DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt úgy véli, hogy a mezõgazdaság és az élelmiszeripar a komparatív elõnyök figyelembevétel a magyar gazdaság motorja és húzóágazata lehet, ha önök megteszik mindazt, amire már több ízben felkértük önöket.
Úgy hiszem, egyet fog velem érteni miniszter úr abban a tényben, hogy a magyar mezõgazdaság a lakossági ellátáson felül biztosította az export 30-35 százalékát. Vidéken él a lakosság 80 százaléka, és azt hiszem, túlzás nélkül állítható, hogy ezer szállal kötõdik a mezõgazdasághoz.
A nyolcvanas évekhez viszonyítva a mezõgazdasági össztermelés mintegy 40 százalékkal csökkent, ebbõl fakadóan mindent el kellene követni annak érdekében, hogy a mezõgazdasági termelés növekedjék. Az agrárágazatban a beruházások azonban a nemzetgazdasági szinthez képest elképesztõen alacsonyak, mintegy 2,2 százalékot tesznek ki. Ez egy tarthatatlan állapot!
Az agrártámogatásokat illetõen az az átlagos véleménye a lakosságnak, hogy csak a nagyvállalkozókat segítik, a szövetkezeti tag által nyújtott kölcsön (Sic!) után vehetõ csak igénybe kamattámogatás, a magángazdáknak erre nincs lehetõségük. A tenyészállatok után járó támogatás tehénállománynál legalább 30, kocaállománynál 10, anyajuhnál pedig 100 egyed. Kérdezem: mit csináljon, akinek két vagy három tehene van mindösszesen?
Úgy gondolom, ezért jogos a kérdés: hogyan akarja átalakítani miniszter úr az agrártámogatási rendszert? Minek alapján kívánja eldönteni, hogy mit és hogyan kíván támogatni, amikor még mindig nincs agrárprogram? Végül kérdezem: megint rögtönzésekre készülnek-e, hogy aztán majd azokat javítgatni lehessen, mint eddig tették mindig?
Várom megtisztelõ válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)