CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum örömmel üdvözli az épített környezet alakításáról és védelmérõl készített törvénytervezetet. Örömmel üdvözli, mert a Ház ezzel többéves adósságnak tesz eleget, hiszen az 1964. évi III. törvény minden tekintetben elavultnak mondható.
A társadalmi, gazdasági átalakulások következtében, a korábbi centralizált gazdasági koncepció alapján és az egészen más társadalmi viszonyok alapján készült törvénybõl csupán azok a részek maradtak érvényben tarthatónak és használhatónak, amelyek az 1937. évi VI. törvénycikkbõl származnak; amely törvény nagyon is jó volt, de sajnálatos, hogy nem vették kellõképpen figyelembe ennek a törvénynek a szakmaiságát és szellemiségét a mostani törvény alkotói, mert sok mindent át lehetett volna venni abból. A magyar építésügynek nagyon jó hagyományai vannak, a magyar építészetnek is a múlt századba visszamenõleg. De az említett törvénycikkel kapcsolatban nyugodtan elmondhatjuk, hogy a harmincas-negyvenes évek végén épített lakóházak, középületek vagy villák igenis nagyon jó minõségûek és nagyon jó tervezésûek, s ez nyilván nem elkülöníthetõ az akkori törvénykezéstõl.
Az elõttünk levõ törvénytervezet a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint rendkívüli és rendkívüli fontosságú. Önmagában a törvénytervezet, önmagában a törvény az, és összefüggéseiben is az, hiszen ez a törvény az épített környezettel foglalkozva a nemzeti vagyon meghatározó részével foglalkozik. Ennek a törvénynek - mint ahogy azt Baráth Etele képviselõtársam felszólalásában nagyon szépen rendszerezte - számos érdeket kell egyeztetnie: az egyéni érdeket a közösségi érdekkel, az állami érdeket az önkormányzati érdekkel, az épített környezet szempontjait a természeti környezettel szemben; építési folyamatról, építkezésrõl lévén szó, gazdasági érdekeket kulturális értékekkel szemben, illetõleg azokkal összehangolni. Tehát rendkívül bonyolult, rendkívül nehéz törvénykezésrõl van szó. S ez a törvénykezés, miután az épített környezet a mindennapi életünket alapvetõen meghatározza, sõt nemcsak ennek a generációnak, hanem a jövõ generációjának életét is, ezért rendkívüli súlyú, rendkívüli jelentõségû önmagában is. De összefüggéseiben más törvényekkel is, hiszen önmagában e törvény alapkoncepciója - amelyre késõbb még kitérek - nem kezelhetõ. A környezetvédelmi törvény, a mûemlékvédelmi törvény vagy a még megalkotásra váró településfejlesztési vagy településrendezési törvény - errõl késõbb szintén szólni szeretnék - összefüggésében kell vizsgálni.
Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum mint konzervatív párt teljes összefüggésében vizsgálja ezt a törvénytervezetet. Látom, egy-két képviselõtársam csodálkozva néz rám, miért említem, hogy konzervatív pártként. Azért említem, tisztelt képviselõtársaim, mert eszembe jutott egy XVIII. század végi angol gondolkodó megfogalmazása a konzervativizmusról, és ezt szeretném most elmondani, hiszen idevág. A konzervatív politika lényege ugyanis egy szövetség; szövetség a holtak, az élõk és a megszületendõk között - mondotta egy XVIII. század végi angol gondolkodó; a szövetség a holtak, az élõk és a megszületendõk között a világ szellemi és anyagi javai megõrzése érdekében, ápolása érdekében, továbbfejlesztése érdekében. Tehát arról van szó, hogy az épített környezetet megõrizzük, továbbfejlesszük és átadjuk a jövõ generációknak. Ezért ebbõl a szempontból kiindulva, ennek az alapján megközelítve a törvénytervezetet, a legmesszebbmenõkig üdvözölni tudjuk azt az újfajta szemléletet, amely az épített környezetet a természeti környezettel egységként kezeli, a kettõt egymástól elválaszthatatlannak tekinti, és az épített környezet alakításánál messzemenõen figyelemmel van a természeti környezetre.
Tisztelt Képviselõtársaim! Egy ilyen hosszú, több hetes vita során elkerülhetetlen, hogy aki késõn jelentkezik hozzászólásra, ismétlésekbe bocsátkozzon, ezért elnézésüket kérem. Csak abban az esetben teszem meg, azoknál a kérdéseknél, amelyeket rendkívül fontosnak tart a Magyar Demokrata Fórum, azokat említem csak meg. Sok- sok hozzászólást idézhetnék most, de ezt engedjék meg, hogy idõhiány miatt mellõzzem. S a törvénytervezet alapvetõ erényeire rámutatva, egynéhány hibára, sõt még koncepcionális hibára is engedjék meg, hogy felhívjam a szíves figyelmüket.
Az egyik legnagyobb hiba, amelyrõl már ma is szó esett és korábbi felszólalók is szóvá tették, hogy a törvénytervezet összekeveri a településfejlesztést, a településrendezést az építésüggyel.
(18.30)
Mint utaltam a bevezetõben a '37. évi VI. törvénycikkre, amely külön fejezetként foglalkozott az építésüggyel, a teleküggyel, akkor városfejlesztésnek nevezték, a városfejlesztés ügyével. Tulajdonképpen ez is egy megközelítési mód, hogy különbözõ törvényeket teszünk egymás mellé, és azokat összehangoltan, koordináltan alkalmazva oldjuk meg a feladatot. De az is elképzelhetõ, hogy a településfejlesztési törvény, a településügy törvénye a magasabbrendû törvény, és valamiféle hierarchiában csatlakoznak hozzá az építésügyi, a mûemlékvédelmi és más törvények. De az elkerülhetetlen, hogy errõl külön ne szóljunk, és errõl külön törvény ne keletkezzék, és nem határozhatja meg ez a törvénytervezet önmagában a településfejlesztést. Nem is tudja, látható a tervezetbõl. A múlt év során volt arra utalás kormányzati részrõl, hogy készül egy településfejlesztési törvénytervezet, úgy hiszem, hogy annak a megalkotása ebben az esztendõben elengedhetetlenül szükséges.
Amúgy is sajnos, baj van az építésüggyel. Szétesett az építésügy, errõl is szóltak már képviselõtársaim. Különbözõ minisztériumok, különbözõ tárcák fennhatósága alá került az építésügy, és baj van, Baráth Etele szólt errõl részletesen, nem akarom megismételni. Ezt a bajt úgy lehet most korrigálni, hogy a megfelelõ törvények és azok koordinálása oldhatja fel ezt a problémát.
Mert nincsenek ma városfejlesztési koncepciók, pedig voltak, Budapestnek is volt, Szegednek is volt, és más városoknak is voltak a múlt században, a századfordulón. Elkerülhetetlen, hogy ilyen városfejlesztési - most nevezzük településfejlesztésnek helyesen -, településfejlesztési koncepciók ne szülessenek meg, és azok alapján lehessen tervezni az építésügyet, és annak alapján lehessen az épített környezetet tág fogalomban alakítani.
A Magyar Demokrata Fórum részérõl szintén támogatjuk a fõépítészi rendszer visszaállítását, ha úgy tetszik, vagy létrehozását - inkább ez utóbbit szeretném használni, hogy létrehozását -, mert ennek a rendszernek rendkívül kényes feladata lesz összehangolni az önkormányzati érdekeket, a helyi önigazgatás érdekeit az állami érdekekkel vagy a törvénykezés szellemével. Teljesen természetes, hogy a helyi problémákat helyben kell megfogalmazni és megoldani, de ezt csak egy adott törvényi kereten belül lehet megoldani, és ez a kényes kiegyensúlyozó feladat a fõépítészeti rendszer dolga lesz, hogy ezt megoldja.
Szeretnék szólni arról, hogy nagyon fontosnak tartjuk, hogy törvényi szinten, ezen a szinten rendezzék az elsõfokú építésügyi hatóság kérdését. Természetesen az önkormányzatnál kell legyen, de konkrétan meg kell határozni. Ezt a kérdést nem lehet alacsonyabb szintû jogforráshoz telepíteni. Összehangolni kell. Egyébként ezzel összefüggésben említem a telekügyet, a telekalakítás ügyét, a területfelhasználás ügyét az építésüggyel, és ezt egy kézbe kell adni, egy kézben kell kezelni, mert különben kaotikus állapotok jöhetnek létre.
Az egyik alapvetõ gond, amely ma fennáll, és amit ez a törvénytervezet sem, úgy látszik legalábbis, nem tud kellõképpen kezelni, megoldani, a használatba-vételi engedélyek ügye, illetõleg a használatbavételi engedély nélküli létesítményhasználat, nincs megfelelõ jogkövetkezmény, szankció. Ebben is határozottabb és következetesebb kellene hogy legyen ez a törvény.
Biztos, hogy a képviselõtársaim is és magam is vagy a Magyar Demokrata Fórum is több módosító indítvánnyal fog élni a részletes vita során. Erre majd kitérünk, és indokolni fogjuk, most inkább csak a fájó pontokat vagy javítandó pontokat szeretném megemlíteni.
Ilyen az építési folyamat ellenõrzése, melyrõl szintén szóltak képviselõtársaim még a mai napon is. Valóban kevés a kétszeri ellenõrzés. Többszöri ellenõrzés kell, hiszen ezzel megelõzhetünk hosszadalmas jogvitákat, pereskedéseket és más kellemetlenségeket. Már az építkezés beindulásánál, a kitûzésnél meg kell kezdeni az ellenõrzést. Egyébként ez a nemzetközi gyakorlattal összhangban is van, sok példát tudunk éppen az európai uniós országokból erre vonatkozóan felsorolni.
A bírsággal kapcsolatban: ha már bírságra sor kerül - mert persze a megelõzés lenne jó és jobb, és erre vonatkoztak az elõbbi gondolatok is, ez is egy koncepcionális kérdés, hogy a megelõzésre helyezzük a súlyt - de ha már bírságra kerül a sor, akkor itt is egy módosító javaslattal élünk. Megítélésünk szerint a központi alapba elegendõ lenne 20 százalékot hagyni, az önkormányzatokhoz és az elsõfokú építésügyi hatósághoz kellene 40-40 százalékot biztosítani a bírság összegébõl.
Egy másik gondolat: amikor a törvénytervezet az építészeti örökségrõl beszél, akkor ugyan szóvá teszi vagy megemlíti az esztétikai szempontokat, az építõmûvészeti szempontokat, de nem teszi ezt amikor a mûvi környezet alakításáról szól, és ezt hiányoljuk. Itt csupán technikai, technológiai kérdésekkel foglalkozik. Megítélésünk szerint az esztétikai és az építéssel, építkezéssel kapcsolatos mûvészeti aspektusok kifejezésre kell hogy jussanak, meg kell fogalmazni a törvényben, hiszen ez a településkép alakításánál rendkívül fontos szempont.
Messzemenõen egyetértünk Balsay Istvánnal, és úgy emlékszem, más képviselõtársunk is szóvá tette ezt, hogy az építési tilalmak elrendelését minden esetben az építési hatóság jogkörében kell hagyni. Természetesen más is kezdeményezhet építési tilalmat, a Környezetvédelmi Felügyelõség is vagy más is, de ha nem egy kézben van az építési tilalom elrendelésének a kérdésköre, akkor megint csak kaotikus állapotok jöhetnek létre.
Építési engedély kiadásánál az építési jogosultságot is vizsgálni kell, szemben a jelenlegi törvénytervezettel. Ezt hangsúlyozottan aláhúzzuk, hogy az építési engedély kiadásakor a hatóság vizsgálja az építési jogosultságot is. Ezzel megint csak számos pereskedésnek és késõbb kellemetlen jogkövetkezménynek lehet elejét venni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Fontos és dicséretes törekvése a törvénytervezetnek, hogy eurokonform legyen, hogy figyelembe veszi az Európai Unió követelményrendszerének, elõírásainak legfontosabb elemeit, hiszen ez a mai törvénykezési rendszerünkben, a törvénykezési folyamatunkban egy alapvetõ követelmény, és ezt elismerõleg kell megemlítenem, hogy erre a törvénytervezet messzemenõen törekszik.
Befejezésül: a Magyar Demokrata Fórum támogatja e törvény létrehozását. Bízva abban természetesen, hogy a koncepcionális módosulások az elhangzottak alapján - amelyeket, nagy örömmel kell mondjam, nem egyedül mi teszünk, hanem mások is -, bekövetkeznek majd, és Baja Ferenc miniszter úr szavaira szeretnék utalni, aki az expozéjában azt mondotta, hogy messzemenõen, az eddigi gyakorlatnál is fokozottabb mértékben figyelembe fogják venni az ellenzéki pártok javaslatait is, módosító indítványait is. Kell is ez, hiszen ez egy olyan törvény jelentõségénél, súlyánál fogva, amiben valóban konszenzusra kell törekedni, s ebben bízva, erre gondolva a Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)