IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársak! Az 1993. április 20-án elfogadott bányászatról szóló törvény módosítása céljából 3110. számon egyéni képviselõi javaslatot nyújtott be Szalay Gábor, Schalkhammer Antal, Miklós László és Botka László képviselõtársam. A bányatörvény 1993. évi elfogadása óta eltelt közel négy esztendõ elegendõ idõ, hogy a törvény hatását, mûködését áttekinthessük és a szükséges módosításokat a jogalkotó megtegye.
Elöljáróban jelzem, hogy a Független Kisgazdapárt a bányatörvény módosítását szükségesnek és idõszerûnek tartja. A módosító javaslatról elmondható, hogy többnyire javítana a bányatörvény kissé zaklatott stílusán, szövegi egyenetlenségén. Azonban el kell mondanom azt is, hogy a javaslattevõk, akik önszorgalomból magukra vállalták a módosító javaslat összeállításának nehéz munkáját, nagy munkát végeztek ugyan, de számos vonatkozásban javaslataik egyoldalúak. Valljuk be, számos vonatkozásban hiányos a javaslattervezetük.
Egy ilyen nagy jelentõségû, a környezetre gyakorolt hatása szempontjából pedig meghatározó szerepû törvény módosítását igen körültekintõ munka kell hogy megelõzze. "A bányajog megértéséhez nem okvetlenül szükséges ugyan a bányászati szakértelem és tudás - minõ a geológia, a geodésia, az ásványtan, a kõzettan -, de ezek ismerete mindenesetre nagyon elõsegíti és megkönnyíti a bányajog rendelkezéseinek megértését, miért az alapos bányajogásznak ezek feltétlenül elkelnek" - kezdi dr. Katona Mór: A magyar bányajog vázlata címû, 1903-ban, Pozsonyban megjelent, ma is figyelemre méltó mûvében. Majd így folytatja: "Hazánk területén már a honfoglalás elõtt létezett bányamûvelés, úgy a rómaiak, mint más népek, kivált a szlávok részérõl".
Tudjuk, hogy századokon át jártak hozzánk Európa szerencsésebb népeinek fiai a korszerû bányászat vagy annak mondott elemeinek elsajátítása céljából. A korai századainkban a nemesércbányászatnak, a múlt századtól a kõszénbányászatnak, e század harmincas éveitõl a bauxitbányászatnak, az ötvenes évektõl pedig az uránércbányászatnak volt megfelelõ tekintélye. Jelentõs szerepe volt a szénhidrogén- termelésnek is. Ma európai méretekkel is jelentõs kavicsbányászatunkat és speciális, úgynevezett vegyesásvány-bányászatunkat kell kiemelni. Ez utóbbit azért is, mert környezetvédelmi szempontból fontosak a termékeik.
Tudjuk, hogy a rendszerváltás óta a bányászat szerepe leértékelõdött, ma már látszik: a tényleges lehetõségeknél lényegesen jobban értékelõdött le. A szétzilálódott bányászatot elõkészítõ kutató, értékelõ szervezetek lassan értéktelenné váltak. A törvényhozás, az államigazgatás a mai napig nem tudta behozni a kárt, pedig az ismert mondást kissé átalakítva ma is csak azt mondhatjuk: bányászkodni kell! A mai kor természetesen másfajta bányászatot követel, gazdagabb országok esetén ma már bátran beszélhetünk zöldbányászatról is.
(19.40)
A zöldbányászat a fejlettebb technika mellett fejlettebb, mondhatjuk "zöldebb" gondolkodást kíván és igényel.
Amirõl elöljáróban még szólni kell: a magyar jog- és politikai mozgások következtében a szükségesnél erõsebb szerepet kapnak a jogalkotásban s ezáltal sajnos törvényeinkben is az ágazati, mondhatnám miniszteriális szempontok. Következésképp törvényeink között különösen, de törvényeinken belül is jelentõs hézagok vannak. A hézagokon fontos dolgok kihullanak, illetve az ügyesek kibújnak, átbújnak rajta. Nincs a természet egészét a földanyától az emberig átfogó, annak áthatásait kellõképpen érzékelõ és érzékeltetõ törvényünk. Mindaddig, míg ilyen törvényünk meg nem születik, addig a mindenkori bányatörvényeket kell alkalmazni; a geológiát, a Föld tudományát, melynek kellõ ismerete nélkül a mai kor meghatározó eszmeisége, a "zöld" tudat, a környezetvédelem is féllábú mindaddig, míg átfogó, holisztikus szemléletû természeti törvény meg nem születik, a geológia tudományának képviseletét a bányatörvénynek föl kell vállalni. (Sic!) De jelen állapotában ez nem így történik, és nem mondható el.
Magára a törvénytervezetre térve elsõként egy aggályomat kell megfogalmaznom. Szabadjon az 1991. évi XVI. törvény azóta többször módosított koncessziós törvényébõl idéznem. (Sic!) Az 1. § (2) bekezdésében a következõket írja. Idézem: "az ágazati törvény az (1) bekezdésben felsorolt - a bányászat is beletartozik - tevékenységtípusok folytatását koncessziós pályázatok kiírása, illetõleg koncessziós szerzõdés megkötése nélkül is lehet folytatni." A szövegbõl nyilvánvaló, hogy a törvényalkotó 1991-ben az állami, önkormányzati tulajdon hatékonyabb mûködésének meghatározó formájaként a koncessziós szerzõdés alapján történõt fogalmazta meg. A liberalizált tevékenység megengedõ formában szerepel, tudomásul véve a bányászat minden, bányatörvényben szereplõ, más tevékenységekkel alig összevethetõ azon sajátosságát, hogy a bányászati döntések gyakorta évtizedekre szólnak.
A 2. §-ban a törvény megfogalmazza, hogy - idézem - "az 1. §-ban felsorolt tevékenység folytatásának elõfeltételeként
a) az állam vagy az önkormányzat, illetve az önkormányzati társulás e célra az állam vagy az önkormányzati többség részesedésével mûködõ gazdálkodó szervezet vagy költségvetési, illetõleg önkormányzati intézményt alapítson, vagy
b) az állam, illetõleg az önkormányzat a tevékenység gyakorlásának idõleges jogát koncessziós szerzõdésben átengedje."
Folytatom a koncessziós törvény idézését. A 29. § (4) bekezdésének harmadik részébõl idézem a következõt. "Az állam vagy az önkormányzat által alapított s átalakuló gazdálkodó szervezet tevékenysége folytatására új gazdasági társaság csak az állam, illetve önkormányzat többségi részesedése mellett jogosult. A bányászati kutatás és termelés területén - a pályáztatás feltételeinek kialakulásáig terjedõ átmeneti idõszakban - az ipari és kereskedelmi miniszter ettõl eltérést engedélyezhet." Ettõl elsõ olvasatban alapvetõen eltérõ javaslatot terjesztenek elõ a javaslattevõk az 5. § második mondatában: "az engedélyezett bányászati tevékenység azt követõen is gyakorolható, ha a gazdálkodószervezetben a többségi állami, önkormányzati tulajdonú hányad megszûnik." Ugyane szellemet idézi a 6. § (2) bekezdése, mely szerint "a hatósági engedély alapján gyakorolt bányászati jog, a koncesszió átruházására vonatkozó szabályok megfelelõ alkalmazásával, kérelemre, a bányafelügyelet hozzájárulásával átruházható."
E mondatok sokféleképpen érthetõk; szándékaiba bele nem menve most csak az mondható, hogy a javaslati pontokkal a Független Kisgazdapárt nem érthet egyet. A kérdésnek van egy bizottságunkat érintõ környezetvédelmi vonatkozása is. Nevezetesen: a környezetvédelem egy ellenõrzõpontot, egy lényegi ellenõrzõpontot elveszít e gondolat, e szándék elfogadása esetén.
Néhány vonatkozásban az új javaslat nem ad tényleges megoldást, de nem szövegtechnikai, hanem elvi okokból, illetve részben a törvények ágazati jellegébõl fakadóan. Tipikusan ilyenek az úgynevezett vízi munkákra vonatkozó passzusok. Ez csak a vízügyi törvény egyidejû módosítása esetén lenne elképzelhetõ. Eredményessége akkor is kétséges.
Néhány kérdést a módosító javaslat nem érint, pedig a bányatörvény hajdani szövegezésekor vita tárgya volt, és mára sem tisztult az le. Ez pedig a nyersanyag-elõkutatás kérdése. A még nem közvetlen bányanyitásra, csupán a perspektívák fölmérésére irányuló kutatás leválasztása a konkrét bányászati tevékenységrõl, minden bizonnyal lényegesen növelné több hazai geológiai erõforrás iránti érdeklõdést. Nevezetesen azzal, hogy a hazai kutatók nem egyszer több évtizedes tapasztalatai és tudása hasznosulhatna. Az elõkutatást, illetve annak egy részét ugyanis lényegesen kisebb befektetéssel, illetve kockázattal le lehetne folytatni.
Több ponton a javaslatok szövege további javításra szorul. A bányajáradékra vonatkozó szövegrész különbséget tesz a hatósági engedély, illetve koncesszió alapján mûködõk között.
2. Bányajáradékból képzett alapok fölhasználása kapcsán el kívánom mondani, hogy az önkormányzatoknak szánt 5 százalékos gondolata aggályos, ugyanis az önkormányzatok szakhatóságként részt vesznek a döntésben. Nem tisztázza a javaslat, mi van akkor, ha több önkormányzat érdekelt, mivel a bányászat, illetve kutatás több önkormányzat területére kiterjed - az esetek jó részében pedig ilyen.
Messzemenõen egyetértünk a kutatási alap képzésének gondolatával, de nem leszûkítve a nyersanyag-kutatásra, hanem egy tágabb értelmû Földtani Kutatási Alapra gondolunk, amelybõl a - pénzügyi okokból - meglehetõsen elhanyagolt - földtani alapokon nyugvó - környezetvédelmi kutatásokra lehetne erõket fordítani. Nem értünk egyet azon javaslattal, miszerint jelenleg is mûködõ bányák táji rendezésre... (Sic!) központi alapból pénzt kapjanak.
Teljesen kidolgozatlan a törvényben az üzleti titok fogalomköre; nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzet ellentétes a közérdekû információkhoz való hozzáférés jogával. Nem rendezi a legsúlyosabb problémát, a felszíni ingatlantulajdon kérdését, ami jelenleg is mozgásban van.
Ezek után kijelenthetem: ha a törvénybe bekerülnek olyan részek is, amelyeknek hiányát érzi a Független Kisgazdapárt, úgy azt támogatni tudjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak.