VEÉR MIKLÓS (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Alelnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Igyekszem az intelmeket betartani, és azt is tudom, hogy késõre jár, tehát rövidre kívánom fogni hozzászólásomat.
Engedjék meg, hogy elõször is a mûemlékvédelemhez fûzõdõ személyes érintettségemrõl szóljak. Elsõként azt említem meg, hogy a jelenlegi törvénytervezet mellékletében az állami tulajdonból ki nem adható tíz zalai mûemlék, illetve mûemlékegyüttes közül nyolc az én választókörzetemben, a Zala megyei 3. számú választókörzetben van. Azt is elmondhatom - szintén mintegy személyes érintettség -, hogy az 1988- 89-90-es években Keszthely város tanácselnöke voltam. Ebben az idõszakban a múlt tiszteletének, az elõzõ korok megbecsülése okán is nemcsak a régi városcímert állítottuk vissza, hanem az ICOMOS történeti városok bizottsága javaslatára Keszthely belvárosára a "mûemléki jelentõségû terület" védettséget terjesztettük ki.
Azt is megemlítem, hogy két héttel ezelõtt az Igazságügyi Minisztériumban tartott értekezletet követõen olvasható, hallható volt, hogy jó esélye van annak, hogy a kehidakustányi Deák-kúria mûemléképülete az 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára megújulhat és a jövõben méltó funkciót kapva mûködhet. Ebben az ügyben szinte minden fórumot megkerestem. Azt is megjegyzem, talán az sem jelent hátrányt a mûemlékvédelem ügyének szolgálatában, hogy rajztanári szakképzettségem is van. Mindezt azért mondtam el, hogy igazolható legyen az, hogy a véleményemet átélt tapasztalatok alapján alakítottam ki.
Tisztelt Országgyûlés! Hozzászólásom fõ gondolatmenetét a törvényesség és a helyénvalóság elveinek érvényesítése, érvényesülése szempontjából építettem fel.
Örülök annak, hogy a mûemlékvédelmi törvénytervezet egységben van a már elfogadott környezetvédelmi, természetvédelmi, településfejlesztési törvényekkel és az elõbbi napirend során tárgyalt építészeti törvénytervezettel is. Az is örvendetes, hogy a jövõben törvényi garanciák biztosítják épített örökségünk fennmaradását és védelmét.
Ez új helyzet, és ez új szemléletet is kíván. Éppen ezért meg kell szüntetni a mûemlékvédelmi hatóság felsõbbrendûségi érzetét, az idevonatkozó elõírások misztifikációját. Itt is érvényesíteni kell a nyilvánosság ellenõrzõ funkcióját, fel kell számolni a tévedhetetlenség látszatában tetszelgõ magatartást, a törvényenkívüliség hitét. Itt megjegyzem, hogy ennek érdekében Kocsi László képviselõtársammal módosító indítványt adtunk be, hogy a mûemlékvédelem államigazgatási eljárásában a másodfokú hatósági jogkört a jövõben a KTM gyakorolja, és a minisztérium lássa majd el az idevonatkozó építésügyi hatósági hatáskört.
Néhány példát említek. A kétharmados törvénnyel megalkotott önkormányzati törvény 107. §-a alapján önkormányzati tulajdonba került ingatlanok közül négy ingatlan helyrajzi száma bekerült - remélhetõleg csak tévedésbõl - az állami tulajdonból ki nem vonható ingatlanok sorába. A keszthelyi földhivatalnál jegyzett 2010/1., 2010/2., 2010/7. és az 1687/2. helyrajzi számú ingatlanokat módosító javaslatommal a törvénysértés veszélyének megszüntetése érdekében törölni javaslom a sorból.
Egyetértek a törvénytervezet 34. §-a és 58. §-a (1) bekezdésében foglaltakkal, tehát azzal, hogy az illetékes miniszter a törvény hatálybalépését követõ 60 napon belül a törvénytervezet 14. §-a (1) bekezdése által meghatározott mellékletben szereplõ állami tulajdonból ki nem adható mûemlékek, mûemlékegyüttesek körét és helyzetét áttekinti, felülvizsgálja a méltó hasznosítás elveit figyelembe véve. Ennek az indokoltságát ezzel a színes fényképekkel ellátott összeállítással igazoltam (A képviselõ mutatja a kiadványt.), amelyet tegnap átadtam a minisztérium politikai államtitkárának, amelyben látható, hogy milyen sorsa van Keszthelyen egy XIX. században épült lovarda-épületegyüttesnek vagy a XVIII. századi lóváltó istállónak vagy a fenékpusztai majorépület együttesének. Ha például a lóváltó istálló tetõszerkezetére néhány éve ráköltött 20 millió forinthoz hozzá lehetett volna adni a keszthelyi Amazon Szálló meghiúsult privatizációja miatt elmaradt mintegy 30 millió forintot, akkor talán átgondoltabb, valódi mûködést is biztosító mûemlékvédelem történt volna, mert ez a fajta védelem, a súlyos tetõszerkezet szinte használhatatlanná tette az épületet, valósággal szétrepedtek a különlegesen értékes mûemlék falai. Nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban volt-e felelõsségrevonás.
A törvényességnél maradva megemlítem, hogy például egy nem valós mûemléki törzsszám "alkalmazásával" hogyan kerülhet Keszthelyen a város kezelésében lévõ rendelõintézet épülete máshoz.
Szintén csak megemlítem - az Amazon Szálló meghiúsult adásvétele mellett - azt is, hogy hogyan lehetett megakadályozni egy törvényes privatizációs eljárást a keszthelyi Georgikon utca 25. számú tizenhat lakásos, 1950-es években szocreál stílusban épített épület úgynevezett mûemléki védelmével, az ott élõ tizenhat család érdekeinek teljes megsértésével.
Itt jutottam el a helyénvalóság elvéhez. Errõl a katolikus püspöki kar körlevelében a szubszidiaritás elveként olvashatunk. Az ember és környezete viszonyában én az embert tartom elsõdlegesnek, az emberért védjük a környezetet. A korábbi korok emberének tisztelete, munkájával elõállított, ránk hagyományozott értékek megbecsülésében, megóvásában fejezõdik ki.
Az említett "helyénvalóság" elvének érvényesítése a demokrácia egyik fontos feltétele. A helyi ügyeket, a helyi önkormányzatokra tartozó szerepeket csak az arra legitim módon felhatalmazott emberek gyakorolhatják.
Az ember és környezete viszonyában azt is meg kell jegyeznem, hogy mint ahogy a Balaton vagy a Kis-Balaton léte nem hátrányt, hanem elõnyt jelent az ott élõknek, ugyanúgy a mûemléki környezet sem hátrányt, hanem elõnyt jelentsen az ott élõ embereknek, mert csak így lesznek valódi részesei lakókörnyezetüknek, Tamási Áron gondolatát idézve: így lehetnek valahol otthon benne.
A törvényjavaslat legfontosabb üzenete a törvényi garancia biztosítása. Így bátrabban kellene élni a mûemlékvédelemhez szükséges magántõke bevonásával is, hisz például egy mûemléképületben mûködõ szálloda vagy egy étterem csak a piacon tud megélni. A magántulajdonos Brdeke az, hogy az épület, így a szálloda vagy a vendéglõ minél vonzóbb, minél szebb legyen, minél méltóbb módon õrizze meg az elõzõ kor hangulatát. Tehát nem szûkíteni, hanem bõvíteni kellene az arra alkalmas privatizációba bevonható mûemlékek körét. Így nemcsak funkciót, hanem életet vihetünk az adott épületbe, így nemcsak a fenntartáshoz, a megõrzéshez szükséges pénzforrás szabadulhat fel, hanem ezáltal több pénz juthat a különlegesen értékes állami tulajdonban maradó mûemléki értékeink megõrzésére, mûködtetésére.
Egy közvetlenül megválasztott országgyûlési képviselõnek nemcsak az a dolga, hogy a törvényességet képviselje a választókörzetében, hanem az is, hogy a választókörzetét képviselje a törvényhozásban.
(20.10)
Ezért a hozzászólásomat képviselõi ars poeticámmal fejezem be: gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan! Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)