõképpen, ennek megfelelõen a csõd- és felszámolási eljárásnak az a legfontosabb funkciója, hogy lokalizálja a zavart, nem tud érvényesülni. Ezért lenne a legfontosabb teendõ a kialakult helyzetben az, hogy újraszabályozzák a csõdeljárást - és ez az, ami nem történik meg.
Más közelítésben: mi a különbség a csõd- és a felszámolási eljárás között? A felszámolási eljárás tulajdonképpen nem más, mint egy már végigment folyamat legvégén egyfajta kármentés, nem az adott vállalatnál, hanem a hitelezõknél, a partnereknél, amibõl már sokat visszahozni, a károkból sokat kiküszöbölni nem lehet. Ezt megelõzné egy jó szabályozás esetén az a csõdeljárás, amely kiszûri a bajba került társaságok közül a még menthetõ társaságokat, hiszen a csõdeljárásnak éppen az a célja, hogy a még menthetõ társaságnál valamilyen, a hitelezõk és az adós közötti megállapodással életben tartsa a társaságot. Ha ez a mechanizmus, ez a szûrõmechanizmus nem tud mûködni, akkor következik be az, hogy minden, fizetési zavarba került társaság elõbb-utóbb eljut a felszámolásig, és a hitelezõk, akik a dolog igazi károsultjai, nem kapnak idõben jelzést - ezt a jelzést jelentené a csõdeljárás -, hanem a folyamat elmegy egészen a végsõ pontig, a felszámolásig, és a hitelezõket - hogy úgy mondjam - csak veszteség éri.
A csõdeljárásnak ez a szûrõfunkciója nagyon ritkán mûködik nálunk, és megítélésem szerint ez egy elég súlyos fogyatékossága a jelenlegi helyzetnek; és ami a fõ probléma: ezt a súlyos problémát a benyújtott törvényjavaslat nem kezeli.
Én tehát úgy gondolom - bármilyen meglepõ lehet is -, hogy a szabályozás során újra végig kellene gondolni, hogy nincs-e mód valamilyen formában visszahozni az öncsõd intézményét, nincs-e mód valami olyan megoldásra, amikor a hitelezõk védelmének ezt a legalapvetõbb feladatát, amit a csõdeljárás jelent - hogy úgy mondjam - újraélesztenénk, vitalizálnánk a magyar gazdaság mûködésében, ehhez pedig valóban arra van szükség, amit az elmúlt hetek vitájában többek is felvetettek: hogy új, átfogó csõd- és felszámolási szabályozás szülessék egy új törvényben. Én azokhoz csatlakozom, akik kifejezték azt az igényüket, hogy ebben a ciklusban ez még szülessék meg; és akkor mondhatnánk azt, hogy ezt a gazdaságpolitikai, jogpolitikai feladatot ténylegesen megoldottuk.
(19.10)
Mellesleg teszem hozzá azt, hogy valószínûleg a végelszámolás szabályozása alól mentesíteni kell ezt a törvényt, hiszen a végelszámolás valami egészen más dolog. A végelszámolásban nem bajba került vállalatok, társaságok kényszerû megszüntetésérõl van szó, mint a felszámolási eljárás esetén, hanem egyébként normálisan mûködõ társaságnak az alapítók, a tulajdonosok akaratából történõ megszüntetésérõl, aminek nincs igazán helye ebben a törvényben.
Ez után a kitérõ megjegyzés után visszatérek tehát arra, hogy az általános vitában az az alapvetõ mondandónk: egy új, átfogó és mindenekelõtt a csõdeljárást újraszabályozó törvényre lenne szükség, a csõd- és felszámolási eljárás szabályozására. Még egyszer megismétlem: megfontolandónak tartom a kötelezõ öncsõd valamilyen formában való megfontolt visszahozatalát.
Ha mindezektõl az általános problémáktól eltekintünk, és a konkrét módosításokat, módosító indítványokat vesszük szemügyre, akkor is számos olyan észrevételt tehetünk, ahol a módosító javaslat nem eléggé szolgálja a csõd- és felszámolási eljárás alapvetõ célját, hogy a hitelezõt kell védeni. De hogy pontosan melyek ezek az észrevételeink, azokat módosító indítványaimmal kapcsolatban a részletes vitában fogom elmondani, és ígéretemhez híven - hangsúlyozva, hogy beszédem terjedelme fordítottan arányos a kérdés jelentõségével - az általános vitára szánt hozzászólásomat befejezem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)