SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Annak idején, amikor az elõzõ parlament négyéves mandátuma idején meghoztuk az energetika legfontosabb törvényeit, így többek között a bányászatról, a gázszolgáltatásról és a villamos energiáról szóló törvényt, akkor elmondtuk, valószínûnek tartjuk, hogy ezek a törvények - a tapasztalat birtokában - majd módosításra szorulnak.
Mindez megjelent a koalíciós kormányprogram írott szövegében is, és képviselõtársammal, Miklós Lászlóval arra vállalkoztunk, hogy ezen egykori ígéretünknek eleget tegyünk, amikor benyújtottuk a gázszolgáltatásról szóló törvény módosítását jelentõ önálló képviselõi módosító indítványunkat. A gázszolgáltatásról szóló törvényjavaslatunk elõterjesztõi beszédét Miklós László képviselõtársam elmondta, és az általunk javasoltak sok lényeges pontját elõterjesztõi beszédében összefoglalta.
Én most arra tennék kísérletet, hogy az általunk benyújtott javaslat három lényegi pontját még külön aláhúzzam, azok fontosságára való tekintettel megemlítsem. Az elsõ lényegi és neuralgikus pontja az általunk beadott törvénymódosításnak - mely nyilvánvalóan bizonyos érdekeket sért - a nemzeti gázértékesítõ társaság szerepének konszolidálása, megerõsítése, ami úgy tûnik, hogy bizonyos érdekeket természetesen sért, és ezért van, aki ezzel nem tud egyetérteni, van, aki ezt nem tudja helyeselni.
(19.20)
Mi azonban többen ebben a parlamentben, párthovatartozástól függetlenül egy olyan gázértékesítõi monopóliummal rendelkezõ nemzeti integrált gáz- és olajipari céget álmodtunk meg és gondoltunk el, mely részvénytöbbségét tekintve ugyan különféle befektetõk tulajdonában van, de mindemellett képes marad nemzeti érdekeinknek, ellátási kötelezettségének eleget tenni.
Ezért szükségessé vált a megszerzett tapasztalatok birtokában ezen gázértékesítõi monopol-jogosítványoknak bizonyos szempontból történõ erõsítése, konszolidálása. Ez megtörtént egyébként már két évvel ezelõtt a bányatörvény módosítása során, amikor ugyancsak képviselõtársammal, Miklós Lászlóval a szabadvezetéki hozzáférés kérdését módosítottuk egy törvénymódosítás formájában oly módon, hogy az lehetõséget adott arra, hogy a Mol talpon maradhasson. E nélkül a törvénymódosítás nélkül ma bizony a nemzeti gázértékesítõ társaság jóval kevésbé lenne sikeres cég, mint az jelenleg tapasztalható.
Van azonban egy-két kérdés, ahol úgy gondoltuk, hogy további erõsítésre szorul a gázértékesítõ társaság e pár jogosítványa. Négy ilyen kérdést említenék meg.
Mi úgy gondoljuk, ki kell mondanunk a törvénymódosítással azt, hogy nemcsak a gázszolgáltatás, de a gázértékesítés is természetes monopólium. Nem olyan értelemben természetes monopólium sem a gázszolgáltatás, sem a gázértékesítés, hogy el sem képzelhetõ lenne az, hogy a meglevõ vezetékek mellett párhuzamosan újabb vezetékek kerüljenek kiépítésre. Ezért talán nem is a természetes monopólium megfogalmazása a helyénvaló, de mindenesetre ez a szokásos és elfogadott. Tulajdonképpen itt mi inkább törvény által biztosított monopóliumról beszélnénk; törvény által biztosított monopóliumról, ami nyilvánvaló, hogy nem az idõk végezetéig és örökrevalóan szól, hanem a jelen idõszakra vonatkozik.
Sokan azt mondják, hogy a nemzeti gázértékesítõ monopóliumának fenntartása vagy megerõsítése ellenkezik az EU-ban mára szokásossá vált liberalizáltsággal. Ez nem így van, tisztelt képviselõtársaim. Nem így van, az EU-n belül is óriási viták vannak arról, hogy milyen monopol-jogosítványokkal rendelkezzen a nemzeti olajtársaság, idézném például a francia példát vagy a német példát is. Ez nem eldöntött kérdés az EU-n belül sem, ezért tehát felesleges lenne nekünk elébe sietni a dolgoknak, pápábbnak lenni a pápánál, és rontani saját jövendõbeli alkupozíciónkat, amire pedig nagy szükségünk lesz majdan az EU-val történõ csatlakozási tárgyalások beindulása során.
Ugyancsak ezen véleményemet támasztanám alá azzal, hogy bizony az energia-charta ügye, ratifikálásának ügye is rendkívüli módon húzódik és késik, a nyugat-európai országokban is, nemcsak nálunk. Ez egyértelmûen azt jelenti, hogy ott sem eldöntött kérdés, hiszen jól tudjuk, hogy a liberalizáltság foka távolról sem elõrehaladottabb, mint Magyarországon.
Mi tehát summa summarum úgy gondoljuk, hogy egyértelmûen ki kell mondanunk, hogy a gázértékesítés természetes monopólium éppúgy, mint a gázszolgáltatás.
Továbbmenve: úgy gondoljuk, helyénvaló dolog az, ha a gázértékesítõ eladhat közvetlenül gázt olyan fogyasztónak, nagyfogyasztónak - kifejezetten nagyfogyasztóról van szó -, amely képes a szállítóvezetéki gázátadóra közvetlenül csatlakozni. Ez bizonyos technikai-technológiai felkészültséget igényel, tehát nem mondható általánosnak az a fogyasztó, aki ezzel az esetleges törvénymódosításunkkal megadott lehetõséggel majdan élni tud.
Úgy gondoltuk, hogy azok a feltételek, amelyek az eddigi törvényben megfogalmazásra kerültek - a MEH által gázértékesítési engedély kiadásának elõfeltételeként -, valamivel még mindenképpen kiegészítendõk. Eddig a gázértékesítõi jogosítvány vagy engedély kiadásának feltétele volt a megfelelõ gazdasági-pénzügyi felkészültség és a mûszaki felkészültség. Mi úgy gondoljuk, hogy még egy peremfeltételt ide mindenképpen szükséges lenne beültetni, ez pedig a mi elképzelésünk szerint az lenne, hogy a gázértékesítõ által forgalmazott gázmennyiség legalább 10 százalékának megfelelõ mennyiség belföldi forrásból kerüljön a gázértékesítõ csõvezetékébe.
Tudomásunk van arról, hogy megjelent már képviselõi módosító indítvány, amelyik ugyancsak egy újabb feltételt szeretne beiktatni, talán éppen az általunk javasolt helyett, ahol is a forgalmazott gázmennyiséghez gáztároló-kapacitást írna elõ, a forgalmazott mennyiség 30 százalékának megfelelõ kapacitás erejéig. Ez egy jó módosításnak tûnik, és azt hiszem, elõterjesztõként ezt az elképzelést majd támogatni tudjuk, akár a mi általunk elõterjesztett eredeti megoldás helyett is.
Mi a mi törvénymódosítási indítványunkban nem korlátoztuk a gázértékesítõ részesedésszerzési lehetõségét a gázszolgáltatókban. Ugyanakkor elfogadjuk azt a nézetet, hogy bizonyos mértékig szükséges lenne ennek a korlátozása, nem a tiltása. A tiltást nem fogadnánk el, de azt, hogy bizonyos mértékig korlátozásra kerüljön, azt el tudjuk fogadni. Tudomásunk van arról, hogy megjelent már képviselõi módosító indítvány, amely tulajdonképpen egy monopólium-ellenes javaslatnak is mondható, ami a gázértékesítõ gázszolgáltatóban megszerezhetõ tulajdonát 10 százalék erejéig kívánja korlátozni, vagy amennyiben az adott gázszolgáltató az országos fogyasztás 4 százalékánál kevesebbet forgalmaz, abban az esetben korlátlanná tenné a gázértékesítõ részesedésszerzési lehetõségét.
Alá szeretném húzni képviselõtársaim még egyszer, amivel kezdtem, hogy ezek a monopol-jogosítványok nem örökre szólóan lennének, de most, jelenlegi helyzetünkben sokan úgy gondoljuk a patkó minden felén, hogy nemzeti érdekeink azt diktálják, hogy a gázértékesítõi monopóliumot konszolidáljuk, megerõsítsük.
A benyújtott törvénymódosítás azonban természetesen nemcsak a gázértékesítõ pozíciójának erõsítésérõl szól, távolról sem csak errõl, hanem más lényeges kérdéseket is kezel. Én ebbõl kettõt emelnék még ki. Az egyik az, hogy eddig az érvényes gáztörvény alapján az egyes önkormányzatok anélkül indíthattak gázvezeték-építési beruházást, hogy elõzetesen a Magyar Energia Hivatal kijelölte volna a gázszolgáltatót. Így azután bekövetkezhetett az a helyzet, hogy mire kiépült a gázvezeték, és az önkormányzat a lakosság részére a fûtést biztosítani szerette volna, nem sikerült gázszolgáltatót találni, aki ebbe a gázvezetékbe a gázszolgáltatást megindította és biztosította volna.
(19.30)
Ez igen kiszolgáltatott helyzetbe hozta az önkormányzatokat, hiszen nyilvánvaló, hogy a lakosok türelmetlenül várták a gázszolgáltatás megindítását. Ezért sok esetben igen elõnytelen feltételeket kellett elfogadniuk az önkormányzatoknak. Ezt a helyzetet szüntetné meg az a módosítás, amelyik arról szól, hogy a Magyar Energia Hivatal elõzetes engedélye nélkül ne indulhasson beruházás. Ezt a Magyar Energia Hivatal csak akkor engedélyezi - az elsõ kapavágásra csak akkor nyílik lehetõség -, ha a létesítés elõtt az önkormányzat, a tulajdonos és a megversenyeztetett - és még jó idõben kiválasztott - gázszolgáltató vagy éppen az a cég, amely a munkák koordinálását végzi, egymással megegyezik, és a megegyezést a Magyar Energia Hivatal részére elõzetesen benyújtja. Így ebben a helyzetben a Magyar Energia Hivatal megadja a létesítési engedélyt, amirõl eddig egyedül a Magyar Bányászati Hivatal döntött, és adott meg. Így biztosítható egy bizonyos versenyhelyzet kialakulása, hisz az önkormányzatok abban a helyzetben tudják egymással versenyeztetni a gázszolgáltatókat, amikor még nem kell futniuk a pénzük után, amikor még nincsenek kényszerhelyzetben, tehát mielõtt a beruházás megindul.
A másik lényeges elem - illetve most már harmadik lényeges elem - a gázszolgáltatásról szóló törvénymódosító indítványunkban szintén egy anomáliát kíván kiküszöbölni. Eddig ugyanis sok problémát okozott, hogy a gyakorlatban a megépített gázvezetéket nem lehetett üzembe helyezni mindaddig, amíg az engedélyes és a károsult nem tudott egymással megegyezni a kártalanítás mértékét illetõen, tehát abban az esetben, amikor bizonyos kisajátításokra kellett hogy sor kerüljön a gázvezeték megépítése miatt. Ilyenbõl nyilvánvaló viták akadnak; nem minden esetben sikerült megegyezni az engedélyesnek és a károsult tulajdonosnak. Megegyezés híján bírósághoz fordultak - jól tudjuk, hogy Magyarországon milyen hosszadalmas a bírósági procedúra. Az üzembe helyezést viszont nem lehetett megtörténtté tenni mindaddig, amíg a bírósági procedúrák le nem zárultak.
Úgy gondoljuk, hogy az üzemeltetési jogot el kell választani attól a polgári peres eljárástól, amely a tûrésre kötelezett ingatlantulajdonos és a szolgáltató között folyik. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen szituációt a Ptk. megfelelõ paragrafusai szerint kell bírósági úton rendezni, és ettõl teljesen függetlenül adható meg a gázvezeték üzembe helyezésére szóló engedély. Ez egy nagyon lényeges gyakorlati problémára kínál megoldást, és úgy gondoljuk, hogy csak javítani fogja a jelenleg érvényben lévõ gázszolgáltatásról szóló törvényt. Köszönöm szépen, tisztelt képviselõtársaim, hogy volt türelmük meghallgatni ezen késõi órában. (Szórványos taps.)