DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Február 10-én napirend elõtt Horn Gyula miniszterelnök a következõket mondotta, idézem: "Külön köszönetet szeretnék mondani az egyházaknak, azoknak az egyházaknak, amelyek segítettek a társadalmi lelki békénk megõrzésében, szociális, oktatási tevékenységet folytattak az egész ország javára." Eddig az idézet.
Csütörtökön, február 13-án a Magyar Katolikus Püspöki Kar tartott rendkívüli ülést, és sajnálatos módon nem tudta értékelni a miniszterelnöknek ezt a minõsíteni nem igen érdemes gesztusát. A püspöki konferenciának megdöbbenéssel kellett tudomásul vennie, hogy - idézem: "Az oktatásban, a nevelésben és a szociális területen közszolgálati tevékenységet ellátó egyházi intézmények alkalmazottait rövid idõn belül másodszor is hátrányos megkülönbözetés sújthatja." Eddig az idézet.
A kormányzat 1996-ban elmulasztotta ezen intézmények dolgozóinak a béremelésére a bérkiegészítést biztosítani, csak novemberben, különös kegyként, hosszú alkudozások után tette ezt meg. A költségvetés 1997- ben sem óhajt hozzájárulni a központilag elrendelt bérfejlesztéshez az egyházi intézményeknél. Ez már nem véletlen feledékenység: tudatos diszkrimináció, amit az alkotmány is tilt.
Államtitkár Úr! Miért diszkriminálja minduntalan a kormányzat hátrányosan az egyházi intézményeket? A társadalmi feladatok ellátása miért nem finanszírozható ugyanúgy, ha egyházhoz kötõdõ intézményben történik, mint ha világiban? Miért sújtja a kormány a hívõ állampolgárait, amikor adni kell, adóztatni viszont ugyanúgy adóztatja õket? Avagy ez is az 1 százalékos adófelajánlással függ össze? Netán tudatos ideológiai kényszer? Várom államtitkár úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)