HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Nem tudom, most mûködik-e a mikrofon, Torgyán József hallja-e.
Tisztelt Országgyûlés! Elnök Asszony! Joggal merülhet fel az a kérdés, hogy a bankkonszolidációról - a '92-es úgynevezett székházügyek tükrében - most, '97-ben miért kell beszélni. A válasz, sajnos, kézenfekvõ. Egyrészt azért kell errõl most beszélnünk, mert annak idején, '93-ban az MDF a Fidesz segédletével megakadályozta egy vizsgálóbizottság felállítását, amely egyértelmûen tisztázhatta volna ezt az ügyet.
Másrészt, az elmúlt néhány hétben az üggyel kapcsolatban új fejlemények kerültek napvilágra. Részben az MDF-Fidesz tulajdonában lévõ cégek kötvénykibocsátásáról, részben pedig a pártok hitelfelvételérõl, amely biztosítékául a tisztázatlan körülmények között megszerzett ingatlanok szolgáltak. Az eddig ismert információk alapján megállapítható, hogy a felvett hitelek - melyek összege jelentõs mértékben meghaladta az egymilliárd forintot - csak részben kerültek visszafizetésre a székházak értékesítése útján. Itt a bankot, a Magyar Hitel Bankot, amely az egyik résztvevõje volt ennek az ügyletnek, több mint 400 milliós veszteség érte; az így keletkezõ veszteséget pedig - az eddigi információk szerint -, amely tehát meghaladta a körülbelül 500 millió forintot, a bankkonszolidáció keretében, lényegében az adófizetõk zsebébõl terhelve oldották meg. (Közbekiáltás a kormánypártok soraiból: Hoppá!)
A két pártnak külön juttatott székházak ügyében a jogszerûséget az is igazolni látszik, hogy a tranzakciót az akkori miniszterelnök, Antall József is aggályosnak vélte. A már ismert tények alapján erõs a gyanú tehát, hogy a székházjuttatás módja és annak mértéke egyaránt jogszerûtlen volt. Megjegyzendõ, hogy volt olyan idõszak, amikor egy, az akkori idõszakban alig 6 százalékos parlamenti mandátummal rendelkezõ pártnak, a Fidesznek, összesen négy, jelentõs alapterületû székházban volt komoly tulajdonosi részesedése, melyek közül hármat soha nem használt székházként. Ez önmagában azért is fontos tény, mert a pártok székházhoz juttatásának egyetlen oka a rendszerváltás után létrejött parlamenti pártok megfelelõ ingatlanhoz juttatása volt, és semmiképpen nem a '94-es kampány fedezése.
Fontosnak tartom azt a megállapítást is, hogy az érintettek által hivatkozott állami számvevõszéki vizsgálat nem az ügylet jogszerûségét és mértékét, hanem kizárólag a könyvelés szabályszerûségét vizsgálta, amely talán az egyetlen szabályos eleme ennek az egész ügyletnek. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Felmerült tehát a gyanú, hogy miközben a Fidesz és az MDF a '93-as parlamenti vizsgálat megakadályozásával el akarta tussolni ezt az ügyet, eközben egyrészt jogtalanul terhelte százmilliókkal az adófizetõket, és közvetlenül a költségvetésbõl finanszírozta a '94-es kampányát. Megjegyzendõ, hogy az akkor még 100 százalékban állami tulajdonban lévõ bankot, különös tekintettel a Magyar Hitel Bank akkori vezetõire, õket is felelõsség terheli, amennyiben ez az ügylet úgy zajlott le, ahogy jelenlegi információink szerint látjuk. (Zaj.)
Összességében kijelenthetõ tehát, hogy nagy valószínûséggel a Fidesz és az MDF az '92-'93-as, úgynevezett székházjuttatását bújtatott pártfinanszírozásra használta, az akkori vizsgálatokat megakadályozta, és a bankprivatizáció során több száz millió forinttal terhelte az adófizetõket. Az ügyben ma még nem látunk tisztán. A közélet tisztaságáért folytatott harcban - amelyet a magunk részérõl mindig is támogattunk - fontos feladat, hogy minden ilyen és ehhez hasonló ügyet kivizsgáljunk, és amennyiben kiderül az igazság, akkor a szükséges intézkedéseket megtegyük.
A vádak, feltételezések és a tények között persze nagy különbség van. Ebbõl a szempontból legalábbis kérdéses a Deutsch Tamás által jegyzett nyilatkozat, amely szerint egy jogállamban párt jobban nem lehet érintett korrupciós ügyben, mint amely mértékben érintett a két kormányzó párt - mármint nem az elõzõ idõszakban, hiszen ott csak az egyik volt kormányzó párt - az úgynevezett Tocsik-ügyben. (Dr. Kis Gyula József: Próbálod tisztázni magad!) Meglátjuk. Az eddigi információk szerint ez a kérdés legalábbis kérdés, egyáltalán nem biztos, hogy az érintettségnek nem lehet nagyobb mértéke, egyértelmûbb látszata, mint ez a '92-'93-as ügy. (Közbeszólás: Vélelem!)
Azt kérem mindannyiunktól a parlamenti vizsgálatok során is, hogy azután nyilatkozzunk ezekrõl az ügyekrõl, ha a kivizsgálások lezárultak, és a tények ismeretében számoljunk el, hogy ki mivel tartozik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)