BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tábornok Urak! Ez a törvénytervezet régi adósságot kíván rendezni, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója szakértõ csoportja, élén dr. Gyuricza Béla képviselõ úrral, nagy várakozással tekintett a törvényjavaslat a határõrizetrõl és a Magyar Köztársaság határõrségérõl szóló kormány-elõterjesztés elé, hiszen a Magyar Köztársaság nemzetközi szerzõdésekben rögzített követelmények figyelembevételével a magyar jogtörténetben - mint ahogy ez már elhangzott - elõször rendelkezik az államhatárról, mint az ország szuverenitását kifejezõ, kiemelten védett jogi tárgyról. Rendelkezik az államhatár megjelölésérõl, rendjének és átlépésének legfontosabb szabályairól, meghatározza azokat a magatartási szabályokat, amelyek betartása és betartatása biztosítja a Magyar Köztársaság és a szomszédos államok között a normális, szerzõdésekben rögzített, határ menti viszonyok fenntartását és mûködtetését.
Az államhatár õrzésének, védelmének és rendjének jogi szabályozása kiemelkedõ jelentõségû mind a belsõ, mind a nemzetközi jogrend alapján. Az alkotmány, a nemzetközi szerzõdések elõírásai, a jogállamiságból adódó, továbbá az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos követelmények egy olyan határõrséget feltételeznek, amelynek zavartalan mûködése hosszú távon biztosított, és ebbõl következõen feladatáról, mûködésének alapvetõ elvérõl külön törvény rendelkezik.
A közép-európai államokban, és így hazánkban is lezajlott társadalmi, politikai és gazdasági változások új típusú, úgynevezett rendészeti tevékenységet ellátó határõrizeti szervek kialakítását teszik szükségessé. A rendszerváltozással párhuzamosan megsokszorozódott a nyugat-európai országokba irányuló illegális migráció, a közép-kelet-európai és a FÁK-államok demokratikus átalakításának folyamatában jelen lévõ instabil tényezõk pedig megnövelték az ember-, a fegyver-, a kábítószer-csempészet és a nemzetgazdaságra negatívan ható tényezõk beáramlását hazánk területére.
A délszláv válság és az ezt követõen kialakult polgárháborús helyzet különösen élesen vetette fel a Magyar Köztársaság állami szuverenitásának és államhatárának sérthetetlenségét, illetve belsõ biztonságának megõrzését; és a schengeni egyezmény is. Itt egy kis kitérõt hadd tegyek: megítélésem szerint nemcsak a nyugat- magyarországi területekre lesz hatással a schengeni egyezményhez való közeledés, illetve az osztrákok bevezetése, hanem az egész ország területére, sõt azon túl is. A magyar parlament a rendszerváltást követõen egy olyan mulasztásnak próbál eleget tenni, amely szoros összefüggésben van az alkotmány, az 1993-ban elfogadott honvédelmi törvény, a biztonságpolitika és a honvédelmi alapelvek követelményeinek teljesítésével.
Hangsúlyozva a törvényjavaslat tartalmának fontosságát, megítélésünk szerint szükséges arról is szólni, hogy a kormány mind a mai napig nem terjesztette a parlament elé a nemzet biztonságának stratégiáját, amelynek hiánya érthetõ módon befolyásolja a jelen törvénytervezet realitását és jövõbemutatását. Arról van ugyanis szó, hogy az érvényben lévõ alkotmány elõírása, illetve a honvédelmi törvény követelményei szerint a Magyar Köztársaság fegyveres erõi a Magyar Honvédségbõl és Határõrségbõl állnak. Tény és való, hogy a honvédelemrõl 1993 decemberében a hat parlamenti párt konszenzussal kétharmados törvényt fogadott el, azonban ezt nem követte egy átfogó reformkoncepció. Ugyanakkor elkészültek olyan törvények - a nemzetbiztonságról szóló törvény, a rendõrségi törvény, a menekültügyi törvény, szolgálati törvény a fegyveres szervekrõl és a jelenleg beterjesztett törvényjavaslat a határõrségrõl -, amelyek a rendszert képezõ elemekre követelményeket szabtak meg, de magát az egész rendszert átfogó törvényi követelmények hiányoznak.
Tehát ismételten olyan helyzet állt elõ, hogy szükségszerû a határõrizetrõl és a határõrségrõl törvényt alkotnia a parlamentnek, hiszen így is több mint hatéves késésben vagyunk, ugyanakkor a nemzetbiztonságot meghatározó átfogó koncepciót a magyar parlament nem tárgyalt és nem fogadott még el.
(12.00)
Így a jelen törvénytervezet magán hordozza az érvényben lévõ alkotmány határõrségre vonatkozó, kettõs rendeltetésû feladatának, mûködésének és irányításának ellentmondásait. Ez akkor is így van, ha néhány hónappal ezelõtt a parlament által elfogadott új alkotmánykoncepció már kategorikusabban fogalmaz, és a határõrség feladatrendszerét döntõen a rendészeti kategóriában határozza meg.
Az ország belsõ stabilitásának biztosítása érdekében, valamint a nemzetközi szerzõdésekbõl fakadó követelmények és az európai integrációhoz történõ csatlakozás perspektívája, illetve a demokratikus jogállam mûködésének elvei azt követelik, hogy törvényi szinten kerüljön szabályozásra a határõrizeti tevékenység, valamint a határõrség mûködésének rendje.
A törvényjavaslat - igazodva a már említett alkotmányi elõírásokhoz - továbbra is a határõrség kettõs jogállásából indul ki, és katonai- védelmi, valamint rendészeti feladatok teljesítését tekinti alapul. Ez azt jelenti, hogy e kettõs funkció - a katonai-védelmi, valamint a rendészeti feladatok - már a jelenlegi körülmények között is megnehezíti a határõrség új feladatrendszerének teljesítését.
Tanulmányozásunk során megismertük és megvizsgáltuk a kelet-európai új demokráciák határrendészeti tevékenységének alakulását, és az alábbi következtetésekre jutottunk: közös jellemzõ - kivétel talán Kis- Jugoszlávia és egyes FÁK-államok -, hogy a határõrség vagy annak megfelelõ szervezete fokozatosan kikerült vagy kikerül a védelmi minisztériumok irányításából, szervezeteibõl. Békehelyzetben az államhatárok védelmét a határrendészeti feladatok képezik, melyeket határrendõrség vagy határõrség végez. Válság-, illetve konfliktushelyzetben a fegyveres erõk, tehát a hadsereg úgynevezett katonai preventív lépései a meghatározók. Közös gond - különös tekintettel a pénzügyi nehézségekre -, hogy a határrendõrség vagy határõrség új feladatait végrehajtani képes szervezeteket hozzanak létre, amelyek elsõsorban jól képzett, hivatásos, szerzõdéses és polgári személyekbõl állnak, technikailag jól felszereltek, gyorsak, operatívak és mobil tevékenység folytatására képesek. Ennek tervét a határõrség kidolgozta, kormányzati döntésre vár. Örvendetes, hogy belügyminiszter úr már támogatta ezt a javaslatot.
Mindezekkel együtt alapvetõ követelmény - éppen az európai integráció miatt -, hogy az informatikai és kommunikációs rendszerük képes legyen a nyugat-európaihoz hasonló szervezetekkel történõ együttmûködésre. Kormányzati döntés tehát mielõbb szükséges, hogy elkerüljünk több száz millió forintos veszteséget, és remélhetõleg a belügyminiszter úr támogatásával ez mielõbb a kormány elé kerül.
Megítélésünk szerint jelen törvénytervezet - épp a kettõs jogállás betû szerinti alkotmányos értelmezésébõl, valamint abból adódóan, hogy a fegyveres erõkre átfogó koncepció nem készült kidolgozásra - befolyásolja az új rendszerû feladatok eredményes végrehajtását. Ennek a reális feltételei sem jelenleg, sem a közeljövõben nem biztosítottak, ezért szükségesnek tartjuk a törvénytervezet II. fejezetében lévõ követelmények pontosítását. A törvénytervezetben ugyanis nem egyértelmûek és pontosak - hasonlóan a kettõs jogállásból adódóan - a határõrség szervezetének, irányításának és vezetésének rendjére vonatkozó követelmények. Ugyanis arról van szó, hogy itt nemcsak az alkotmány értelmezését és a honvédelmi törvénynek a katonai védelmi tevékenységre vonatkozó elõírásait, követelményeit szükséges figyelembe venni, hanem különbözõ, más törvényekben már megjelent, illetve rögzített törvényi elõírásokat is. Ezeket nem részletezem.
Röviden tehát arról van szó, hogy a törvényjavaslatban meghatározottak a jelenlegi realitásra kell hogy alapozódjanak, ugyanakkor tegyék lehetõvé az euro-atlanti integráció miatt szükséges nemzetközi jogi harmonizációt, hogy a nemzet biztonsága szempontjából a meghatározó feladatok és végrehajtásuk feltételei a nemzetgazdaság által biztosítottak legyenek. A fentieknek megfelelõen szükségesnek tartjuk a törvényjavaslat II. és III. fejezetének, valamint IV. fejezete egyes szakaszainak a pontosítását.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt szükségesnek tartja, hogy a beterjesztett határõrizeti törvény tegye lehetõvé a határõrség megváltozott feladatrendszerének végrehajtását, szervezetének, vezetési rendjének a demokratikus jogállam követelményei szerinti mûködését. Ehhez minél hamarabb szükséges a határõrség szerveinél a sorállományú katonai szolgálatot megszüntetni, és biztosítani a hivatásos, szerzõdéses és közalkalmazotti, köztisztviselõi állomány mûködésének feltételeit. Ezáltal a határõrség szervezetében és jogalkalmazói képességében a nyugat-európai határrendészeti szervekkel kompatíbilissé válik. Az így létrejött hivatásos szervezeti elemek kiképzettségi színvonala, mobilitása és együttmûködõ-képessége alkalmassá válhat a normál béke, illetve a válságkezelés idõszakában a rendészeti, valamint háborús körülmények között - a Magyar Honvédséggel együttmûködve - a katonai védelmi feladatok végrehajtására.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mindezek alapján a Fidesz- Magyar Polgári Párt a törvényjavaslat fent említett szakaszainak pontosítása és kiegészítése után - módosító javaslatainkat ezekre a területekre fogjuk beterjeszteni - javasolja a tisztelt Országgyûlésnek a határõrizetrõl és a Magyar Köztársaság határõrségérõl szóló törvény elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)