ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm az államtitkár asszonyt, mind a tíz képviselõtársamat, aki itt van a teremben. Szeretettel köszöntöm az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal elnökét és munkatársait, a rádióhallgatókat. Most már csak nekik beszélek - és a Naplónak, az országgyûlési jegyzõkönyvnek.
Egyes vélemények szerint békében több pusztul el, mint háborúban. Hogy ez igaz-e vagy sem, azt nem tudom, de a magyar mûemlékek sorsa igazolni látszik e tételt. Alcsútdoboz emeletes klasszicista kastélyát és Ybl Miklós tervezte virágházát egy kegyetlen ideológia gerjesztette politikai gyûlölet gyújtotta fel és rombolta le, jóval a második világháború után. A nemzeti kincset képezõ ép és mûködõ kastélyainkat elvették a tulajdonosoktól, pótolhatatlan berendezéseiket, mûtárgyaikat szanaszét hordták, majd gépállomást, téeszirodát helyeztek el többségükben, és hagyták tönkremenni. Mindezt békében. Békében dúlták szét Veszprém, Várpalota történelmi belvárosát, mûemléki városrészét a múltat végképp eltörölni akaró megalománok. Békében építették újjá a Budavári Palotát úgy, hogy semmi köze eredeti mûemléki belsõ tereihez és eredeti arányaihoz. Békében törték össze Andrássy Gyula bronz lovas szobrát és olvasztották a generalissimus gólem alakjába, pedig háborús sérülései javíthatók lettek volna. Békében szabdalták fel a gödöllõi Grassalkovich-kastély és a keszthelyi Festetics-kastély parkját. Békében - de osztályharcban. Nem sorolom tovább, pedig lenne mit. Ezt a néhány rettenetes példát csak azért említettem, hogy felébresszem felelõsségtudatunkat, és hogy érezzük, milyen fontos téma ez.
Tisztelt Ház! Hogy fontos a mûemlékvédelem, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Magyarországon 130 éve mûködik ez a tevékenység. Sorsa persze hányatott volt, hol ide, hol oda tartozott: 1949-ben például a múzeumüggyel vonták össze; késõbb tartozott a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumhoz, a Közlekedési Minisztériumhoz, majd az Építésügyi Minisztériumhoz. Jelzem, Európa-szerte a kulturális tárcához tartozik. Az OMVH holléte, hovatartozása azonban nem lehet politikai alku tárgya, hiszen foglalkozásának tárgya elméletileg védelem az örökkévalóságra. Ez pedig nem bírja ki a négyévenkénti változásokat.
Fontos a mûemlékvédelmi törvény azért is, mert a 4 millió magyarországi építménybõl a sok viszontagság után is 10 300 védett. De fontos-e azoknak, akik mindössze 274-et tartanak az állami tulajdonból ki nem adható listán? 274-et azok után, hogy a hatvanas években párthatározattal csökkentették a védett mûemlékek számát. Ezzel a 274- gyel Európában csak Albániát elõzzük meg. Ezt a szûkmarkúságot, ezt a felelõtlenséget nem lehet indokolni sem a lakosságszámra, sem négyzetméterre vetítve. Ez 3000-rel kevesebb a reálisnál. Ennél már csak az a veszélyesebb, hogy az ÁPV Rt. és például egy kormánypárti képviselõi módosító indítvány meg akarja szüntetni ezt a listát is. És vajon miért? Ki lehessen az új felelõs tulajdonos? Ki vagy kik akarják privatizálni? Hölgyeim és Uraim! Békében...
Természetesen a Néppárt álláspontja az, hogy ezt a szûk listát inkább bõvíteni kellene, nem megszüntetni. Ámbár tudni illik, hogy ha eladnák, az állami garancia kötelezettsége akkor is megmarad. Idézõjelben mondom, amit mondok: a "népgazdaság érdeke, illetve teherbíró képessége" nosztalgikus hivatkozása felesleges, idejét múlt, nem indok. Az állami mûemlékvédelmi garancia egész Európában jellemzõ, és helyesen, a törvénytervezet tartalmazza is.
Felelõs-e az a kormánypárti képviselõi törekvés - egy másik indítványról beszélek -, amely ki akarja venni a mûemlékek környezetére vonatkozó elõírásokat? Hogy milyen fontos dologról van szó, hadd példálózzak azzal, ahogy a székesfehérvári rác templomot és rác házakat elnyomja a behemót panelrengeteg, vagy azzal, hogy a választókerületemben álló gercsényi templomrom körüli volt téeszföldet parcellázták és privatizálták, és a kialakított telkek úgy veszik körül, hogy levegõt sem hagynak a mûemléknek.
Jó, hogy benne van a törvényben a kültérireklám-szabályozás is. A városképbe idõnként durván belegázoló, azt teljesen megzavaró tartalmi és vizuális környezetszennyezés már eddig is nagy károkat okozott. Gondoljanak a páratlan budapesti látképekre, kiemelten a világörökségre, és ehhez viszonyítva a hivalkodó, hatalmas, villogó reklámokra.
Felelõs-e az a tragikomikus megoldás, hogy a mûemlékvédelem 12 százalékos általános forgalmi adóra kötelezett, úgy, hogy a freskó, a faragott kõ vagy a gipszdíszek, kovácsolt korlátok, üvegmûvészeti alkotások, majolikák igen, de az ezektõl "meghámozott" épület nem?
Végül, de nem utoljára, néhány szó arról, hogy hol legyen a hatósági intézkedés elsõ és második foka. Elfogadhatatlan számunkra a tervezetben, hogy a másodfokot a minisztérium, illetve a miniszter gyakorolja. Elfogadhatatlan, mert ezzel a jogalkotás magához emelné a jogalkalmazást. Végiggondolták a törvénytervezet szülõi, hogy ebben az abszurd esetben a bírósági eljárásban a miniszter a peres fél? Érthetetlen, hogy az öt éve jól mûködõ megosztást az elsõ és másodfok között miért akarják megváltoztatni. E két intézkedési fok a mai gyakorlatban jogilag megnyugtatóan elkülönül.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ismerve a törvény elsõ változatait is, a beterjesztett javaslat erõsen és több lépcsõben csonkított - természetesen szakmai hátrányára. Legutóbbi csonkítása a decemberi benyújtást megelõzõen történt a többi tárca igényei alapján, természetesen a szakmai értékei hátrányára. Még szerencse, hogy végre benyújtották, mert végül semmi sem maradt volna belõle: minél tovább csinálták, annál gyengébb lett.
A Néppárt nevében kijelenthetem: jó, hogy mûemléktörvényt tárgyal a Ház, nagyon fontos törvényt. Általában a Néppárt a törvényt támogatja. A törvény azonban beterjesztett formájában még nem jó, így nem tudjuk támogatni.
(20.50)
Természetesen kísérletet teszünk arra, hogy módosító indítványokkal javítsunk a tervezeten, és ezek elfogadásától tesszük függõvé, hogy részleteiben támogatni tudjuk-e a törvényjavaslatot.
Tisztelt Ház! Azzal fejezem be, hogy a Néppárt nevében fejet hajtok a mûemlékvédelemben dolgozó szakemberek munkája elõtt, a mûemlékes szakma jeles képviselõi elõtt.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)