DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy teljes mértékben egyetértünk Jeszenszky Géza képviselõtársunk felszólalásával. Azt gondolom, hogy fontos témát hozott ide, amelynek néhány aspektusáról itt most már az elõttem szólók is bõvebben kifejtették nézeteiket.
Azt hihetem vagy azt gondolom, hogy van egy jó hír. Jó hír, hogy a Mûvelõdési Minisztérium nem tudatosan terjeszti ezeket az anyagokat. Rossz hír azonban, hogy nem tud róla, hogy terjesztik. Azt gondolom, nem mûködõképes az a minisztérium, amelynek saját anyagaihoz hozzákeveredhetnek testidegen anyagok. (Dr. Avarkeszi Dezsõ: Bárki hozzáteheti!)
Hálásak lehetnek a kormánypártok és a kormány is a probléma fölvetéséért, mert alkalmat adott arra, hogy elhatárolódjon valamitõl, amellyel nem lehet azonosulni.
Ugyanakkor az eszközök, amelyek rendelkezésünkre állnak, rendkívül korlátozottak. Nemcsak azért, mert bizonyos szabadságjogokat megsérteni nyilván senki nem akar, hanem azért is, mert sokkal mélyebbre kell ásni akkor, amikor a magyar társadalomban megjelennek, bármely társadalomban megjelennek a szekták, akkor arról van szó, hogy szétesik a társadalom, arról van szó, hogy meglazulnak a társadalom eresztékei. Ehhez olyan légkört kell teremteni az országban, amelyben irányt, célt, jövõt lát maga elõtt minden nemzedék. Ebben az ügyben viszont itt nekünk a parlamentben közös felelõsségünk van. S ezt a felelõsséget többnyire meddõ viták, egymás fejéhez vágott jelzõk tömegével rontjuk el.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindkét oldalon gondoljunk arra, hogy mérhetetlen felelõsségünk van, mit üzenünk ennek a társadalomnak. Mert ha az, amit üzenünk, nem vonzó, akkor nem lehet hatalmi eszközökkel megállítani a szekták terjedését. Köszönöm a figyelmet és az elnök asszony türelmét. (Taps.)