DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kollegám, Korózs Lajos hozzászólásában elhangzott egy mondat, ami arra késztetett, hogy egy kétpercest kérjek. Nevezetesen pedig a mondat valahogy úgy hangzott, hogy a mûemlékesek nem hiszik el, hogy másik hatóság is - mármint építésügyi - hozhat felelõsséggel döntést.
Azt hiszem, hogy így leegyszerûsítve ezt a problémát tévútra fogunk tévedni, hiszen nem arról van szó, hogy egyszerûen két valaminemû hivatal csak úgy - régi szóval élve - packázik egymással. Sokkal inkább azt hiszem, a jelenség mögött egy nagyon komoly logikai különbség, a mûemlékvédelem belsõ logikája, és az újat, szépet, mást akaró modern építészet saját törvényszerû logikája közti természetes eltérés áll.
(20.40)
Azt hiszem, hogy akkor kezd el e két logika igazán ütközni egymással - és tudom, hogy Korózs képviselõtársam Egerbõl származik -, ha az adott városi tér, amelyben ez a két logika elkezd külön-külön keréken dolgozni, futni, épp a tér szûkössége miatt egyszer csak ütközéseket fog elõállítani.
Ha a múltkor arról szóltam én magam egy hasonló rövid szólalásban, hogy mily igaza van azoknak, akik a XX. század épített kulturális emlékeinek megõrzésére is most már mûemléki szinten gondolnak, akkor nagyon is oda kell figyelnünk arra, hogy milyen sajátos, természetes logikája van a mûemlékvédelemnek. Azt hiszem, vannak egy-egy közigazgatásnak olyan testületei, fórumai, amelyek képesek arra, hogy ezen ellentmondásokat - mert miért ne keletkeznének, ez a világ legtermészetesebb dolga - föloldják. De ennek következtében a mûemlékvédelmet igenis saját logikáján kell támogatni, s ilyen alapon bizony a bírságolással is egyet tudok érteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)